Pillangók a gyomrodban...

Egy nagyon kedves barátnőm azt mondta egyszer, - a neve Momo - hogy amikor Szöulban járkál, keresztül-kasul a kedvenc helyein, ujjong a lelke, és mindig érzi a repdeső pillangókat a gyomrában. Hát, pontosan tudom, mire gondolt. Sok kalandot átéltem vele együtt, egymást viccesen ’S(e)oulmate’-nek nevezzük, és még mindig – most pedig újra – kergetjük a repdeső pillangókat Koreában, és a gyomrunkban.

A racionálisabbak nevezhetik gyermeteg és infantilis örömnek, de pontosan ilyesmit éreztem, amikor az utazás fáradalmait kipihenve nekilódultam a városnak, csak úgy céltalanul, ahová vitt a lábam. Valahol fantasztikus érzés ráismerni, rátalálni a legutóbb egy éve látott kedves helyekre. Jó dolog térkép nélkül felidézni, hogy merre is kell menni, hol kell bekanyarodni, merre található a kedvenc samgyetang éttermem, melyik utcában kapni az ízletek huddock-ot, és hol érdemes vásárolni aloé üdítőt, meg beszerezni a legjobb információs anyagokat a turisták számára.

Persze mindenek felett és mindenekelőtt a Cheonggye Cheon patakhoz mentem. Mert nincs annál jobb hely Szöulban. Mesterséges kis folyócska a belváros közepén, a felhőkarcolók tövénél. A Cheonggye minden szöulita kedvence, állandó rendezvények és kiállítások helyszíne. Csudajó andalogni ott, leülni a partján  egy adag zöldtea jégkásával, és figyelni az ujjongó gyerekeket, ahogy egyensúlyoznak a kőpallókon, vagy a levegőben függő éppen aktuális dekorációt csodálni. Szerencsémre épp Tavaszi Jótékonysági Fesztivál volt a pataknál, így látnivalóban nem volt hiány.

A City Hall nekem a „kályha” Szölban. Ha ott szállok le a központi, zöld metróvonalról, onnan számtalan turisztikailag frekventált helyre el tudok jutni, akár gyalog is. A Városházánál a Seoul Plaza-nál éppen SeoulFriendship 2012 rendezvény volt, így itt is pezsgett az élet. Ezután már húztam is a barátnőmet balfelé, a Deoksugung palota irányába, ahol éppen elcsíptük a királyi őrségváltás rituáléjának utolsó fél óráját. Ezután – lévén hogy nem tudtam nyugodni – továbbloholtunk a Gwangwamun térre, ahol a híres Nagy Sejong király szobra áll, illetve az ő múzeuma, egy kiváló ’hangul’ kiállítással. Előtte bekukkantottunk a Haechi szuvenír boltba, ahol is mindenféle csecsebecsét lehet kapni az aranyos kis ázsiai tigris mintájával, aki a koreai főváros kedvelt kabala állatkája. A mai nap bónusza az volt, amikor a patak melletti nagy, jól felszerelt turista információs központban beöltözhettünk a csodálatos koreai népviseletbe, a 'hanbok'-ba. Mindezt díjmentesen, ami azért nagy szó, mert anno én az Insadongban kiadtam érte súlyos tízezer wonokat, és általában véve is pénzbe kerül ez a mulatság. (Talán a Namsangol Hanok Village-ben érdemes még megpróbálni, mert ott keveset kell érte fizetni.)

A múzeumban eztán csak csapongtunk össze-vissza, és bár jártam itt többször, megint csak megnéztük a klassz kis 4D-s mozit, a hős Yi Sunshin kapitányról és az ő „teknőc hajójáról”. Aztán hangul betűkkel írtuk le a nevünket egy szépséges tradicionális hanji papírra. A maratoni programok közben a mindenhol megtalálható 7Eleven-ben vettünk költségkímélő uzsonnát. Még ezer helyre húzott a szívem, bár a lábam eléggé megfáradt, és újfent rádöbbentem, hogy Ázsiában legelőször is egy oltári kényelmes cipőre van szüksége az embernek. Amint azt beszereztem, folytatom a gyönyörű nosztalgiázó, és újabb szép helyeket felfedező barangolásaimat.