Szöulban – szerencsére – nem kell sokat keresgélnie annak,
aki mozogni akar egy kicsit. Úgy értem, tornázni, gimnasztikázni, sportolni,
egészségesebb életet élni. Még ha a város régi részén is él valaki, pár utcával
lejjebb biztosan talál utcára kihelyezett aerobic gépeket, (szoba)kerékpárt,
sígépet, masszírozó falakat, derék és vádliformáló szerkezeteket. Nagyon
pozitív kezdeményezése a városvezetésnek, hogy megmozgatja az embereket. Az
egészségesebb életmódra nem csak buzdítanak, hanem arra lehetőséget is adnak.
Az új lakótelepek már úgy épültek, hogy kimondottan a vonzáskörzetükben
számtalan ilyen tornaeszközt telepítettek. Ha egy lakópark olyan szerencsés,
hogy (mesterséges) vízpart mellé épül, akkor az biztos, hogy komoly sporttelep
is épült a part mindkét oldalára, melyet – természetesen – ingyen használhatnak
a lakók.
Ez azt jelenti, hogy megfelelő pálya van kialakítva a
gyalogosok, futók, kerékpárosok számára. Mindenféle labdajátéknak van jó nagy
területe, és a már fentebb említett aerobic gépek is rendelkezésre állnak. A
koreaiak alapvetően egészségesen élnek, és a korrekt étkezési szokások mellett
komoly mozgáskultúrával rendelkeznek. Aki sportol, az halálosan komolyan űzi,
mindenféle frankó felszereléssel és drága ruházattal felszerelkezve. Hagyománya
(és saját étele-itala) van a hegymászásnak. Medöbbentően sokan golfoznak. A
„nordic walking” népsport, ezt űzik a legtöbben, nagyon okosan. Ez is egy
mértéktartó mozgás, nem olyan megerőltető, mint a kocogás vagy futás, és mégis jó
karban tartja a fizikumot. (Túl sokat szenvedni és nagyobb erőt kifejteni nem
szeretnek a koreaiak.)
A mozgást szigorúan estére, vagy inkább éjszakára időzítik.
A tavaszi és nyári elviselhetetlen melegek arra késztetik az embereket, hogy
bőven naplemente után mozduljanak ki az utcára, testmozgás céljából. Ez úgy néz
ki, hogy 9-től fél 11-ig megtelnek a kertek, a folyók partjai, a szabadtéri
sportközpontok. Kortól, nemtől és társadalmi hovatartozástól függetlenül
mindenki gyalogol, kocog, fut, kerékpározik, kosár – vagy kézilabdázik,
csoportosan aerobikozik, vagy csak edz a gépeken. A sportpálya két végén apró
bodega van, ahol hideg vizet és üdítőt árulnak, meg smack-et és ramjant.
Továbbá – úgy tűnik, ez hozzátartozik az egészséges életvitelhez és a
testmozgáshoz – főtt tojás és shikye is van, az édes rizs üdítőital. Nekem
általában ez a sztenderd vacsorám, amikor lemegyek sportolni. És bizony, együtt
nyomom a sígépet az idősebb mamikkal, akik szinte versenyre kelnek és vadul
tempóznak velem szemben. És bizony, általában ők nyerik meg a versenyt... J
Azért érdekes, h pl Magyarországon ilyet nem lehetne, (főleg felénk) mert reggelre max a hűlt helye maradna. Ezért már érdemes lenne elmenni Seoulba, komolyan egyre nagyobb kedvet kapok a kocogáshoz, remélem, h sikerülni fog tartani az egészet. A koreaiak komolyan olyan gondoskodók, és gondolnak mindenre, amire netalán szüksége van az embernek. Ilyen emberek között szeretnék élni.Jó sportolást esténként Mira:)
VálaszTörlésEngem is gyakran meglep, hogy az idős generáció nagy része milyen jó állóképességgel rendelkezik. Túrázom, és meg szokott lepni, hogy fiatalokat megszégyenítő ügyességgel mozognak a legnehezebb túraterepen is. Persze ez nagyon jó dolog, mivel az ember idősebb, stresszes, kell az ilyenféle kikapcsolódás is, mivel nagyon jól kisszellőzteti az agyat :). Nekem is nagyon-nagyon tetszenek azak a tornaterepek, meg az is, mennyire szépen rendbe vannak tartva. Ezt is szeretem Koreában :)
VálaszTörlés@Midoo: engem sokszor vádolnak azzal, hogy elfogult vagyok Koreával kapcsolatban. Talán igaz. Valójában az itteni rendszert, az élet napi szinten történő gördülékeny és emberbarát működését tudnám fenntartás nélkül dicsérni. Ám az tény, hogy a koreai embereknek vannak nagyon rossz szokásaik is, és negatív attitűdre és viselkedésre is tudnék példát felhozni, főleg ázsiai viszonylatban... (agresszió, diszkrimináció, egoizmus, stb...) Talán erről is születik majd egy blogbejegyzés. De azt mindenképpen szeretném kihangsúlyozni, hogy most magát az egészséges életmódra való buzdítást dicsérem, tehát magát a szisztémát, nem kimondottan az embereket.
VálaszTörlés@:Vándormadár: Igen, szinte már frusztráló, mennyire fittek. :) A nálam jóval idősebbek lazán megcsinálják az éttermekben a lótusz ülést, miközben vacsoráznak a mellettem lévő asztalnál, én meg behajlítani a térdemet alig tudom. Ha a gépek nem lennének, én sem mennék le csak úgy, futni vagy kocogni. Jószerű kezdeményezés lenne ez Magyarországon, nem tudom, létezik-e ilyen, vagy csak a fizetős fittness termekben.
VálaszTörlésHáát, mi, "puhány" (képletesen mondom ezt, hehehe :) ) Európaiak sajnos nem szoktuk a lótuszülést (mint ahogy a cigány sem szokta a szántást :) ) A mai napig mindig elmacskásodik a talpam, ha olyan helyen eszünk. Szeretem a fílinget, de ezt nem annyira :S. Az ondolon, takarókon alvást egy-egy kirándulás során viszont nagyon megszerettem :).
VálaszTörlés