2012. május 13., vasárnap

... mint a koreai drámákban: Sejong bankett a palotában


Van úgy, hogy az embernek valóra válnak az álmai. Vagy inkább egy a millió ’álomtöredékeiből’, de hálásnak kell lenni azért is. Évekkel ezelőtt lettem szerelmese a kosztümös, koreai történelmi drámáknak, és ez a vonzódás azóta is tart. A Palota ékköve (DaeJang-geum), Jang Geum elbűvölő, könnyfakasztóan küzdelmes és romantikus története kitörölhetetlenül belevéste Korea imádatát a szívembe. Nap mint nap arról álmodoztam, hogy egyszer talán én is járhatok azoknak a királyi palotáknak az óriási macskakövein, hallgathatom a kajagum szomorúan szépséges hangját, vagy láthatom a nemesen gyönyörű, hanbokos  koreai nők ruhájának suhogását a pagodák között.
Kegyes a sors, és kegyes a képzelőerőm is, mert így képes voltam egy napra abba a vágyott fantáziavilágba repülni, melynek hangulatát olyannyira sóvárogtam. Nagyszabású bankettet tartott a National Gugak Center  a Gyeongbokgung palotában ,  Sejong király tiszteletére. ’Mennyei hangok’ a fantázianeve a műsornak, mely a 15. századi híres Joseon dinasztiának tiszteleg. A monumentális és autentius show többszáz korabeli kosztümban pompázó szereplő bevonulásával kezdődik. A királyi udvar összes jelentős résztvevője, a királyi család és a tanácsnokok, szolgálók és hivatalnokok, zenészek és táncosok, kiszengek (korabeli királyi ágyasok, kurtizánok) foglalják el a helyüket a palota óriási udvarán, a legfőbb királyi terem előtt. Életképek jelennek meg a dinasztia életéből, 400 zenész és táncos ad elő történelmi tanulmányokon alapuló, hiteles műsorszámokat, aláfestő betétdalokat és táncokat a filmekben megismert szcénákhoz.
Ha becsukod a szemedet, vagy nem veszel tudomást a perifériád szélén található modern darabokról, - hangfalakról, mikrofonokról, transzparensekről vagy a művészeken található szemüvegről – egy pillanat alatt a koreaiak legkedveltebb királyának, a Nagy Sejongnak a világába repítheted magadat. Ahogy sétálsz lassan körbe-körbe, a falakra feltekintve lándzsás őrök vigyázzák a királyi család nyugalmát, rezzenetlen arccal. Jobbról egyszercsak a király nagy becsben tartott ágyasai vonulnak be, ébenfekete hosszú hajuk a rangjuknak megfelelőlen van felkontyolva. Középen a Kínából áthozott óriási ’kőharangokat’ kongatja egy törökülésben ülő muzsikus, melynek tompa zaja lassan visszhangzik el a pagodák mögött a hegyek felé...
Olyan gyönyörű, időtlen és egyszerre örökidejű minden. A koreaiak mélységes tisztelete a hagyományok, a történelmük iránt áthatja az egész rendezvényt. Ez az ország rohamléptekkel fejlődik, még mindig. Kimagaslóan hightech vívmányaik az egész világra hatással vannak. Mégsem engedik meg, hogy a 21. század sürgető modernitása letarolja tradícióikat, küzdelmes múltjukat, fényes történelmüket, virágzó kultúrájukat. Múltban élnek, jelenben és jövőben, egyszerre – gyönyörű harmóniát és balanszot teremtve a korszakok között - és önmagukban egyaránt. Ezért (is) csodálatos a koreai nép.

2 megjegyzés:

  1. Mira, akárhányszor olvasom a blogod, mindig egy kis részem ott van veled, s szemeim könnybe állnak, h én ugyan mikor nézhetem ezeket végig veled? Tényleg, mással nem mernék elmenni, főleg először nem! Most is elpityeredtem, h kitudja, talán nekem ilyenben nem lesz részem:(

    VálaszTörlés
  2. Midoo... én soha nem gondoltam volna, hogy ötödszörre is kijutok Koreába. Valójában azt sem gondoltam volna évekkel ezelőtt, hogy VALAHA kijutok Koreába. De már az első kintlét után tudtam, hogy örök szerelem lesz, és VISSZA KELL JÖNNÖM. Az ember csak pénzt gyűjt, megszervezi az útját, tűzön-vízen át eléri, hogy ott lehessen, ahol szeret lenni. Még ha csak egy kis ideig is. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog Neked is! Én bárkinek, bármikor, szívesen lennék a kalauza Szöulban! :)

    VálaszTörlés