„sziaaaa anyaaaa!
több jó hírem is van. az egyik az, hogy elmentem a nyelvvizsga bizonyítványomért, úgyhogy megvan:) nagyon kis szép, majd lefotózom neked.
a másik hírem az a töri próbaérettségivel kapcsolatos, 100 %-osat feleltem anyci.:) nagyon jóó érzés volt, amikor mondta timi néni.:)
ééés a harmadik pedig, hogy én fogok a szalagavatón beszédet mondani, mert felkért az igazgató.:) mindenki előtt, nagyon muris lesz.
na azt hiszem ennyi, meg hogy mennyire jó volt a mai 4 (!) magyar órám, projekthetünk van és parti nagy lajosnak a test angyala című kisregényével foglalkozunk meg a verseivel is.:)
viszont nagyon fáradt vagyok, úgyhogy igyekszem lefeküdni:)
szeretlek anyus, remélem ott is minden rendben:)
puszii, biu”
Hát így vagyunk mi ketten. Sajátságos távkapcsolatban, ami – a rosszmájúak és könnyen ítélkezők károgásai ellenére is – csak közelebb hozott minket egymáshoz. Ő ígéretet tett, amikor kijöttem Koreába, hogy nem kell aggódnom Miatta. A rá eső részt betartotta. Küszködve a 8 órás időeltolódással, próbálunk egymással értekezni nap mint nap, valamilyen fórumon. Létrehozott egy közös picasa albumot, amit csak ketten látunk. Oda teszi fel a képeket minden fontos dologról. Így választottuk ki a szalagavató ruhát is. Elküldte az összes ruháról a képet, amit felpróbált, és konszenzusra jutottunk. Most épp a frizurákat próbáljuk egyeztetni, a netről leszedett fotókkal. Mielőtt vásárol valami komolyabb tételt, azt is lefotózza, és elküldi jóváhagyásra. A skype-ot csak a lányom miatt használom, mert jobb minőségű, mint a messenger. Az osztályfőnöke - hála az égnek -egy angyal, aki beszámol nekem a gimnáziumi eseményekről, Bia iskolai dolgairól. Az elektronikus naplóban úgyis lecsekkolhatnék mindent, de felesleges. Nem kell aggódnom a lányomért. Miatta nem. Az űrt, amit az állandó hiánya miatt érzek, segít betölteni az interneten történő on-line érintkezés minden áldott vagy elátkozott formája, legyen az chat, facebook, msn vagy egyéb.
El sem tudom képzelni, hogy mit csinálnék akkor, ha még nem állna rendelkezésre ilyen technikai háttér ahhoz, hogy a számomra a világon a legfontosabb és legszeretettebb lénnyel tudjam tartani a kapcsolatot. Hamarosan újra együtt leszünk.
Sokan szidják (köztük én is) a Facebook-ot és a hasonszőrű, kapcsolattartós közösségi izéket, amiért azok - közvetett módon - a funkciójuknak éppen ellentétes hatást kiváltva inkább elidegenítik egymástól az embereket.
VálaszTörlésDe a Te, Ti példátok is bizonyítja, hogy olykor mégis felbecsülhetetlen értéke van ezeknek, ha jól használja az ember!
nagyon is hamarosan.:) szeretlek Anyi <3
VálaszTörlésSimemona, jól mondád. A FB nagyon ambivalens érzéseket vált ki az emberből, többek között belőlem is. Az viszont tény, soha még ennyire nem voltam naprakész a messzi távolban élő (Kanada, Svédország, Norvégia, Franciaország, Dánia, Anglia, stb...)barátaimmal és ismerőseimmel kapcsolatban. A FB azonnal elérhetősége és az élmények komplex, ad hoc megosztása az, ami vonzó, meg az, hogy mindezt egyszerre több embernek mutathatod meg. Sokszor gondolkodom el azon, hogy totál felesleges blogot és naplót írnom, amikor itt a FB. :) Figyelmedbe ajánlom szeretettel a Mindennapi Pszichológia c. folyóiratban Tari Annamária: Érzelmi inkontinencia c. cikkét, sajnos sehonnan sem tudom lehozni a netről a teljes írást. De sok dolgot megmagyaráz, többek között a FB-kal kapcsolatban is.
VálaszTörléshttp://mipszi.hu/cikk/100621-rzelmi-inkontinencia
Bius. :) Tudod... mindig és egyre jobban. :)<3 <3 <3
VálaszTörlésEz a lány valami gyönyörűség!Nagyon hasonlít rád!Hogy lehet neked ekkora lányod?:)Nem udvariasságból mondom, hogy én max a nővérének néznélek nem az anyukájának!:)Sok sikert neki mindenféle próba meg éles érettségihez!:)Meg persze mindenhez ami utána jön!:)
VálaszTörlésKedves vagy, Mariann, de régen láttuk már egymást, szerintem ma meg sem ismernél. :) Igen, a Lányom nagyon szép, és okoska is, de legfőképpen szép belülről is. És ez a legfontosabb. Jobb napokon hallom ezt a "nővérének néztelek" dolgot, és nagyon jól esik, de hát valljuk be, az én nincs távolabb a földtől... :)))
VálaszTörlésMira! Köszönöm a linket, elolvastam az ott található cikkrészletet. Sok jó dolog van benne! De azért a blog és napló írást nem válthatja fel holmi FB!:)
VálaszTörlésÉn magam is hajlok arra, hogy a kézzel írott napló, na meg a blog - már ha bárkit is érdekel, akivel meg lehet osztani az élményeket - maradjon meg. Mostanában próbálkoztam a videobloggal - elég siralmas eredménnyel. :) Az csak a filmekben meg olyan flottul. :)))
VálaszTörlés