Mi is az a "han"...?

Mi is az a ’han’? Mert ha Korea, akkor ’han’. Ahogy az évek, évtizedek során cserélődtek a trendek Ázsiában, úgy vált egyre ismertebbé az úgynevezett „han stílus” , elsősorban az Uralon túl, majd a nagyvilágban is. A 80’-as évek hulláma a Hong Kong noire volt, a 90’-es években Japán volt a divat. A 2000-es években vált Korea meredeken felfele ívelő folyamatban ’menővé’, ismertté, keresetté. Elsősorban persze a kultúra, zene és dráma volt a közvetítő közeg, ám a ’han’ jelenség legfontosabb hat kulturális szimbóluma együtt vált felkapottá és népszerűvé a mindent elsöprő Korea hullámban.

Lássuk hát, mik ezek a védjegyek, melyek a leginkább jellemzik – és fémjelzik! – Koreát, és ezzel együtt meghatározzák a magát a „Han stílust”.

1.       HANgeul – a Nagy Sejong király által feltalált, csodálatos  koreai ABC, melyet jelöltek az UNESCO – a Világ Fontos Kulturális Örökségének a címére. Sok ázsiai népnek nincs saját ABC-je, és volt szó arról is, hogy a koreai hangul esetleg elterjedhet más országban is. Az mindenesetre bizonyított, hogy egyre többen tanulnak koreaiul, főleg a nyelv egyszerűsége, praktikussága és szépséges logikája miatt.

2.       HANsik – a pompás koreai ételek gyűjtőneve. Annak idején a Daejanggeum (Jewel in the Palace - A palota ékköve) sorozat tette igen népszerűvé a koreai kulináriát. Aki evett már bibimpabot, galbit, szjamgetangot vagy kimcsit, az örökre vágyakozni fog a koreai konyha után. Ezek az ételek nem csak esztétikailag nyújtanak pozitív élményt, hanem rendkívül ízletesek és meglepően egészségesek.

3.       HANbok – a koreai nők meseszép népviselete. Minden nép tradicionális ruházata különleges, a hanbok azonban töretlen népszerűségnek és ismertségnek örvend, elsősorban a keresett koreai történelmi drámák miatt. A hanbok végtelen eleganciát kölcsönöz annak, aki viseli, ugyanakkor titokzatosan sokat takar, alig mutat valamit a női testből. Páratlanul szép díszek, motívumok, minták, színek és anyagok jellemzik.

4.      HANok – a hagyományos koreai ház, vagy inkább otthon. Hihetetlenül frappánsan van megépítve, és a koreaiak zsenialitását és praktikusságát dicséri a kialakítása. Hegy, víz és erdő közelében van, hogy kihasználja a természet adta lehetőségeket. A nagyszerű találmány, az ’ondol’ végett fűtött padlójú a hanok, és a tradicionális kézművesség gyönyörű munkája is látszik a belső kialakításán, a falakon és az elhúzható ajtókon, ablakokon.

5.      HANji – ez a hagyományos, többszörösen merített, nemes papírból készített, préselt virágszirmokkal, termésekkel és növényekkel díszített  jó minőségű anyag a koreaiak egyik fő népművészeti terméke. Ezzel borították a hanokok falait, de előtte szójabab olajjal kenték meg, hogy ne ázzon át. A hanji papírból számtalan szép tárgyat készítenek a kézművesek, melyek fontos export cikkei az országnak.

6.    HANguk Eumak – ez a szóösszetétel az igazi, ősi hagyományos koreai zenét jelenti. Elsősorban lassú ritmusú, balladisztikus, érzelmes szövegekkel teli zene ez, mely mindig szomorú történetet beszél el. Ide tartozik elsősorban a pansori, de a koreaiak megindítóan szép himnuszát, az arirangot is ebbe a kategóriába sorolhatjuk.

Amikor tehát azt mondom, hogy „han”, akkor ebben minden benne van, amit el akarok mondani Koreáról. A han stílus nem csak mesterien ötvözi a hagyományos kultúra és gyakorlati élet elemeit, hanem azokat fantasztikus harmóniában integrálja bele a modern, meredeken felfelé ívelő és fejlődő, nagyszerű ország életvitelébe. Generációról generációra, családról családra hagyományozott ÖRÖKSÉG tehát a "han", amit tanulni, becsülni, követni és terjeszteni kell, mint az ország kivételes és egyedi (valamint tőkererős!) kulturális mozgalmát, identitását és imidzsét.

Pillangók a gyomrodban...

Egy nagyon kedves barátnőm azt mondta egyszer, - a neve Momo - hogy amikor Szöulban járkál, keresztül-kasul a kedvenc helyein, ujjong a lelke, és mindig érzi a repdeső pillangókat a gyomrában. Hát, pontosan tudom, mire gondolt. Sok kalandot átéltem vele együtt, egymást viccesen ’S(e)oulmate’-nek nevezzük, és még mindig – most pedig újra – kergetjük a repdeső pillangókat Koreában, és a gyomrunkban.

A racionálisabbak nevezhetik gyermeteg és infantilis örömnek, de pontosan ilyesmit éreztem, amikor az utazás fáradalmait kipihenve nekilódultam a városnak, csak úgy céltalanul, ahová vitt a lábam. Valahol fantasztikus érzés ráismerni, rátalálni a legutóbb egy éve látott kedves helyekre. Jó dolog térkép nélkül felidézni, hogy merre is kell menni, hol kell bekanyarodni, merre található a kedvenc samgyetang éttermem, melyik utcában kapni az ízletek huddock-ot, és hol érdemes vásárolni aloé üdítőt, meg beszerezni a legjobb információs anyagokat a turisták számára.

Persze mindenek felett és mindenekelőtt a Cheonggye Cheon patakhoz mentem. Mert nincs annál jobb hely Szöulban. Mesterséges kis folyócska a belváros közepén, a felhőkarcolók tövénél. A Cheonggye minden szöulita kedvence, állandó rendezvények és kiállítások helyszíne. Csudajó andalogni ott, leülni a partján  egy adag zöldtea jégkásával, és figyelni az ujjongó gyerekeket, ahogy egyensúlyoznak a kőpallókon, vagy a levegőben függő éppen aktuális dekorációt csodálni. Szerencsémre épp Tavaszi Jótékonysági Fesztivál volt a pataknál, így látnivalóban nem volt hiány.

A City Hall nekem a „kályha” Szölban. Ha ott szállok le a központi, zöld metróvonalról, onnan számtalan turisztikailag frekventált helyre el tudok jutni, akár gyalog is. A Városházánál a Seoul Plaza-nál éppen SeoulFriendship 2012 rendezvény volt, így itt is pezsgett az élet. Ezután már húztam is a barátnőmet balfelé, a Deoksugung palota irányába, ahol éppen elcsíptük a királyi őrségváltás rituáléjának utolsó fél óráját. Ezután – lévén hogy nem tudtam nyugodni – továbbloholtunk a Gwangwamun térre, ahol a híres Nagy Sejong király szobra áll, illetve az ő múzeuma, egy kiváló ’hangul’ kiállítással. Előtte bekukkantottunk a Haechi szuvenír boltba, ahol is mindenféle csecsebecsét lehet kapni az aranyos kis ázsiai tigris mintájával, aki a koreai főváros kedvelt kabala állatkája. A mai nap bónusza az volt, amikor a patak melletti nagy, jól felszerelt turista információs központban beöltözhettünk a csodálatos koreai népviseletbe, a 'hanbok'-ba. Mindezt díjmentesen, ami azért nagy szó, mert anno én az Insadongban kiadtam érte súlyos tízezer wonokat, és általában véve is pénzbe kerül ez a mulatság. (Talán a Namsangol Hanok Village-ben érdemes még megpróbálni, mert ott keveset kell érte fizetni.)

A múzeumban eztán csak csapongtunk össze-vissza, és bár jártam itt többször, megint csak megnéztük a klassz kis 4D-s mozit, a hős Yi Sunshin kapitányról és az ő „teknőc hajójáról”. Aztán hangul betűkkel írtuk le a nevünket egy szépséges tradicionális hanji papírra. A maratoni programok közben a mindenhol megtalálható 7Eleven-ben vettünk költségkímélő uzsonnát. Még ezer helyre húzott a szívem, bár a lábam eléggé megfáradt, és újfent rádöbbentem, hogy Ázsiában legelőször is egy oltári kényelmes cipőre van szüksége az embernek. Amint azt beszereztem, folytatom a gyönyörű nosztalgiázó, és újabb szép helyeket felfedező barangolásaimat.