Kalandok Yeosuban 1. – utazás a KTX-en

Háromnapos ünnep előtt, az utolsó pillanatra elhalasztva, „ahogy esik, úgy puffan...” alapon nekiindulni a vidéknek Koreában – főleg egy kiemelten frekventált helyre – jelesül a világkiállításra Yeosuban – enyhén szólva is kockázatos vállalkozás. A barátnőmék lefoglalták jó előre a helyjegyüket a buszra, és elmondása szerint az összes jegy elfogyott. Még éjszaka próbáltam a KTX  online foglalási rendszerén jegyet venni, de egyszerűen nem vette be az email címemet, illetve nyomtatni sem tudtam volna. Másnap dél felé a vesztesek nyugalmával értem ki a Seoul Station-re, ahonnan az elegáns KTX-ek indulnak. 12:50 volt, millió ember minden pénztárnál. 13:10-kor ment az a vonat, amivel én is szerettem volna... Az automatákhoz indultam, hogy lecsekkoljam, van-e jegy. A mai és a holnapi napra már mindent eladtak. A tavalyi tapasztalatok alapján nem adtam fel, hanem irány az információs pult. Csak annyit mondtam, hogy nekem ma Yeosuba kell mennem, mert várnak a barátaim. „Aisss, aisss.... „ – mondta félhangosan és udvarias fejcsóválással a hölgy, ami annyit tesz koreaiul jelen szituációban, hogy: "hát te hülye vagy, ha komolyan azt hiszed, hogy ezen a hétvégén lejutsz Jeosuba...” Majd ráfrissített a rendszerre, és apró csoda, egy jegyet töröltek, 3 perccel az indulás előtt. Pazar. Trappoltam végig a peronok mellett, és az uccsó figyelmeztetésnél felugrottam a vonatra. Nem tudtam nem vigyorogni, annyira örültem.

Nagy okosság a KTX. Ilyenek hasítottak a Csalagútban, több mint 300-zal, úgy, hogy meg sem érzi az ember. Tavaly még nem gondoltam, hogy ilyen hosszú utat is lesz lehetőségem végigsuhanni rajta, bár szívem szerint Busanba mentem volna ilyen módon. Az ülések economy class-on is oltári kényelmesek, légkondi, wifi, zenehallgatási lehetőség van. A stewardessek többször végigjárják a kocsikat, érkezéskor és távozáskor udvariasan meghajolnak. Kulturált a mellékhelyiség, van pelenkázó a babáknak, telefontöltő az üzletembereknek, ital és étel automaták az éhes/szomjasoknak. A rendőrök is folyamatosan cirkálnak, vigyáznak a rendre.

Ahogy haladtunk –mit haladtunk: lebegtünk, igen gyorsan és könnyed puhán, mint az UFO-k - , dél felé járva egyre zöldült és emelkedett a táj. Csodás kis hegyek olvadtak a ködbe, és hatalmas, sárgászöld, vízben tocsogó rizsföldek táblázták a síkokat. Amint mászkáltam a vonaton, egy kedélyes nyugdíjas csapat is megtalált, persze pozitív értelemben véve. Sózott hallal, kimbappal és szodzsuval kínáltak, és nem volt apelláta. A mellettem ülő fiatal srác is megszólított, csak gyakorolni akarta az angolt, de nagyon kétségesen segített, amikor azt kérdeztem, hogy találok oda a jjimjilbanghoz az állomásról. Megint csak arra döbbentem rá, milyen jó külföldinek lenni Koreában. Az itteni emberek kedvesek, őszintén vendégszeretőek és segítőkészek.

Csupa jó érzéssel szálltam le Yeosuban, ahol már pezsgett a fesztivál hangulat. Pozitív meglepetések zöme. A KTX állomás, - amit villámgyorsan építettek ki, direkt az Expo miatt – szinte belelóg a rendezvénybe, egyik főkapuja pontosan ott van, ahova befut a vonat. A turista infonál jól beszélnek angolul, és mindent kedvesen és részletesen elmagyaráznak, továbbá feltöltik a telefonomat, mivel az lemerült. A kiállítás előtti téren ugyanolyan kis közért van, mint Koreában bárhol, és még véletlenül sem emelt árakkal dolgozik. Minden annyiba kerül, mint amennyiért megveszem Szöul külvárosában, itt tiltva van a 300-400%-os rabló haszonkulcs. A belvárosba vezető buszjáratok ingyenesek, nem kell fizetni menetdíjat az expo miatt. Minden megállóban égszínkékbe öltözött expo informátorok vannak, és mindenben készségesen segítenek.

Korea, én egyre jobban szeretlek...

Cherry, hanbok, KTX

Egyszerűen nem bírtam továbbmenni. Szigorú beosztású napi programtervezet ide vagy oda, ottragadtam a Jamsilnál. És az csak egy szimpla lakótelepi parkoló volt! Telis de teli hófehér virágfelhőbe borult cseresznyefás sétányokkal. A vakító fehérséget itt-ott szépséges téglalap alakú, piros-kék koreai lampionokkal dobták fel. Az ember csak mászkált fel s alá, révült mosollyal a szája sarkában, mert olyan jóleső volt. 

Egész Szöul Cherry Blossom  (Cseresznyevirágzás) lázban ég, és gondolom, egész Ázsia is. "It happened too fast." - mondta a szlovák barátnőm, és igen, mindössze pár nap alatt pattantak ki a gyűrött fehér szirmocskák. Olyan meseszép, mintha a fák menyasszonya tobzódna büszkén habos ünnepi ruhájában. Emiatt a mesebeli hangulat miatt álltam le a Seokcho tónál is, és folytam bele a pompázatos promenádot ünneplő embermasszába. Mindenki nevetett, sétált, fényképezett. Idilli volt a hangulat, mintha nem is létezne rossz a földön, csak ez a habkönnyű, tiszta és szép világ. Betelhetetlen volt a látvány. 

No de dolgom volt, mentem az Insadongba, a tradicionális bevásárló utcába, ahol hanbokban  lehet fényképezkedni. Régi romantikus álmom volt a nők gyönyörű népviseletét magamra venni és megörökíteni. Nagyon kedves volt a fotográfus lány, felajánlotta, hogy a saját gépemmel is készít képeket - ez bónusz a műteremben. Őszintén méltattuk egymás országát, és megegyeztünk, hogy én szívesen élnék Koreában, ő meg Magyarországon. /Döbbenet, de komolyan is gondolta. Én is. Kár, hogy nem létezik ilyen nagy volumenű csereprogram az államok között./ 

Már alkonyodott, amikor hirtelen elhatároztam, - hiszen nincs több időm - hogy szeretnék utazni a KTX-en.  Csak annyit tudtam, hogy a Seoul Station-nél is van megállója. Odamentem, és megkérdeztem, mikor megy a következő vonat és mi az első település, ahonnan még van esélyem visszajutni a fővárosba. 20:00, Cheonan-Asan, na, oda kértem jegyet. Infantilis öröm fogott el, amikor megláttam az elegáns járművet, amire egyébként  nagyon büszkék a koreaiak, akárcsak a metrójukra. Utazni a KTX-en, végre valahára, pompás érzés volt. A vonat úgynevezett "super high speed", 300 km/h-ra van kalibrálva. Ahogy hátradőltem a hátrahajtható kényelmes székben, szinte észrevétlenül suhant 305 km/órával, ez volt a maximum, amivel mentünk - mutatta a kis óra a képernyőn az utasoknak. A vonat belülről is csinos, olyan okosságok vannak rajta, mint internet hozzáférés, publius net, telefon töltési lehetőség, szoptató szoba, ital automaták. A személyzet udvarias, kétszer hajolnak meg az utasok felé; amikor bejönnek és amikor kimennek. A jegyemet senki nem ellenőrizte. 

Cheonan-Asan bizonyára klassz hely, de én nem láttam belőle semmit, mert vonatfordultával jöttem vissza Szöulba. Cherry blossom, hanbok, KTX: kipipálva a koreai bakancslistáról. :)