... és megint Ázsia, egy ugrással közelebb Koreához. :) Innentől kezdve élmények Kínából, Kantonból, Guangzhou városából. Love Asia...! <3
2011. szeptember 30., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Prológus
Anyonghaszejo! Vagyis jó napot kívánok, koreaiul. Melinda vagyok - egy régebbi becenéven "mira"-, és immáron ötödik alkalommal tartózkodom huzamosabb ideig Dél-Koreában, Gwangju helyett most Szöulban. Másodsorban azért vagyok itt, mert szeretném megismerni és másokkal megismertetni a ’Land of the morning calm’ /csendes hajnalok? nyugodt reggelek?/ népét, kultúráját, nyelvét és mindennapi életét - és az abban rejtező csodákat. Elsősorban miért...? Mert imádom Koreát...Menni vagy maradni? Évek óta ez a kérdés nyugtalanít, mert nem igazán találtam otthon a helyemet. Sokáig azt hittem, hogy én is a röghöz kötött, letelepedős fajta vagyok, aki ragaszkodik a kialakított életéhez, a megszokott környezetéhez, és a – vélt vagy valós – járt út biztonságához, melyet a járatlan bizonytalanságáért el nem hagy semmiképp. Aztán rájöttem, hogy a hazám, otthonom, magyarságom mellett – identitászavar nélkül – békében megférnek az ideiglenes, átmenetileg választott hazák és otthonok. Most Ázsiába sodort az élet, hamarosan továbbállok, és új kalandoknak nézek elébe.
Koreában csendesek a hajnalok. A fehér ködgomolyba burkolt hegyeket mindenhonnan látni. Az ősi paloták színes pagodáiból mélységes nyugalom és bölcsesség árad. A koreai zászló két félgömbből áll, egyik piros, a másik kék. Ezek a ’yang’ és az ’um’, melyek az ellentétes, de egymást kiegészítő egyetemes erőt szimbolizálják. Semmi nem állandó, minden változik, minden elmúlik, és minden kezdődik újra. Valahol azt olvastam, hogy nem a megérkezés számít, hanem a megtett út. Igyekszem a külső és belső utazásaimról egyaránt maradandó élményeket megosztani. Kamszahamnyida! Vagyis: köszönöm! :)
Akiket én olvasok
-
-
-
-
-
-
-
Borúra ború13 éve
-
China in your hand14 éve
-
끝. THE END13 éve
-
-
-
-
03.26.-04.15.13 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése