Kaptunk ma egy jó, meg egy rossz hírt. A jó az, hogy jövő héten jön a Vígszínház Szöulba vendégszerepelni. A Nemzeti Színházak Találkozója lesz – rejtély, hogy miért a Víget delegálták, de az általuk előadott – abszolút orientális stílusban rendezett – Othello mindenesetre jó választás ide Koreába. A kint élő magyaroknak mindig nagy esemény egy hazai kulturális rendezvényen részt venni. A magyar konzulátus közreműködésében, az itteni magyar szakos egyetemisták önkéntes munkájának segítségével adjusztálják ilyenkor a magyar művészeket.
http://www.ntok.go.kr/wfnt2010/eng/program/06_detail.jsp
A rossz hír az, hogy jövő héten hétfőn költözünk. A mostani lakás bérleti joga lejárt, az egyetem új apartmant ajánlott fel. Ugyanezen a lakótelepen leszünk, de egy másik blokkban, és a legfelső, 15. emeleten. Tudom, hogy nem szabadna elégedetlenkednem, mert az új lakás hasonló opciókkal rendelkezik, mint a mostani; két hálószoba, két fürdőszoba, egy nappali, egy vendégszoba, hatalmas konyha, egy mosókonyha szerűség meg balkon. De nagyon megszoktam és megszerettem ezt a mostanit. A legszélső házban lakunk, a 6. emeleten, ahova még felérnek a fák lombjai. Előttünk nincs ház, csak a már említett katonai bázis, és egy meseszép panoráma, a völggyel és a hegyekkel. Zöld és zöld mindenütt… na, ezt a gyönyörű, léleknyugtató képet most elveszítjük, minden bizonnyal. Beljebb megyünk és magasabbra. Nem jó semmilyen változás, főleg ha rosszabb helyzetbe kerül az ember. Zűrös és zsúfolt hétvége előtt állunk.
