2011. február 5., szombat

Ízek, illatok, aromák

Idegen földön – főleg másik kontinensen – az ember óhatatlanul belefut valamilyen ízcsapdába. Keresi a megbízható otthoni aromákat, ugyanakkor ha kicsit vállalkozóbb kedvű, merészen belekóstol az ismeretlenbe. Jómagam nem vagyok nagy gourmand, jószerivel maradok a megszokott ízvilágomnál, de a csalódások mellett néha érnek kellemes meglepetések.

A különféle tengeri állatokkal ízesített chips-eket (kagylós, rákos) már megszoktam, sőt, az utóbbinak egész jó íze van. Egyébként burgonyaszirom fronton érdemes kísérletezni. Legérdekesebb „esettanulmányom” Kínában volt ezen a téren, amikor a Húgomat és családját látogattam meg. Az ottani supermarket láncban, a Costco-ban ugyanis lemon és blueberry aromájú chipsbe botlottam. Jól tettem, hogy megkockáztattam, mert a citromos egészen különleges volt. (Kínában ittam egyébként először mentás iceteát is, és nagyon bejött.)

Itt Koreában elkeserítően sok sweet potato-val (édes burgonya) kombinált termék van. Nekem ellenszenves az íze, a koreaiak imádják. Van sweet potato torta, sütemény, édes burgonyával töltött croissont és fánk. A legelrettentőbb variáció az itteni Pizza Hut találmánya: az édes krumplival megrakott és töltött pizza. Ott, ahol sajtnak kellene lennie, ez a szörnyű sárga massza van. Szóval ez nem jött be.

Igen nagy népszerűségnek örvend a szárított moszat. Minden főtt ételbe tesznek ilyet vagy szórnak rá. Az íze túl intenzív. Van egy étel, a kimbap, ami szezámolajjal megkent moszatlapokba csomagolt (vagyis feltekert) tapadós rizs henger, ami minden jóval töltve van: zöldséggel, hallal, savanyú sárga retekkel és tojással. A gyerekek sokszor ezt kapják uzsonnára a szendvics helyett. A kimpab-ot imádnám, (s talán némelyik szusit is) ha nem ezzel az erősen „tengerízű” moszattal vagy hínárral lenne körbetekerve.

Az italok közül nem sok kuriózumot próbáltam. Sokan szeretik a minden megállóban és közértben kapható „honey-water”-t. Ez nem más, mint egy kis üveg meleg mézes víz. (a kis bodegákban kétféle kis hűtő van, az egyik forrón tartja az ilyen „shot” jellegű italokat, amit egy húzásra lehajt az ember, miközben utazik. A másik a hideg hűtő, ahol például C-vitamin italokat lehet kapni, egy decis kiszerelésben.) A meleg kisüveges mézes ital másik vállfaja a ginzenges, magával a gyökérrel a fiolában, ami drágább és egészségesebb, - nem mellesleg iszonyú az íze, hiába mézezik. Na igen, a ginzeng a másik – számomra – befogadhatatlan íz (és illat!)itt Koreában, pedig a vörös koreai ginzeng az ország egyik legfontosabb export cikke és kuriózuma.

Mai szerzeményem egy szezámos tofu chips. Kevesebb kalória van benne, és nem kis meglepetésemre az íze is nagyon finom. Összehasonlíthatatlanul jobb, mint a hal ízű cukorka (!!!), amit Kínában élő Húgom a gyerekeinek ad, mert egészséges ropogtatnivalónak aposztrofálja. :) Igaz is, de ember legyen a talpán, aki megeszi...! :)

7 megjegyzés:

  1. Az a pizzának csúfolt borzalom a krumplival elég rettenetesen néz ki, viszont a csipszek - döntő többsége - szimpatikus! Az alkoholmentes "rövidital" ötlete is jópofa.
    Jómagam nem vagyok egy nagy kísérletező kaja fronton. Egy ilyen eltérő gasztronómiával megáldott országban biztos sokat szenvednék, mire megfejteném, hol lehet rántott húshoz meg lekváros palacsintához jutni.:)

    VálaszTörlés
  2. Én pl. imádom az édesburgonyát, az ázsiai kaják nagy részével nincs bajom. Kimcsit csak majdnem egy év után ettem csak meg (hála az egyik szobatársamnak :D ). De az előttem szólóval egyet értek, Apukám is ugyanezt mondta. A hazai néha hiányzik (Anyu főztje :))) ) nekem is.

    VálaszTörlés
  3. @Admin: felküldtem ma az FB oldaladra egy rántott húsos képet. :) Meglepő, de minden foodcourt-ban kapható, nagyon gusztusos és finom - eltekintve attól, hogy leöntik valami szörnyű édeskés-gyümölcsös szósszal. Palacsinta...?! Hát annak bizony személyesen neki kell állnom, ha megkívánjuk. :D
    @Évi: érdekes, amit a kimcsiről írsz, mert lassan egy éve vagyok itt, és ma volt az első nap, hogy vetettem a Férjemmel az E-Mart-ban. Kezdem megszeretni! :)Az édesburgonyával tényleg csak az édes jellege a bajom, ám az utcai árusoknál "forgácsban" sütött sweet potato oltári finom. Egy biztos, anyu főztjével semmi nem ér fel nálam sem. :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, megkaptam! Elképesztően jól nézett ki az a fotó!
    A palacsinta, ezek szerint odakint ismeretlen fogalom... Ez nem is baj, mert ha majd egyszer étteremnyitásra adom a fejem Koreában, tudom, mi lesz a fő profilom és specialitásom!:)

    VálaszTörlés
  5. Igen!A palacsinta mozgatta meg a fantáziámat.A rakottat is nagyon szeretem....
    @Mira:nagy élvezettel olvasom a felfedezéseidről írottakat.Nehogy ezek a konzervatív megnyilvánulások elkedvetlenítsenek attól, hogy továbbra is, egyelőre még borzalmasnak érzett ízekkel, kajákkal ismertess össze.

    VálaszTörlés
  6. Amikor itt kint palacsintát sütöttünk a koreai diákoknak, elképesztő ovációval fogadták. De igaz ami igaz, a koreai pancake, a haddock is nagyon finom, megér egy későbbi bejegyzést.
    Gyula, bizony akad olyan étel, amit semmiképpen nem kóstolnék meg. Ilyen a kutyahús, - itt még tradicionális ételnek számít - meg a párolt bogár lárva. Ez kimondottan népszerű csemege, minden sarkon az utcai árusoknál, főleg a rendezvényeken. Talán később ezekről is, bővebben.

    VálaszTörlés
  7. A párolt selyemhernyót egyszer én is kóstoltam, nem nyerte el a tetszésem. Kutyát és lovat nem tudom elképzelni tányéromon. (nemrég voltam Jejun, ahol népszerű a lóhús)
    Ha már utcai árusról van szó, én a koreai pirítóst imádom!!!! Meg a mádik kedvencem a hal alakú, vörösbabbal töltött palacsintatészta :))).

    VálaszTörlés