Lótuszfény

A buddhisták hite szerint a lótusz alakú lámpa fénye szimbolizálja az önzetlenségből véghezvitt jótetteket, és fényt hoz a világ azon részeire, melyek tele vannak sötét gyötrelemmel. A lámpásokkal történő világítás a Goryeon és Joseon dinasztia idején terjedt el, és jelentőségét leginkább a buddhista események és megemlékezések során tartotta meg.  Véget ért a három napos Lótusz Lámpás Fesztivál, amely Szöul egyik legnagyobb ünnepe, és mellesleg a legnépszerűbb a külföldiek körében. Én hónapokkal ezelőtt jelentkeztem a Dharma Központban e-mail-en keresztül, hogy biztosítsanak helyet számomra a felvonuláson. Egyik pozitív kezdeményezése a koreai turizmusnak például az, hogy nagyon sok díjmentes és kedvező lehetőséget nyújtanak a külföldiek számára, főleg a nagy ünnepek alkalmából. Rendkívül hasznos és megtérülő beruházás ez a koreaiak részéről, hiszen a jó propaganda egyre népszerűbbé teszi az országot világ- szerte.

A Jongnon, ami a koreai főváros legnagyobb és legjelentősebb főutcája, valóban jó helyet biztosítottak egy elkerített részen, így zavartalanul láthattuk a felvonulást. Emellett nagyszerű gesztusként ajándék lótusz lámpást is kaptunk, melyben meggyújtotta mindenki a mécseseket alkonyattájt. Az órákig tartó menet színpompás volt, és gyönyörűséges látványt nyújtott a sokféle szervezet által felsorakoztatott, kézzel készített, világító lampion. Közben hangosan szólt a zene, tradicionális koreai, vidám buddhista vagy éppen népies jellegű, dobpergéssel teli. Csak kapkodtam a fejemet, és képtelen voltam befogadni a sok szépet, ami elvonult előttem. A szombati napon a Hoehyang Hanmadang a lefontosabb a legfelemelőbb esemény, az utóünnepség a Jonggaknál, a nagy buddhista harangnál, a Bosingak Belfry-nél. Hatalmas össznépi összejövetel van itt éjjel 11-ig, műsorok, tánc és zene.

Vasárnap még több buddhista rendezvény szórakoztatja a szöulitákat és turistákat egyaránt. A Jogyesa templom előtti úton szerzetes rendek sátrai állnak, bemutatják a buddhista kultúrát. Lehet koreai népi játékokat játszani, kézzel készíteni lampiont és imagyöngy karkötőt, megkóstolni a papok ételeit. Aki lemaradt a tengnapi lampionos felvonulásról, azt egy kisebb posztparádé kárpótolja. A menet az Insadongtól indul, és a Jongnon keresztül a Jonggakig tart. E napnak a végén is gálaműsor, tánc és mulatozás zárja a három napos ünnepet. Levezetéként érdemes elllátogatni Szöul – szerintem – legszebb buddhista kolostorába, a Bongeun-sa templomba, ahol meseszép, koreai hanji papírból készült, tradicionális lampionok kiállítása van május végéig. Záróakkordként ne feledjük, hogy a Fényességes Buddha születésnapja május 28-ára esik. Akkor ugyanis a Bongchuk Beobyoshik  néven ismert ceremónia által még egyszer, igazán megünneplik a Siddharthát, Korea minden kolostorában.

(Eddig a (fél)hivatalos beszámoló. És megvallom őszintén –nehezemre esett megírni. Úgyhogy a következő bejegyzés lesz az, amiben IGAZÁN én vagyok benne.)

ps: további képek a facebook-on. http://www.facebook.com/melindamira.marity#!/media/set/?set=a.294572147299705.65433.100002407672697&type=3

Fényfüzérek Szöulban

Az úgy van, hogy Buddha születésnapja a legnagyobb ünnep a buddhisták számára. Na, most ez egy úgynevezett „mozgóünnep”, mint nálunk a
húsvét. Függ a Holdújév (Seolnal) beköszöntétõl, és így április végétõl május
végéig tartó intervallumba eshet bele. A Fényességes születésnapjára Szöulban
minden évben megrendezik a Lotus Lantern Festival-t, vagyis Lótusz Lampion
Ünnepséget. Szerencsés vagyok, mert idén május 18-20-án lesz a hatalmas
happening. Na ez az, ami miatt a koreai fõváros ezer és ezer színes lampionnal van feldíszítve már most, az én nagy örömömre.

A lámpás füzérek egy része - legmarkánsabban a Jongno hatalmas fõutcájáról, ahol a legnagyobb parádés felvonulás zajlik majd – vénaszerûen fut bele a Jogyesa templom udvarába. A Jogyesa buddhista kolostor korántsem a legszebb ilyen jellegû épület Szöulban, ám a legrelevánsabb. Túl azon, hogy az igen fontos zen Jogye rend alapító háza, a fõvárosi buddhizmus szellemi központja is. Továbbá elég komoly kulturális és oktatói tevékenység folyik itt, a külföldiek számára is. A népszerû „Temple stay” program keretein belül potom összegért lehetünk egy napig részesei az itteni szerzetesek életének. Belekóstolhatunk csodaszép lótusz lampionok
készítésének fortélyaiba, saját ’heart sutra’-t nyomtathatunk magunknak,
résztvehetünk a híres koreai tea szertartáson és fûzhetünk saját imakarkötõt.

A Jogyesában sétálva csak olyan túlzónak tûnõ gondolatok

tolulnak az elmémbe, mint elragadtatás, szellemi megtisztulás és lelkibéke.

Nagy szavak ezek. Még nagyobb dolog, ha bárki (én?) akár egy röpke félórára is

érezheti. Mindig csodálom, hogy hányféle formájú, színû, mintájú meseszép

lampiont tudnak évrõl évre kreálni a templom dekoratõrei. A hatalmas udvaron az

ember feje fölé szivárványszínû lámpásokból fûzött égbolt borul. Hátul a

harangtoronynál nemzetiszínû (kék-piros) gömbök sorakoznak, mellettük pedig

egyszerû, ám gyönyörû hófehér lampionokból kirakott folyosón sétálhat az ember.

Az ékesen faragott hatalmas fakapuk díszítését már nem lehet fokozni. Mûvészien

megfestett, monumentális, halványsárga és rózsaszín, nyolcszögletû lámpatestek

himbálóznak a nyári szélben. Az emberek csak beugranak ide munka vagy iskola

után, résztvesznek a délutáni szertartáson, aztán csendben üldögélnek a templom

udvarán, alkonyatig, amikor is felgyújtják a kis fényeket a lampionok

belsejében.

Sok szép hely van a világon, minden bizonnyal, és én még oly

keveset láttam. De abban valahol biztos vagyok, hogy április-május környékén,

Szöulban a Jogyesa a legkápráztatóbb látvány széles e földtekén.

Színek a szívemben...

Elkezdődtek tehát Korea egyik (ha nem a) legszebb fesztiváljának előkészületei. Buddha születésnapjára öltözik ünneplőbe a város. Jól emlékszem, hogy amikor két éve ilyenkor először tettem a lábamat koreai földre, két dolgot láttam Orinál, mely lenyűgözött és belevésődött örökre az emlékeimbe: egy doboz epret és egy színes lampionfüzért. Igen... ilyenkor vidám gömbökkel díszítik fel az utcákat, fákat és épületeket, melyek éjjelente világító színes gyöngysorként szelik keresztül-kasul a várost. 

Buddha majd májusban születik meg, de a templomok már egy hónappal a nagy esemény előtt méltó ünnepi díszítést kapnak. Szöul központi kolostora, a Jogyesa szívszorítóan varázslatos ilyenkor. Ezer és ezer szivárványszínű lampion himbálózik a levegőben. Az ember csak megáll az udvar közepén, és szívét eltölti valami torokfojtogató gyönyörűség, ahogy körbenéz. Rózsaszín, sárga, zöld, kék és piros gömbök mocorognak a tavaszi szellőben mindenütt, és hallani a rájuk erősített kívánság-lapocskák zizegését is. A templom udvarának közepén álló fehér törzsű fenyőt is teleaggatták a szerzetesek, és kicsit a mi májusfánkra is emlékeztet ez a színorgia. 

Odébb a kis udvarban egészen más élmény vár;  káprázatosan világos, egyszerű tisztaságú hófehér lampionok sorakoznak egymás mellett. Egy ilyen különleges és jóságos lénynek, mint Buddha, kijár ennyi lélekemelő káprázat és méltatás, gondolom magamban, miközben csak lépdelek óvatosan, hogy hasra ne essek, hiszen felfelé nézek folyvást, és mosolyognom kell. Nem is tudom, miért. Mert annyira jó... gyönyörű, színes és szép, és olyan békés és nyugodt itt bent, - mintha egy óriás kaleidoszkóp színes kövecskéi alatt lennék... - amilyen soha nem lesz ilyen a világ ott kint.