Észak-Korea tárgyalna, olvasom egy mai hírben. Hát most mi történt, húzom fel a szemöldökömet szkeptikusan, pedig de jó lenne hinni benne, minden hátsó gondolat nélkül. Nem mondom, hogy tapasztalt vagyok, de én Dél-Koreában éltem meg egy-két agresszív provokációt az északiak részéről. Láttam, miként reagált a sajtó, a külföld médiája, és a hétköznapi koreai kisember. Minden alkalommal csodának tartottam, hogy nem robbant ki világkrízis vagy háború. Soha eddig át nem élt megrendülést és politikai izgalmat éreztem a két Korea határán, Panmunjomban, a demilitarizált zónában. A tavalyi példátlan támadások és katonai incidensek után senki nem gondolta volna, hogy valaha enyhülés (béke...?!) következne be észak és dél viszonyában.
Most pedig olvasom, hogy Észak-Korea javasolja a feltétel nélküli tárgyalásokat a válság rendezéséről. Gyanús, de nem csak az, hanem álszent, hiteltelen és irreális. Mert közben rákerestem a YouTube-on, és látom az újévi demontstrációt Phenjanban. Erre mondják, hogy képzavar? Koreai betűket látok, koreai embereket, melyeket én automatikusan összekapcsolok a társadalmi jóléttel, fogyasztással, gazdasági színvonallal, nagy evészetekkel, jókedvvel, és csupa pozitív attitűddel. Én így éltem meg, én ezt láttam és tapasztaltam Dél-Koreában. A videon pedig – a vörös zászlós felvonulás, a jelszavak droid skandálása, a hangosbemondó lélektelen és agresszív üvöltözése, a 60’-as évek nyomorát idéző plakátok látványa ideges görcsbe rándítja a gyomromat. Nekem ez a 80’-as évek kommunizmusa szocializmusa, melyet lehet, hogy boldog és tudatlan gyerekként éltem meg, csak hát azóta tanultam egy keveset róla, no meg fordult a világ Magyarországon.
Idehaza farkától bűzlik a hal, a mocskos médiatörvénytől hangos az EU soros elnökségi státusz. Mindeközben fogalmunk sincs, IGAZIBÓL mi az a diktatúra, cenzúra vagy „vallásszabadságtalanság”. Észak-Korea a világ legjobban őrzött országa. Tavaly megkérdeztem a Férjemtől, hogy miért nem látogatunk el oda, mire meghökkenve mondta, hogy oda be sem engednek, aztán meg nem engednek vissza. Igen, hihetetlen, de ez egy hermetikusan elzárt, minden ideológiai, társadalmi, politikai és gazdasági nyomorral megvert ország.
Döbbenetes, de hozzám még érkeznek olyan naiv kérdések itt Magyarországon, hogy én melyik Koreában voltam, vagyok. És hogy most végül is az észak vagy a dél a gonosz meg a mocskos kommunista... Észak sem az. Legalábbis az emberek nem azok, csak az elvakult, ostoba és agresszor vezetőik. Soha nem felejtem el, hogy amikor 2009-ben a határnál jártunk, az idegenvezetőnk a kiállításon egy naptárra mutatott, amely 1998-at mutatott. Ők – mármint az északiak – ennyi év lemaradással kalkulálják az időszámításukat, náluk egyszerűen egyezményesen 11 év hátrány benne van a pakliban.
Ha még csak 11 év lenne...
