Március idusa közelg...

Lassan itt az egyik legkedvesebb ünnepem, a kokárdás. Régi március 15-ékre emlékezem, a jókra, békésekre, amelyek nem fröcsögtek politikai uszításoktól és hazugságoktól. Amelyek tele voltak száz és száz kicsi papír trikolorral, amit a gyerekek készítettek az iskolában. Amelyekben piros-fehér szegfűk tömény illata szállt a Bem szobornál. Amelyeket szinte minden második évben elmosott a dermesztő kora tavaszi eső vagy sokszor a hó. Amelyekben nem volt "ciki" - rosszabb esetben meg nacionalista és szélsőjobb megnyilvánulás - kitűzni a kokárdát.

Üzenetet kaptam a szöuli magyar konzulástól, jobban mondva e-mailt kapott minden regisztrált, Koreában tartózkodó magyar állampolgár. Nemzeti megemlékezés és ünnepi fogadás lesz a követségen. Bár visszajeleztem, hogy valószínűleg elmegyek, mégsem hiszem. Először is az ilyen VIP jellegű események tele vannak önmagukat rendkívüli módon VIP-nek gondoló emberekkel. Lehangoló és szégyenletes látni a sok felfújt paprikajancsit, aki izgalomtól remegve várja, hogy osztogathassa a névjegykártyáját, üdvözült arccal rázza minden - általa VIP-nek gondolt - vendég kezét, és szégyellnivaló vehemenciával pusztítja a svédasztalok felhozatalát. Másrészt nincs kivel mennem. Nem vagyok felkészülve arra, hogy vadidegenek között mozogjak, anélkül, hogy feszélyezve érezném magamat. Nincsenek barátaim, ismerőseim itt kint Koreában, és az ismerősök és barátok jelenléte soha nem hiányzott ennyire, mint most.

A mi követségünk nagyon tisztességes munkát végez itt. Minden fontosabb eseményről értesítik a magyarokat, kulturális rendezvényeken teszik lehetővé a részvételt, és amennyire lehet, tartják a kapcsolatot a kinttartózkodókkal. Voltam már 56'-os ünnepségen, ami nagyon színvonalasan sikerült. Aki hosszabb időre érkezik látogatóba Koreába, feltétlenül "jelentkezzen be" a konzulátusnál, mert minden szempontból hasznos a nyilvántartásba vétel.

Szóval hiányzik a március idusán érzett feeling. Otthonról elővigyázatosan hoztam kokárdát magammal, és talán kitűzöm majd 15-én. Készítettem két ünnepi tablót az egyetemre, - kissé szegényeset, a rendelkezésre álló csekély alapanyag miatt - elsősorban a magam örömére.  És talán mert szeretném, ha a magyar nyelvet tanuló koreai diákok ilyen módon is értesülnének ünnepünk jellegéről. Először a kukában végezte a két kollázs - nem kellett a kutyának sem. Végül bekerült a suliba, remélem, tetszett nekik. (Az 56'-os plakátjaimat nagyon szerették, jó érzés volt.) Az egyetemen is megemlékeznek a tanulók a 48'-as forradalomról és szabadságharcról, úgy hiszem. (remélem)

Talán már tényleg itt a tavasz. Bár az elmúlt napokat ágyban töltöttem, az utcára kinézve mintha színesedne kicsit a hegyek oldala. A nap már kevésbé erőtlen, és ma már 8°C is volt. :) Holnap és holnapután bemegyek a városba, kutatni kicsit az igazi tavasz után.

Szöulba tegnap beszökött a tavasz

Tegnap sétáltam a Jongno-n, és nagy örömömre felfedeztem a város egyik „100 forintos” boltját. Más régió, más váltópénzt, tehát azt jelenti, hogy átlagosan 1000 wonért (körülbelül 180 ft) lehet venni mindenféle – férfiak által totálisan haszontalannak tartott – dolgokat. 5 emelet telis tele jórészt kínai giccsel, és – apró örömök az életben! – még az otthoni áraknál is olcsóbban. Mivel jómagam (mások szerint már szinte betegesen) megrögzött amatőr dekoratőr vagyok, nagy örömmel láttam neki a nézelődésnek. Hiányoztak a színek a lakásból, már hiányzott a tavaszi dekoráció, nagyon...

Egy órás nézelődés után - miközben örömmel konstatáltam, hogy a koreai FÉRFIAK milyen érdeklődéssel turkáltak és vásároltak a giccsek között – gazdagabb lettem egy-két ’létfontosságú’, zöld-sárga színvilágú dekorral. Úgy mint vidám kaspó, cserepes begónia, betűző virágdísz, ajtódísz, kicsi koszorú és lógós „valami”. Ennél jóval nagyobb volt az örömöm azért, mert IGAZI szalvétát találtam. Tudjátok, azt a 4 rétegű, vastag, színes és szép, kocka alakú szalvétát! Itt Koreában nem lehet kapni ilyet, mert egyszerűen nem használják. Ez volt a mai nap boldogsága.

Hazafelé egy autentikus virágárus bácsitól vettem 1000 wonért szépséges és illatos fréziát, - kompenzálandó valamelyest az igazi tavaszi kedvenceimet: a krókuszt, a jácintot és a nárciszt. Otthon aztán kipakoltam, felraktam a dolgokat. Szerettem volna egy kicsi tavaszi feelinget vinni a négy fal közé. Nem sikerült. Hiányoznak az évek óta gyűjtögetett, minden évszakra és ünnepre szóló aktuális díszeim. Hiányzik egy otthon – AZ otthon. De leginkább a tavasz és a meleg hiányzik a szívemből.