Tegnap sétáltam a Jongno-n, és nagy örömömre felfedeztem a város egyik „100 forintos” boltját. Más régió, más váltópénzt, tehát azt jelenti, hogy átlagosan 1000 wonért (körülbelül 180 ft) lehet venni mindenféle – férfiak által totálisan haszontalannak tartott – dolgokat. 5 emelet telis tele jórészt kínai giccsel, és – apró örömök az életben! – még az otthoni áraknál is olcsóbban. Mivel jómagam (mások szerint már szinte betegesen) megrögzött amatőr dekoratőr vagyok, nagy örömmel láttam neki a nézelődésnek. Hiányoztak a színek a lakásból, már hiányzott a tavaszi dekoráció, nagyon...
Egy órás nézelődés után - miközben örömmel konstatáltam, hogy a koreai FÉRFIAK milyen érdeklődéssel turkáltak és vásároltak a giccsek között – gazdagabb lettem egy-két ’létfontosságú’, zöld-sárga színvilágú dekorral. Úgy mint vidám kaspó, cserepes begónia, betűző virágdísz, ajtódísz, kicsi koszorú és lógós „valami”. Ennél jóval nagyobb volt az örömöm azért, mert IGAZI szalvétát találtam. Tudjátok, azt a 4 rétegű, vastag, színes és szép, kocka alakú szalvétát! Itt Koreában nem lehet kapni ilyet, mert egyszerűen nem használják. Ez volt a mai nap boldogsága.
Hazafelé egy autentikus virágárus bácsitól vettem 1000 wonért szépséges és illatos fréziát, - kompenzálandó valamelyest az igazi tavaszi kedvenceimet: a krókuszt, a jácintot és a nárciszt. Otthon aztán kipakoltam, felraktam a dolgokat. Szerettem volna egy kicsi tavaszi feelinget vinni a négy fal közé. Nem sikerült. Hiányoznak az évek óta gyűjtögetett, minden évszakra és ünnepre szóló aktuális díszeim. Hiányzik egy otthon – AZ otthon. De leginkább a tavasz és a meleg hiányzik a szívemből.
