Vásárolgattam egy kicsit az elmúlt napokban. A drogériában vettem pár dolgot, szemfesték, kézkrém, szempilla spirál. Erre az eladónő egy legalább ugyanakkora csomagnyi ajándékot pakolt mellé, - amely arcmaszkból, szappanokból, tisztító kendőből és arckrém mintákból állt - és széles mosollyal közölte: „Szörviszi!” Aztán beültem egy kávét inni – na ja, véletlenül épp egy fánkozóba :) - és az eperkrémes fánkom mellé odatoltak egy kávésat: „Szörviszi!” Legott egy virágbolt is útba esett hazafelé menet, és a két kicsi krizantém mellé az eladó fiú egy halovány mikulás virágot is berakott, mondván hogy „Szörviszi!”
„Szörviszi!” Mi már tudjuk, hogy ez mit jelent. Amikor meghalljuk, mosolyognunk kell, és melegség tölti el a szívünket. Szörviszi – gondolom: service. Mert itt valóban örülnek annak, ha én valahol vásárolok, és valóban hálásak érte, hogy az ő portékájukat veszem, mert valóban azt akarják, hogy visszajöjjek, és máskor is ott vásároljak. Az ilyen fajta, saját hatáskörben eldöntött, ad hoc ajándékozás nem egyedi eset Koreában. Amikor vásárolunk a Férjemmel, folyamatosan ehhez hasonlókba botlunk. Amikor vettem Oriban négy pár zoknit, az ötödik: ajándék. A Lotté-ban egy nagy fej kimcsi vásárlása esetén a kis csomag erős savanyúság: bónusz. Tavaly a Crispy Cream-ben öt fánk vásárlása után a kettő klasszikus doughnut-ot utánunk dobtak. A Jamsilban két sálat vettem, egy kis selyem kendőt kaptam, mint „szörviszi”. A sarki kis közértünkben a kenyér mellé kis süteményt kapunk, ajándékba, csak úgy. Hogy mindkettőnk számára – eladó és vevő – megelégedéssel szolgáljon a vásárlás aktusa. Mindezek fényében számomra erősen átgondolandó, hogy melyik országra vagy népre akasztom rá nagyvonalúan a „vendégszerető” jelzőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése