Mi is az a "han"...?

Mi is az a ’han’? Mert ha Korea, akkor ’han’. Ahogy az évek, évtizedek során cserélődtek a trendek Ázsiában, úgy vált egyre ismertebbé az úgynevezett „han stílus” , elsősorban az Uralon túl, majd a nagyvilágban is. A 80’-as évek hulláma a Hong Kong noire volt, a 90’-es években Japán volt a divat. A 2000-es években vált Korea meredeken felfele ívelő folyamatban ’menővé’, ismertté, keresetté. Elsősorban persze a kultúra, zene és dráma volt a közvetítő közeg, ám a ’han’ jelenség legfontosabb hat kulturális szimbóluma együtt vált felkapottá és népszerűvé a mindent elsöprő Korea hullámban.

Lássuk hát, mik ezek a védjegyek, melyek a leginkább jellemzik – és fémjelzik! – Koreát, és ezzel együtt meghatározzák a magát a „Han stílust”.

1.       HANgeul – a Nagy Sejong király által feltalált, csodálatos  koreai ABC, melyet jelöltek az UNESCO – a Világ Fontos Kulturális Örökségének a címére. Sok ázsiai népnek nincs saját ABC-je, és volt szó arról is, hogy a koreai hangul esetleg elterjedhet más országban is. Az mindenesetre bizonyított, hogy egyre többen tanulnak koreaiul, főleg a nyelv egyszerűsége, praktikussága és szépséges logikája miatt.

2.       HANsik – a pompás koreai ételek gyűjtőneve. Annak idején a Daejanggeum (Jewel in the Palace - A palota ékköve) sorozat tette igen népszerűvé a koreai kulináriát. Aki evett már bibimpabot, galbit, szjamgetangot vagy kimcsit, az örökre vágyakozni fog a koreai konyha után. Ezek az ételek nem csak esztétikailag nyújtanak pozitív élményt, hanem rendkívül ízletesek és meglepően egészségesek.

3.       HANbok – a koreai nők meseszép népviselete. Minden nép tradicionális ruházata különleges, a hanbok azonban töretlen népszerűségnek és ismertségnek örvend, elsősorban a keresett koreai történelmi drámák miatt. A hanbok végtelen eleganciát kölcsönöz annak, aki viseli, ugyanakkor titokzatosan sokat takar, alig mutat valamit a női testből. Páratlanul szép díszek, motívumok, minták, színek és anyagok jellemzik.

4.      HANok – a hagyományos koreai ház, vagy inkább otthon. Hihetetlenül frappánsan van megépítve, és a koreaiak zsenialitását és praktikusságát dicséri a kialakítása. Hegy, víz és erdő közelében van, hogy kihasználja a természet adta lehetőségeket. A nagyszerű találmány, az ’ondol’ végett fűtött padlójú a hanok, és a tradicionális kézművesség gyönyörű munkája is látszik a belső kialakításán, a falakon és az elhúzható ajtókon, ablakokon.

5.      HANji – ez a hagyományos, többszörösen merített, nemes papírból készített, préselt virágszirmokkal, termésekkel és növényekkel díszített  jó minőségű anyag a koreaiak egyik fő népművészeti terméke. Ezzel borították a hanokok falait, de előtte szójabab olajjal kenték meg, hogy ne ázzon át. A hanji papírból számtalan szép tárgyat készítenek a kézművesek, melyek fontos export cikkei az országnak.

6.    HANguk Eumak – ez a szóösszetétel az igazi, ősi hagyományos koreai zenét jelenti. Elsősorban lassú ritmusú, balladisztikus, érzelmes szövegekkel teli zene ez, mely mindig szomorú történetet beszél el. Ide tartozik elsősorban a pansori, de a koreaiak megindítóan szép himnuszát, az arirangot is ebbe a kategóriába sorolhatjuk.

Amikor tehát azt mondom, hogy „han”, akkor ebben minden benne van, amit el akarok mondani Koreáról. A han stílus nem csak mesterien ötvözi a hagyományos kultúra és gyakorlati élet elemeit, hanem azokat fantasztikus harmóniában integrálja bele a modern, meredeken felfelé ívelő és fejlődő, nagyszerű ország életvitelébe. Generációról generációra, családról családra hagyományozott ÖRÖKSÉG tehát a "han", amit tanulni, becsülni, követni és terjeszteni kell, mint az ország kivételes és egyedi (valamint tőkererős!) kulturális mozgalmát, identitását és imidzsét.

A koreai folklór

Aki hagyományos és hajdani, tájjellegű koreai életteret akar látni, az biztosan ellátogat a Namsangol Hanok Village-be, amit nem tudok másként lefordítani, mint hogy „skanzen”. Régi parasztházakat látunk itt, tradicionális berendezéssel, és az egyszerű paraszti élet kellékeivel, eszközeivel. Hanok a neve ezeknek a házaknak. Általában a japánoktól adaptált „feng shui”, vagyis a Baesanimsu (배산임수) elv szerint épültek. Ez azt (is) jelenti, hogy az ideális ház mögött hegy van, előtte folyó. Így az ondolos fűtési rendszer is megoldott, - vagyis a padlófűtés – melyet felforrósított sziklákkal tettek lehetővé. A szobák falai hanji papírral (hagyományos, jó minőségű, vastagon merített és préselt koreai papíranyag)vannak bevonva, melyet szójabab olajjal kentek meg, hogy vízálló legyen. A házak teteje giwa cserépből készült, és csinos pagodatető formájú. (Mármint a gazdagabbaké, mert a szegényeké choga (fonott rizsszalma) borítású.)

Ha szerencsések vagyunk, akkor éppen egy folklór fesztivál idején látogatunk a hanok házakhoz, ahogy mi is tettük. Dano Folk Festival volt a Namsangolnál, ami a Seollnal és a Chuseok után a legfontosabb ünnep. Ilyenkor a koreai férfiak birkóznak, a nők ünnepi hajmosást csinálnak – írisz virággal teleszórt vízben, - a gyerekek pedig hatalmas, színes szalagos hintán hintáznak. A Dano varázzsal és amulettel pedig  jószerencsét biztosítanak maguknak az emberek egész évre, illetve távol tartják a gonoszt a házaiktól. Hagyományos népzenei koncertek is vannak ilyenkor, a nők például előadják a pansorit, ami balladaszerű, fájdalmasan szomorú zene, eredetileg egy dobbal kísérve.

A namsani népi faluban tett látogatásunk azért (is) volt maradandó élmény, mert (újra) felpróbálhattuk a koreai nők csodálatos népviseletét, a színes selyemből készült, királynői hanbokot. Ez alkalommal 3000 wont kellett fizetni az autentikus környezetben történő fotózásért, ami mindössze 600 forint. (Egyébként ingyen beöltözhetünk a Seoul Cultural and Tourism Center-ben, ami a Myeongdongban található. Ott kisaeng ruhát is felvehet, akinek az tetszik, illetve különböző fejdíszeket és ékszereket is kaphat. A Cheonggyecheon partján található kisebb turista irodában a hónap minden harmadik hetében szintén ingyen hanbok próba van. Ne hagyjuk tehát rábeszélni magunkat a fizetős fotózásokra az Insadong egy műtermében, ahol 30 – 40 000 wont is elkérnek érte.)

A Namsangol Hanok Village tehát nagy élmény, és legfőképpen úgy ajánlott, hogy az ember felsétál 1-2 órával naplemente előtt a Namsan hegyre, a Namsan toronyhoz. Ott aztán az obszervatóriumos látogatás után pont este érkezik a hegyről lefelé jövet a Myeongdongba, ahol egy finom vacsorával koronázhatja meg az eseménydús napot.

Mozgás minden este

Szöulban – szerencsére – nem kell sokat keresgélnie annak, aki mozogni akar egy kicsit. Úgy értem, tornázni, gimnasztikázni, sportolni, egészségesebb életet élni. Még ha a város régi részén is él valaki, pár utcával lejjebb biztosan talál utcára kihelyezett aerobic gépeket, (szoba)kerékpárt, sígépet, masszírozó falakat, derék és vádliformáló szerkezeteket. Nagyon pozitív kezdeményezése a városvezetésnek, hogy megmozgatja az embereket. Az egészségesebb életmódra nem csak buzdítanak, hanem arra lehetőséget is adnak. Az új lakótelepek már úgy épültek, hogy kimondottan a vonzáskörzetükben számtalan ilyen tornaeszközt telepítettek. Ha egy lakópark olyan szerencsés, hogy (mesterséges) vízpart mellé épül, akkor az biztos, hogy komoly sporttelep is épült a part mindkét oldalára, melyet – természetesen – ingyen használhatnak a lakók.

Ez azt jelenti, hogy megfelelő pálya van kialakítva a gyalogosok, futók, kerékpárosok számára. Mindenféle labdajátéknak van jó nagy területe, és a már fentebb említett aerobic gépek is rendelkezésre állnak. A koreaiak alapvetően egészségesen élnek, és a korrekt étkezési szokások mellett komoly mozgáskultúrával rendelkeznek. Aki sportol, az halálosan komolyan űzi, mindenféle frankó felszereléssel és drága ruházattal felszerelkezve. Hagyománya (és saját étele-itala) van a hegymászásnak. Medöbbentően sokan golfoznak. A „nordic walking” népsport, ezt űzik a legtöbben, nagyon okosan. Ez is egy mértéktartó mozgás, nem olyan megerőltető, mint a kocogás vagy futás, és mégis jó karban tartja a fizikumot. (Túl sokat szenvedni és nagyobb erőt kifejteni nem szeretnek a koreaiak.)

A mozgást szigorúan estére, vagy inkább éjszakára időzítik. A tavaszi és nyári elviselhetetlen melegek arra késztetik az embereket, hogy bőven naplemente után mozduljanak ki az utcára, testmozgás céljából. Ez úgy néz ki, hogy 9-től fél 11-ig megtelnek a kertek, a folyók partjai, a szabadtéri sportközpontok. Kortól, nemtől és társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenki gyalogol, kocog, fut, kerékpározik, kosár – vagy kézilabdázik, csoportosan aerobikozik, vagy csak edz a gépeken. A sportpálya két végén apró bodega van, ahol hideg vizet és üdítőt árulnak, meg smack-et és ramjant. Továbbá – úgy tűnik, ez hozzátartozik az egészséges életvitelhez és a testmozgáshoz – főtt tojás és shikye is van, az édes rizs üdítőital. Nekem általában ez a sztenderd vacsorám, amikor lemegyek sportolni. És bizony, együtt nyomom a sígépet az idősebb mamikkal, akik szinte versenyre kelnek és vadul tempóznak velem szemben. És bizony, általában ők nyerik meg a versenyt... J

Királyok palotáiban

Aki Szöulban jár, annak a királyi palotákat kötelező meglátogatni. Először is elmegy az ember a Deoksugungba, elsősorban az őrségváltás miatt, aztán a Gyeongbokgungba, mert az a fő palota... Aztán a harmadik után kezdi unni az egészet, mert hogy olyan egyformák.  Közel sem osztom ezt a vélemény. Szerintem minden palota egyedülálló és különleges, mindegyiknek más az egyéni varázsa. Én csodálom a Gyeongbokgung méltóságteljes eleganciáját, amin érződik, hogy valóban ez volt a fő királyi lak a Joseon dinasztia dicsőséges korszakában. Szeretetem a Deoksogung praktikus és családias hangulatát, mert ott van a belváros közepén, és a mindennapjait színessé teszik a folyamatos, pompázatos királyi őrségváltások. Kedvelem a Changgyeong tágasságát, végtelen tereit és fedetlen folyosóit, melyeken látszik, hogy ezt használták leginkább nyári palotaként az uralkodó ház tagjai. Szeretem a Gyeonghuigung palota rejtett titokzatosságát, a kisebb és bejárhatóbb méreteit, melyekből az igazolódik, hogy ez volt a királyi család menekülési palotája vészhelyzet idején. Az öt fő királyi palotából azonban mégis a kedvencem a Changdeokgung, amely fekvése révén csodálatos és optimális harmóniában van a természettel. A hatalmas, epikus struktúrák helyett meghittebb szerveződésű és elhelyezkedésű épületek vannak itt. A hegyek közelsége, a Secret garden (Biwon) intim hangulata, a vadonszerű erdő ölelése, a folyók és tavak releváns jelenléte mind mind felejthetetlen milliőt varázsolnak a palota köré – amely nem hiába vált 1997-ben az UNESCO Világörökség részévé.

Aki rövid időre érkezik Szöulba, az lóhalálában végigjárhatja a Gyeongbokgungot és a Changdeokgungot, mert azokat csak egy fal választja el egymástól. Vétek lenne persze az utóbbi körül található 72 hektáros kert és erdőt, a híres Secret garden-t (Biwon)gyostalpalva megnézni. A király –mint minden jó király...:) – rengeteg időt töltött gondokodással, elmélkedéssel, olvasással és írással. Ezért, és a regenerálódás, pihenés és meditáció miatt is szükség volt egy titkos és eldugott helyre. Na, ez a Secret garden, amely a fent felsorolt kritériumoknak tökéletesen megfelel. Többféle formájú, csinos kis pavilonok, zölden csillogó patakok és tavak, kőhidacskák és teraszos kertek színezik a birtok területét. A hatalmas ősfákkal, különleges növényfajtákkal és védett állatokkal tarkított terület természetvédelmi körzet. Mindez a koreai főváros szívében, olyan mesteri harmóniával elszeparálva, hogy az ember könnyedén elfelejti, hogy egy több mint 20 milliós megapolisz centrumától nem messze sétálgat az egykori királyi ösvényeken.

Amikor a Changdeokgung épületei között járkálunk, mindenütt belebotlunk a 'baesanimsu' elvébe, mely alapjában véve nem más, mint a koreaiak „feng shui”-ja. Minden összhangban van a körülötte jelenlévő természettel. A hegyek és a vizek előnyeit okosan és tisztelettel kihasználva építették a lakóházakat, pavilonokat, pagodákat. Mindemellett a konfuciánus etika szellemében az egyszerűség, praktikusság és takarékosság szellemében hoztak létre mindent. Szomorú története minden palotának Koreában, hogy a japán invázió helyrehozhatatlan károkat okozott bennük. Emellett sokszor tűzvész áldozatai is lettek az épületek. Így most szigorú biztonsági előírások mellett, kamerákkal és tűzoltókészülékekkel van felszerelve szinte minden sarok. Óriási pozitívumként jegyzem meg, hogy a legtöbb királyi palota ingyenes. De amelyikben van belépő, annak összege maximum 3 000 won, vagyis 600 forintnak megfelelő összeg. Nagyon csekély összeg arra, hogy egy felejthetetlen, hangulatos és emlékezetes napot töltsünk el a régi koreai uralkodói dinasztiák egykori pompás rezidenciáin.

 ps: további képek a facebook-on:  http://www.facebook.com/melindamira.marity/posts/310753622348224?notif_t=feed_comment#!/media/set/?set=a.311838315573088.68870.100002407672697&type=1

'Love' hotelben Koreában

Egy ideig nem volt szállásom Szöulban, és rákényszerültem, hogy egy úgynevezett ’Love-hotelben’ szálljak meg. A kezdeti idegeskedés és ellenérzések után kellő humorral és elfogadással kezeltem a helyzetet. Később pedig rájöttem, hogy azoknak, akik igénylik az ilyen jellegű szállásokat, nagyon is szükséges a Love Hotel. Ez ugyanis –ne kerteljünk! – azok számára van, akik egy-egy könnyed pásztorórát kívánnak eltölteni a szeretőjükkel/szerelmükkel/egyéjszakás választottjukkal. Kultúráltan megoldani ezeket a szituációkat mindig kínos, némileg.

Nos, ennek ellenére ezek a hotelek elég normálisak, a körülményekhez képest. Legjellemzőbb rájuk a diszkréció. Amúgy is sokszor meglepődöm azon, hogy a koreaiak mennyire tiszteletben tudják tartani a magánéletet, és mennyire fontos nekik a fizikai, lelki és mentális komfortérzet. (Nem hiába léteznek olyan fontos fogalmak Koreában, mint „kibun” és „nunchi”, de ezekről majd legközelebb.) Egy ilyen szoba ára egy éjszakára 30 – 40 000  won, vagyis 6000 – 8000 forint. Szerintem teljesen korrekt, egy kényelmesen eltöltött kalandért. A recepciónál fizetünk, és egyből a kezünkbe nyomnak két csinosan csomagolt fogkefét, rózsaszínűt és kéket, meg egy egyszer használatos borotvát. (???) Külön érdekesség, hogy nincs negyedik  emelet, mert a négyes szám szerencsétlenséget jelent Koreában. (A kiejtése hasonlatos a „halál” kifejezéshez, ezért bőszen kerülik.) A liftben van egy diszkrét kis fehér doboz, ahova csak simán beteheted a kulcsodat, anélkül, hogy személyesen ki kéne jelentkezned a recepción, bármiféle elköszönéssel. A kijárat is úgy van megoldva, hogy még véletlenül sem kell bármilyen kommunikációba bonyolódnod, tehát aki akar, csak kislisszan a szállóból dolgavégeztével.

A folyosók kellőképpen sötétek, egy-két stilizált UV fénnyel megvilágított, erotikus(nak tűnni akaró...) kép díszíti a falakat és a mennyezetet. A szobák kényelmesen tágasak, alaptartozékként van mindegyikben légkondicionálás és nagyképernyős tévé. Az asztalon egy dobozban található hajszárító, hajkefe és fésű, testápoló és hajlakk. A fürdőszobában fogkrém, szappan, tusfürdő, hajsampon és hajbalzsam áll rendelkezésre. Ezért gondolom azt, hogy ide bármilyen tartozék vagy kellék nélkül, hirtelen döntés után is el lehet jönni, mert minden van, ami szükséges lehet. (És ha már kellékeknél tartunk: a folyosókon pompás kis óvszer automaták találhatóak, illetve pazar vibrátorok és egyebek is vannak, kinek mire van szüksége és igénye... J Koreai szokás, hogy ballonos ivóvíz is van a hálóban, forró és jéghideg vízzel, valamint tea és instant kávé is jár hozzá, papírpoharakkal. (Azt csak bónuszként említem meg, hogy az egyik ilyen szobámban vastag szárítókötelet is találtam. Érdekes volt elgondolni, mi célt szolgál, az esetleges ruhaszárítás mellett... J))

Mindent összevetve, amikor megbarátkoztam a gondolattal, hogy egy ilyen helyen kell megszállnom napokig, - és korántsem a funkciójának megfelelő célból –akkor már könnyedén fogtam fel a helyzetemet, és kényelmesen éldegéltem a „Love Hotelben”.