Bementünk az egyetemre, mert bár téli szünet van, Kedvesem a
Samsung kurzuson oktatja a Magyarországra kerülőket. Csendes és kihalt ilyenkor a campus egyéb szekciója. Egyébként gyönyörű az egész egyetemi város. Egy hegyekkel körülölelt hosszúkás völgyben húzódik meg. A hó még nem olvadt el sehol, formára vágott örökzöldek tarkítják a fehéret. A kis tó valószínűleg befagyott, két oldalt a patakok felett jégcsapok csüngenek.
Először a
menzán ebédeltünk. Jómagam európai jellegű szendvicset, a család egyéb tagjai a fűszeres koreai menüt. Aztán amíg folyt a délutáni oktatás, mi a
tanáriban vártuk a férjemet. Bia tanulta az otthonról küldött anyagokat, én a soha el nem készülő magyar szakdolgozatomra készültem. Tanítás után átsétáltunk a másik épületbe. Bia és sk. lezavartak egy gyors
hógolyózást, aztán lementünk az egyetem
konditermébe, edzeni egy kicsit, - vagy legalábbis azzal áltatni magunkat, hogy leadunk a karácsonykor felszedett zsírpárnákból. (bár nem futottam, de egy órát „gyorsgyalogoltam” a futópadon,
6,4 km per órás sebességgel, 6,3 kilométeren át, 240 kalóriát égetve. Direkt megjegyeztem az adatokat! Egy ilyen punnyadt felnőttől, mint én, ez szép teljesítmény! :-) )
Lányom-férjem
biliárdozott egy kicsit, talán pingpongoztak is. Esteledett, amikor haza indultunk. Ide is elért a sípálya fénye, megvilágította a havat a hegy mögül. Vacsorára
sült csirkét rendeltünk, és magunkra szedtük újra a leadott dekákat. A nap befejezéseként a nappaliban
dvd-ztünk, jó sok nasival körbebástyázva. A leterített takaró alól éreztem a jóleső meleget a padlófűtés miatt. Már nem is emlékszem a filmre, amit néztünk. Csak arra, ahogy hevertünk egymás mellett, gyertyát gyújtottunk és ilang-ilang illatú párologtatót... a karácsonyfa színes lámpácskái bevilágítottak a nappali sötétségébe, és meleg volt, nyugalom, harmónia, békesség – és
nagyon boldog voltam.
Szöulban – szerencsére – nem kell sokat keresgélnie annak,
aki mozogni akar egy kicsit. Úgy értem, tornázni, gimnasztikázni, sportolni,
egészségesebb életet élni. Még ha a város régi részén is él valaki, pár utcával
lejjebb biztosan talál utcára kihelyezett aerobic gépeket, (szoba)kerékpárt,
sígépet, masszírozó falakat, derék és vádliformáló szerkezeteket. Nagyon
pozitív kezdeményezése a városvezetésnek, hogy megmozgatja az embereket. Az
egészségesebb életmódra nem csak buzdítanak, hanem arra lehetőséget is adnak.
Az új lakótelepek már úgy épültek, hogy kimondottan a vonzáskörzetükben
számtalan ilyen tornaeszközt telepítettek. Ha egy lakópark olyan szerencsés,
hogy (mesterséges) vízpart mellé épül, akkor az biztos, hogy komoly sporttelep
is épült a part mindkét oldalára, melyet – természetesen – ingyen használhatnak
a lakók. 
Ez azt jelenti, hogy megfelelő pálya van kialakítva a
gyalogosok, futók, kerékpárosok számára. Mindenféle labdajátéknak van jó nagy
területe, és a már fentebb említett aerobic gépek is rendelkezésre állnak. A
koreaiak alapvetően egészségesen élnek, és a korrekt étkezési szokások mellett
komoly mozgáskultúrával rendelkeznek. Aki sportol, az halálosan komolyan űzi,
mindenféle frankó felszereléssel és drága ruházattal felszerelkezve. Hagyománya
(és saját étele-itala) van a hegymászásnak. Medöbbentően sokan golfoznak. A
„nordic walking” népsport, ezt űzik a legtöbben, nagyon okosan. Ez is egy
mértéktartó mozgás, nem olyan megerőltető, mint a kocogás vagy futás, és mégis jó
karban tartja a fizikumot. (Túl sokat szenvedni és nagyobb erőt kifejteni nem
szeretnek a koreaiak.) 
A mozgást szigorúan estére, vagy inkább éjszakára időzítik.
A tavaszi és nyári elviselhetetlen melegek arra késztetik az embereket, hogy
bőven naplemente után mozduljanak ki az utcára, testmozgás céljából. Ez úgy néz
ki, hogy 9-től fél 11-ig megtelnek a kertek, a folyók partjai, a szabadtéri
sportközpontok. Kortól, nemtől és társadalmi hovatartozástól függetlenül
mindenki gyalogol, kocog, fut, kerékpározik, kosár – vagy kézilabdázik,
csoportosan aerobikozik, vagy csak edz a gépeken. A sportpálya két végén apró
bodega van, ahol hideg vizet és üdítőt árulnak, meg smack-et és ramjant.
Továbbá – úgy tűnik, ez hozzátartozik az egészséges életvitelhez és a
testmozgáshoz – főtt tojás és shikye is van, az édes rizs üdítőital. Nekem
általában ez a sztenderd vacsorám, amikor lemegyek sportolni. És bizony, együtt
nyomom a sígépet az idősebb mamikkal, akik szinte versenyre kelnek és vadul
tempóznak velem szemben. És bizony, általában ők nyerik meg a versenyt... J 
