Az influenza és a csírátlanító zselatin

Dél Koreában első fokú egészségügyi riadókészültség van érvényben a H1N1 miatt. Felhívások, transzparensek, plakátok hirdetik mindenütt a kötelezően elvárható higiéniát, - azt, ami csak rajtunk múlik. Legszembetűnőbb ezzel kapcsolatban az az állampolgári engedelmesség, mellyek a koreaiak kezelik a (vész)helyzetet. Minden középület bejárata előtt – legyen az szupermarket, könyvesbolt, posta vagy egyetem – kézfertőtlenítő automatákat helyeztek ki. Ha az ember aláteszi a kezét, automatikusan baktériumölő zselét nyom, vagy folyadékot permetez a szenzoros adagoló a tenyerébe. Mellette vicces piktogrammok figyelmeztetnek a többszöri kézmosásra és fertőtlenítésre.



A kávézókban a cukorszirup mellett egy nagy tégely fertőtlenítő is van a pulton. Az áruházakban szintén ilyen orvosi folyadékkal kell (ajánlatos) lemosni a bevásárlókocsik fogantyúját. Az emberek élnek vele, szorgalmasan tisztogatnak kocsit és kezet egyaránt. A menőbb plazakban a vásárlók apróságainak kiadható, kölcsönözhető babakocsit is hasonló folyadékkal törlik át minden használat után az alkalmazottak.

 

A kulturális rendezvényeken és össznépi tömeges eseményeken egész sátrak vannak felállítva, automaták tucatjával, - és az emberek használják. Az utcákon nem közröhej tárgya, ha valaki - a szája és orra előtt, a fülére rögzített – orvosi jellegű maszkkal közlekedik. Egyre több kisgyermeken látni színes mintás, mesefigurás maszkokat is.



So, all I can do: egy Dettol nevű fertőtlenítő higykendővel a táskámban indulok el minden nap. (Mely hasonló lehet a szépemlékezetű Lifeboy vagy Safequard termékcsaládhoz; nem is tudom, hogy otthon megszüntették-e a gyártását) Családomban én vagyok az egyetlen, aki nem röstell minden alkalommal baktérium-killer anyagot nyomatni a két kezébe. Mert ami rajtam múlik, azt legalább megteszem. Ugyanúgy, amiként a nagyon is környezet, táplálkozás és egészségtudatos koreai emberek.

 

Az Örök Gyerekek és a Mikulás

Rita barátnőm üzenetét olvastam egy közösségi portálon. A Télapó küldetés teljesítve. Hogy sikerült megint besettenkedni a Kicsikhez, odacsempészni a csizmábavalót, és nem ébredtek fel, hála az Égieknek, vagy legalábbis úgy tettek...

Ha úgy tettek, Rita, az sem baj. Te, meg a Mikulás, meg az Angyalka, a Húsvéti nyúl és a Fogtündér... csodálatosan kooperáltok, jó kis párost alkottok együtt. Nincs miért aggódnod, és egyetlen fantasztikus gyakorló anyukának sem, aki teljesítette a küldetését éjszaka.

Nálunk is járt a Nagyszakállú. (és nagy-nagy örömömre meghozta a hőn áhított mozarella sajtomat is, többek között. :) Aztán fogtuk magunkat és bementünk a lányommal a nagyvárosba, - a majdnem felnőtt Nagylányommal, aki hamarvást 18 éves lesz, de élete (életem...) végéig elvárja majd, hogy minden év december 6-án hozzá is jöjjön a Mikulás. Aztán pedig egyik családi hagyományunknak élve mindketten felkaptuk a piros, fehér prémmel szegélyezett sapkánkat, és kikürtöltük a világnak, hogy igenis szeretjük a Télapót, igenis hiszünk benne, és igenis kaptunk ajándékot most is, (és virgácsot is, már aki, - idén a Szeretett Kedves :) ) – és lélekben és szívben megmaradtunk örök, nagy gyereknek.

Heltai Jenő:

Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.
Maradj gyerek te is hát kis leányom,
Mosolygó lelkű, üde, friss,
Maradj gyerek, szívből kívánom,
Még nagymama korodban is.

Egy jóbarát üzenete

Üzenetet kaptam egy barátomtól, a legjobb barátomtól Magyarországról. Az üzenet nagyjából egy képből állt, és pár vigaszt adó sorból. A kép a Proposition című film egy kimerevített kockája. Nekem etalon a film, a barátom tudta ezt. Kommunikációelméletből ajánlotta az egyetemen (másik) zseniális tanárom, Tóth Benedek. A forgatókönyvet a popkultúra ausztrál fenegyereke, Nick Cave jegyzi, - ez már önmagában is elegendő ahhoz, hogy mindenkinek a szíves figyelmébe ajánljam.

Van ebben egy ominózus jelenet, amikor a forró sivatagi pokolban a hidegebb tájakról deportált seriff és felesége a tradicionális téli ünnepre próbál készülni. A zárt ajtó mögül beszüremkedik a napfény, a kinti 40 foktól szinte lebeg az egész kép. A háziasszony konokul leszegett fejjel próbálja kicsikarni a vesztes pozícióból a karácsony hangulatát; ünnepi vacsorával, gyertyákkal, feldíszített tujával.


Hát, ennyi volt a levélben. És mellette ez a pár sor, amit barátom utólagos engedélyével e helyütt közzéteszek.

„Az alábbi képet a Proposition című filmből küldöm Neked. Tudom, nem fog vigasztalni, nem is az a szándékom vele. Csak annyi, hogy a múltkor megpróbáltalak elképzelni Téged, akinek a Karácsony a legszentebb ünnep, amelyre mindig kiemelten ügyelsz, és most mennyire nem lesz rá lehetőséged. Valahogy így volt az Ausztráliába szakadt feleség is Nick Cave filmjében. A képen ott a szépen terített asztal, a feldíszített tuja. Ennyi tellett neki a filmben és mégis szép. Az ünnep szelleme ugyanis ott van. Ahogyan a tengeren hánykódó hajón és a börtön mélyén a Karácsonyi énekben.”

Nagyon köszönöm Neked, Attila.

A filmről a port.hu-n

A hely, ahol élek

A nappalink egyik oldala szinte csak üvegből van, vagyis három egymásba tolható, padlótól plafonig érő üvegablakból. Innen, a 6. emeletről szemet és lelket gyönyörködtető látvány nyílik egy kis völgyre, és az azt ölelő hegyekre. A panoráma esztétikai élményén valamelyest ront a tudat, hogy ez az idilli környezet valójában egy katonai bázisnak ad helyet.

 
 

Koreában nincs béke (az olajfák alatt). Jelenleg is csak tűzszünet van, és nem ratifikált béke, vagyis elméletileg passzív és felfüggesztett hadiállapot. Ennek a megdöbbentő és valóságos, kézzel foghatóan labilis – és ugyanakkor feszülten fegyelmezett – „békének” voltam a szem és fültanúja, amikor tavasszal részvettem egy Panmunjom túrán, ami a két Korea – Észak és Dél – határvidékéhez kalauzolt el minket, egyenesen a DMZ-be (demilitarizált zóna). Megrázó volt átélni és látni, ahogy a két hatalom, - a konok, vérszegény és vérvörös Észak, és a büszke, gazdag és amerikanizált Dél – egymásnak feszül a határon. A közelmúlt vészjósló politikai eseményei is megerősítették a vezetésben, hogy ide nem egy amatőr hadsereg kell, hanem egy elhivatott és profi zsoldos had.

Mi, innen a hatodik emeletről nap mint nap szemtanúi vagyuk a folyamatos készenlétnek. Miközben édenkerti látvány tárul a szemünk elé egy-egy ködös, lullaby-os reggelen, sokszor a katonák ébresztőjére riadunk mi is, és a hadgyakorlatozás zajai csak az este 10 órai takarodóval csendesülnek. A szépséges hegyek naponta visszhangoznak a lőgyakorlatoktól, sokszor hatalmas füst csap fel egy-egy tanklövedék becsapódásakor. Két rotorú keki helikopter köpi ki magából a földszínű ejtőernyősöket, a nagy „zeppelinből” pedig fehér ernyősök hullanak alant az erdők sűrűjébe. Engem furamód lenyűgöz a szépséges formának ily tökéletes diszharmóniája – a rombolás, pusztítás és háború negatív konnotációjú tartalmával.

Egyéként bárhol jársz Koreában, mindenhol rálátsz egy gyönyörű kis hegycsúcsra, nagyobb dombra vagy emelkedőre. Ezek nem magas lánchegységek, inkább lankás középhegységek, de markánsan meghatározzák a koreai tájat. A borderline túráról jut eszembe, hogy pont annak a fakultatív programnak a keretein belül volt egy olyan igazi, tradicionális sütögetős ebéd, amiközben egy észak-koreai menekült adott elő koreai népdalokat egy szál kajagunnal. Hirtelen meghallottam egy szomorkás dallamot, persze koreai nyelven, melyhez magyarul dúdoltam hozzá a szöveget magamban. 14 éves voltam, amikor utoljára énekeltem a Rádió Gyermekkórusában, a népek zenéje összeállításból azt a koreai népdalt, amit akkor az az ember énekelt. Leírom ide a szövegét – kár, hogy a dallam nem hallatszik hozzá.

„Szép hegyem, szép hegyem,
Bűbájok otthona.
Még a nap fel sem kelt, úgy siettem.

Hűtlen páromnak nyugtot ne ádj soha,
Fájdítsd meg a lábát, hogy el ne menjen.”

Ps: és igen. Miután mindezt leírtam, rákerestem a YouTube-on. Hogy hátha. És megvan. :-) A koreai népdaltól eljutottam odáig, hogy ez az ARIRANG song, tradicionális koreai népdal. Köszönöm, YouTube. És az Istenek óvják a két Koreát.

Korcsolyáztunk a lányommal. Mármint én imitáltam, és próbáltam megállni a pálya szélén, óvatosan átgondolva, hogy cirka 10 év kihagyás után képes vagyok-e jégre menni anélkül a lesújtó bizonyosság nélkül, hogy a kívülálló számára szánalmas bénázásnak tűnik az, ahogyan megteszem az első tétova siklásokat.

Bia pár kör után kajánul suhant el mellettem, és pedig lassan konstatáltam, hogy a korizás is olyan, mint a biciklizés vagy a hulahoppozás: csak bele kell jönni. A Lotte World fedett részén űztük a sportot, felettünk egy varázslatos vidámpark, ahonnan a hangszórókból a White Christmas és társai végtelenített remixben festették alá a feelinget. A harmadik emeleten már javában ment a Disney-szerű karácsonyi műsor, naponta többször is, - evégett néha hozzánk is leértek a fent mesterségesen fútt csillámos műhópelyhek. Igazi szimulákrum karácsonyi hangulat. Néha körbevonszolta magát egy hatalmas szánkó, rajta Rudolf, a jó öreg fehérszakállas Mikulás, és a Lotte kabalafigurái. Olyan az egész, mint egy kicsi Disneyland. A karácsonyi fesztiválon szándékozunk mi is résztvenni, majd referálok a katoikus és harsány, szarvasagancsos, manós, csillámos parádéról.

http://www.lotteworld.com/Global_eng/03_Entertainment/Festival04.asp?mn=Mn301

A korcsolyapálya tetején egy mini obszervatórium van, ahonnan minden este látványos műsort adnak a nézőknek, ingyenesen. Addig leoltják a fényeket az egész Lotte komplexumban, leállítják a korizókat, és a hatalmas kupola alatt elkezdődik a fény, lézer, hang- és tüzijáték show. Olyasmi, amit a Planetáriumban látunk. Vicces előadás a Teremtésről, a csillagképekről, horoszkópokról. (A Teremtő fehér bőrű, nagyszemű manga-lényként van ábrázolva... :-) Minden fanyalgás nélkül állíthatom, hogy az élmény fantasztikus.

A végül egész jól ment a korizás is. Hála az égieknek, a koreai fiatalok is ugyanolyan (na jó, majndem ugyanolyan) lelkes bénázók voltak, mint én. Minden (fél)kör után készítettek magukról egy tucat fényképet, nem gúnyolták azt, aki hatalmasat tanyázott, aki viszont elesett, infantilis boldogsággal nevette ki saját magát. És még valami: a legújabb itteni divat szerint a párok egyforma felsőben vannak. Nagyon aranyosak, ahogyan egymás kesztyűs kezét markolászva sutáznak a jégen. (Akinek nincs kesztyűje, 80 forintért vehet magának a bejáratnál elhelyezett kesztyű automatákból...)

Igazán szórakoztató program a Lottéban korizni, ismétlést kíván!