2012. május 4., péntek

Ahová a szíved visszahúz...

Ferihegy új terminálja, egészen csinos.
Én sírva érkeztem Szöulba. No, nem azért, mert különösebben meghatódtam volna, nem... az másnap következett be, nyugalmasabb körülmények között. A közel 15 órás utazás, az átkozott „jetlag”, az agyongyötört testi – és lélekállapot nem kedvez a mosolygós nosztalgiázásnak, hála az Égnek. J Tehát az elejéről kezdve: valahol logikus, hogy ahol az ember egyszer jól érezte magát, oda igyekszik visszavergődni, bármi áron – akár turistaként, akár máshogyan. Ázsia, Korea de leginkább Szöul a szívem örök csücskei, ez köztudott. (És hogy még mennyi magyar ismerősömé, az bizony meglepő... ) A Budapest-Szöul repülőjegyről régebben az AirFranceFinnairAeroflot triumvirátusban gondolkodott az ember. Most viszont mindent überel egy egészen új, és rendkívül modern, valamint kedvező árakkal repkedő légitársaság, a Qatar Airways. Náluk érdemes megvenni a repjegyet, mert a szolgáltatásaik ár-érték arányban több, mint kielégítőek.
"Lowfat" ebéd, és még sokféle... :)
A Doha felé tartó járaton meglepetten konstatáltam, hogy például van adatkábel dugó az ülések háttámláján, amin keresztül töltheted a telefonodat, vagy egyéb elektronikus szerkezetet. A fedélzeti mosdók tele vannak frissítő-fertőtlenítő kendővel, testápolóval, arclemosóval, kölnivel, egyszóval mindennel, ami a felfrissüléshez kell. Nyakba akasztható tasakban adnak az út elején zoknit, füldugót, szemvédőt, fogkefét és fogkrémet. A monitor, ami a szórakoztatást és az információkat biztosítja, érintőképernyős. Rengeteg kategóriában lehet rengeteg filmet és sorozatot nézni, zenét hallgatni, a premier daraboktól kezdve a klasszikusokig. A repjegy online fizetésénél többféle menüsorból választhattam, kíváncsiságból kiválasztottam a „lowfat” variációt, és lőn, VALÓBAN diétás kaját kaptam, méghozzá nagyon finomat. Korrekt. (Egyébként már az első utazás révén „Premium member” lehettem, ami sokszor 20%-os kedvezményt jelent majd a jövőben a Qatar egyéb áraiból.)

Jeges-mentás limondáé.
Nem az európai gyomornak...
Jótanács: kerüld a miniszoknyát Dohában!
Bár nyári melegből jöttem el Budapestről, de az 5 órás utazás után a Dohán mellbevágó afrikai meleg engem is megdöbbentett. A tunéziai utazásaim jutottak eszembe, és hálás voltam, hogy rövid ruha van rajtam... egészen a tranzit várójáig. Amikor is döbbenten konstatáltam, hogy egy burnuszos és csadoros emberekkel teli helyen nem éppen optimális combközépig érő miniruhában flangálni, sőt mi több, enyhén kihívó... Igyekeztem tehát meghúzni magamat és kerülni a szemkontaktust, majd az első orbitális hiba után beleestem a másodikba. Hatalmas – és valljuk be, igen kiváló! – tipikusan arab itallal frissítettem magamat, a mentás limonádéval. Aztán egy fél óra múlva vörös felkiáltójellel villant be az agyamba, hogy ugyebár Afrikában NEM ISZUNK semmilyen vizet vagy abból készült italt, kizárólag palackosokat. Így gyomrom fájdalmas morgásából rájöttem, hogy már megint feledtem a Tuniszban tanultakat...:(
Lényegesen hamarabb értem Szöulba, mint szoktam, mert eddig ugyebár nyugatra és északra indultam, és Párizsból, Helsinkiből vagy Frankfurtból repültem a koreai fővárosba. Sokat számít, hogy most dél-keleti irányba indult az első gép, mert így hosszú és fájdalmas órákat lehetett spórolni a kritikus tengerentúli repülésből. Incheonban a magyar barátnőimmel találkoztam, és ahogy megláttam az ismerős shopokat, kiírásokat, már rendben volt minden. A szokásos rutint is végigjártam, pénzváltás, (én hülye, magyar forintot is hoztam, amit – úgy tűnik, sehol nem váltanak be Koreában...) utazó kártya feltöltése a 7Eleven-ben  (jó, hogy egy év elteltével is működik a travel card-om!). Majd gyorsvonattal indultunk be Szöulba, ami a metróhálózathoz csatlakozott, valamikor egy óra múlva.

Korea imádó magyar lányok. :)
Nem is lett volna semmi gond ezzel a takarékos transzferrel sem, ha nem lett volna olyan rohadt nehéz a bőröndöm, a kézitáskám és a laptopom. Miután leszálltam Seokgye-nél, ahol a szlovák tanárnő barátnőm várt, egész egyszerűen azt történt, hogy megint tévedtem, továbbá a maradék erőmnek is a végére értem. Egészen banális az, hogy én a 6-os kijárathoz mentem, Monika meg az 5-ösnél várt engem. Aki már járt Ázsiában, az tudja, hogy ezek bizony nem olyan távolságra vannak egymástól, mint az Astoriánál két kijárat. Egyszerűen mintha egy másik utcában vártuk volna egymást, és mivel a telefonom nem működött, (egyébként a fene essen bele, CSAK ezért vettem androidos okostelefont, hogy Ázsiában is használhassam, hát mi a baj vele? valaki hozzáértő árulja már el! ráadásul Samsung Galaxy, totálisan kompatibilisnak kellene lennie magával az országgal is... J )nem állt módomban telefonálni sem. Azt hittem, meghalok, ahogy várakoztam a buszmegálló padján, nem tudtam elmozdulni a mozdíthatatlan súlyú csomagok miatt, és csak vártam, vártam, nem tudtam, mit csináljak...
Miután már majdnem sírógörcsöt kaptam, minden mindegy alapon megszólítgattam a koreaiakat, hogy „do you speak english?”, amire persze legtöbbször rémült tagadás volt a válasz, mert a koreaiak nem akarnak, nem tudnak, vagy nem szeretnek angolul beszélni. Végül már szinte sírva könyörögtem három asszonynak, hogy segítsenek, és elmagyaráztattam velük a szomszédos odeng árusnak, hogy hadd hagyhassam itt a nagy bőröndömet, amíg megyek egy kört, segítséget keresve. Így végigtrappoltam a hatalmas metrómegállót újfent, majd lementem a személyzethez, és kétségbeesetten magyaráztam, 10 000  wonost lengetve a kezemben, hogy „my phone doesn’t work here, but I have to call my friend, because I got lost...”. Egyszóval ők felhívták a barátnőmet a saját telefonjukon (és természetesen nem kértek érte pénzt...), aki aztán értem jött, és együtt elvonszoltuk a cuccaimat az apartmanjába.
És akkor, csak akkor tudtam – és csak annyit érezni, hogy VÉGRE. :)
Az első szöuli látkép, ami fogadott. A Han folyó, naplementekor.

13 megjegyzés:

  1. Visszatértél Szöulba? Isten hozott újra itt :). Én bár Quatar-ral nem utaztam, de hasonló lehet, mint az Emirates. Nevettem ezen a miniruha-dolgon. Emlékszem, mikor Dubaiban egyszer átszálltam, nem zavartattam magam különösen, mikor kissé kivágottabb -bár térdig érő- nyári ruha volt rajtam. Külföldiek vagyunk. Sokat nevetek azon, mikor indiai kollégám egyszer megjegyezte, kihívóan öltözöm-pedig egy európai szemével viszonylag szolid a megjelenésem :).

    VálaszTörlés
  2. A telefonoddal menj be egy szöuli telefonos boltba, mert valszeg be kell állítani rajta valamit. Én is azért csereéltem ki a telefonom, igaz nem samsungra, mert Kínában nem működött a régi nokiám. Esetleg, ha kártyafüggetlen, vegyél bele egy koreai kártyát.

    VálaszTörlés
  3. hiába, a koreai mobilok más rendszerben működnek, mint az összes többi a világon, hiába vennél valahogy koreai sim-et, tudtommal nem indul el vele az itthon vett telefon. (ugyanígy koreai telefon se használható magyar/eu/usa sim-mel).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. magyar európába más rendszerű teflont gyárt a samsung, mint otthonra.

      Törlés
  4. :))))))))))))
    Mira-Korea:)))))
    Örülök neked, bár egy kicsit irigy is vagyok!;))))ÁÁ dehogy!:))Tényleg örülök!:))Szeptember-október kint leszel még? Összefuthatnánk!:)

    VálaszTörlés
  5. @Évi: Örülök, hogy újra hallok Felőled! :) Hát, engem azért zavart, bár nem igazán volt kihívó az öltözködésem. De túl sokan bámulták meg rosszallóan, (vagy legalábbis én úgy véltem...) szóval gondolkodhattam volna kicsit előre. De ez legyen a legnagyobb probléma, máskor majd figyelek erre is. Minden utazás tartogat meglepetéseket, semmi nem kiszámítható. Ennek megvan a maga varázsa is - de azt hiszem, nem nekem. :)

    VálaszTörlés
  6. @Yola: köszi a tippet, sajnos koreai sim-et nem lehet még csak vásárolni sem, tartózkodási engedély nélkül. Valószínűleg az megoldás lenne. Amint találok koreaiul beszélő ismerőst, kérem majd a segítségét, hátha tudnak segíteni egy szakboltban, mert egyébként kártyafüggetlen. Szerintem működnie kellene!

    VálaszTörlés
  7. @Jani: igen, attól tartok, igazad van. Ám az a meglepő helyezt állt elő, hogy az ismerőseim - igaz, koreai telefonról - de tudnak nekem sms-t küldeni, innen, Koreából. Hívni viszont nem tudnak. (Én meg sem hívni, sem küldeni...) Úgyhogy egyelőre marad a skype, amin keresztül beszélünk, ha mindketten free wifi közelben vagyunk. Igen, totálisan más a GSM frekvencia rendszerünk... :(

    VálaszTörlés
  8. @Mariann: Szia, de régen hallottam Rólad! :)
    Ugye hogy Te is érted már, hogy aki egyszer megfordul Koreában, az mindenképpen visszakívánkozik??? Ezek szerint Te is visszatérsz majd, ősszel. Nos, nem valószínű, hogy itt leszek, - sajnos! :) - de mindenképpen várom a beszámolódat és a képeidet majd.

    VálaszTörlés
  9. Mindig reménykedve látogattam vissza ide, hogy mikor frissül a blogod, és láss csodát! :)
    Örülök, hogy megint olvashatom koreai kalandjaidat, mert bevallom őszintén: rettentően hiányoztak!!
    Meddig szándékozol ottmaradni? :)

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm, Mangagirl! :) Nekem nagyon jól esik látni, amikor néha visszalátogatok a régi blogra, hogy az kicsit 'továbbéli' az életét. Általatok, akik olvassák, akik - talán - találnak benne hasznos információt, kedvükre való beszámolót. Nekem is hiányzott Korea. Hiányzik mindig. Bár most is csak egy hosszú vakációra érkeztem, feltett szándékom minden évben kijutni ide. S ha lehet, mindig ebben az időszakban. Még egyszer, köszönöm a kedves soraidat, ismeretlenül is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán nagyon szívesen! :) Szeretek itt időzni, mert imádom, ahogy fogalmazol és ahogy leírod az érzéseket, kicsit magamra ismerek benne. És persze kellenek a hasznos infók megbízható kézből, mert az egész szeptemberemet Koreában fogom tölteni :)

      Törlés
  11. Nagyon szerencsés vagy, hogy itt leszel szeptemberben. Alighanem a késő tavasz és kora ősz a legszebb ebben az országban. (és a legelviselhetőbb, klíma szempontjából is...) Amikor külföldön járok, nekem mindig sokat segít mások blogja, a személyes tapasztalat, amit megosztanak az olvasóikkal. Próbálok informálódni a hivatalos turisztikai oldalakon is, de leginkább az szokott segíteni eligazodni, amikor mások beszámolói alapján csinálom meg én is a programjaimat. (Most is így készülök egy keleti-tengeri utazásra Koreában.) Egyszóval, örülök neki, hogy segítségedre volt/lesz a koreai anzix, amikor majd itt leszel. :) Gyönyörű és felejthetetlen emlékeket kívánok neked ebben a szépséges és különleges kis országban!

    VálaszTörlés