2011. január 30., vasárnap

Rendhagyó zimankó

Tavaly 130 éves hórekord dőlt meg, most pedig olyasmiről hallottam, hogy az idei tél a legkeményebb a koreai félszigeten. 30 napon keresztül folyamatosan – 10°C körüli a hőmérséklet, - most éppen -13° fokot mutat a hőmérő... Nagyon rosszul viselik a koreaiak, akik egyáltalán nincsenek hozzászokva a csikorgó hideghez. A szélsőséges tél csupán két éve jellemző az országra, addig enyhébb, rövidebb volt az évszak, amolyan óceáni jellegű – köszönhetően a Koreát körülfolydogáló melegebb óceáni áramlatoknak. Ez a farkasordító klíma északról, Szibériából érkezik, vélik sokan.

Az itteni emberek sok apró és praktikus fortélyokkal próbálják enyhíteni a zord időjárást. A férfiak például nem röstellenek fülvédőt felvenni. Nem éppen design-os darab, de nagyon hasznos. Ezt elképesztő formájú sapkával fejelik meg, ami meglehetősan vicces látvány, de legalább nem fázik a fülük.

A nők gond nélkül hordják a kötött fülvédőket, és a bő fazonú, bojtos pom-ponos kötött sapka is reneszánszát éli. (én magam is hordok ilyet, pedig a Férjem nem esztétikusnak egyenesen rondának tartja.) A tipikus koreai „warm boot”-okért sincs oda, de pedig annyira szeretem, hogy már beszereztem egy szürkét, barnát és drappot is. Kényelmes, meleg, habár csapadékos időben nem a legmegfelelőbb viselet.



Jeges rémülettel tölt el, ahogyan látom a lányokat és fiatalabb nőket miniszoknyában flangálni az utcákon, még ebben a fagyos hidegben is. Azt viszont szintén láttam, hogy kötött és belülről bélelt, gyapjas bannyas sortot lehet kapni mindenhol, amit a szoknya alá vesznek. A lábszárvédőt – nagy örömömre! – megint csak nem ’ciki’ hordani.

A legnagyobb okosság azonban az úgynevezett ’hotpack’, amit fillérekért árulnak minden kisebb élelmiszerboltban és nagyobb áruházban. Két fajtája van. Az egyik valami zselészerű sűrű vízzel töltött műanyag tasak, benne egy fém tallérral. Ha ezt megtörjük, a folyadék pár másodperc alatt kikristályosodik, de úgy, hogy közben hőt áraszt magából, tartósan Amikor kihűl, fel kell forralni, amitől újra folyékony lesz. Megint megtörni, majd melegíteni vele a kezet – a procedúra ismételhető.

video

 
A melegítő csomagocska másik fajtája szakadásálló papírtasak, és valamilyen szemcsés anyag van benne. Ezt fel kell rázni, mire a részecskék – gondolom – kémiai kölcsönhatásba lépnek egymással és hőt fejtenek ki. Kihűlés után újra fel kell rázni, és felmelegedés után fázó részeinket befedni vele.


 
Ma pedig az történt, hogy a Changdeokgung palota http://eng.cdg.go.kr/main/main.htm látogatása előtt ingyen adtak a bejáratnál zselés hotpack-ot, amit végig a tenyeremben hordoztam az idegenvezetés közben. (emellett két gyönyörű könyvet kaptunk, - szintén díjmentesen – csak hogy megkedveltessék velünk a koreai kultúrát. (!!!) Az egyik Korea 50 nemzeti kincséről szól, a másik a Nagy Sejong királyról. Még mindig hálatelt szívvel döbbenek meg ezeken a gesztusokon.) A kijáratnál pedig szemcsés hotpack-ot kaptunk, csak mert kitöltöttünk egy kérdőívet. Nagyon jól funkcionált mindkettő a mai mínuszokban, ám a program utáni gőzölgő csirkeleves jóleső belső forróságát meg sem közelítette! Akárhogy is nézzük, a szamgetang a legjobb lélekmelegítő a rendhagyó koreai télben.


video

2011. január 28., péntek

Második.

      
 Újra Koreában. Itt ért a házassági évfordulónk. Úgy akartam, hogy csak a jóra emlékezzem, pedig hát rossz is volt, bőven, mint minden házasságban. Ünnepi (?) pizza vacsora, és vonzó küllemű eper-tiramisu torta, melynek szépsége megint csak nem ért fel az elvárt ízekkel. A Paris Baguette-es torták már csak ilyenek.
Boldog másodikat, Kedves.


video



"A kommunikáció a házasság sikerének gyökere, melyből erős frigy fejlődhet ki, a kommunikáció hiánya pedig az a szikla, amelyen a hajó zátonyra fog futni."

(Lafayette Ron Hubbard)

2011. január 6., csütörtök

Enyhülés...?


Észak-Korea tárgyalna, olvasom egy mai hírben. Hát most mi történt, húzom fel a szemöldökömet szkeptikusan, pedig de jó lenne hinni benne, minden hátsó gondolat nélkül. Nem mondom, hogy tapasztalt vagyok, de én Dél-Koreában éltem meg egy-két agresszív provokációt az északiak részéről. Láttam, miként reagált a sajtó, a külföld médiája, és a hétköznapi koreai kisember. Minden alkalommal csodának tartottam, hogy nem robbant ki világkrízis vagy háború. Soha eddig át nem élt megrendülést és politikai izgalmat éreztem a két Korea határán, Panmunjomban, a demilitarizált zónában. A tavalyi példátlan támadások és katonai incidensek után senki nem gondolta volna, hogy valaha enyhülés (béke...?!) következne be észak és dél viszonyában.

Most pedig olvasom, hogy Észak-Korea javasolja a feltétel nélküli tárgyalásokat a válság rendezéséről. Gyanús, de nem csak az, hanem álszent, hiteltelen és irreális. Mert közben rákerestem a YouTube-on, és látom az újévi demontstrációt Phenjanban. Erre mondják, hogy képzavar? Koreai betűket látok, koreai embereket, melyeket én automatikusan összekapcsolok a társadalmi jóléttel, fogyasztással, gazdasági színvonallal, nagy evészetekkel, jókedvvel, és csupa pozitív attitűddel. Én így éltem meg, én ezt láttam és tapasztaltam Dél-Koreában. A videon pedig – a vörös zászlós felvonulás, a jelszavak droid skandálása, a hangosbemondó lélektelen és agresszív üvöltözése, a 60’-as évek nyomorát idéző plakátok látványa ideges görcsbe rándítja a gyomromat. Nekem ez a 80’-as évek kommunizmusa szocializmusa, melyet lehet, hogy boldog és tudatlan gyerekként éltem meg, csak hát azóta tanultam egy keveset róla, no meg fordult a világ Magyarországon.


Idehaza farkától bűzlik a hal, a mocskos médiatörvénytől hangos az EU soros elnökségi státusz. Mindeközben fogalmunk sincs, IGAZIBÓL mi az a diktatúra, cenzúra vagy „vallásszabadságtalanság”. Észak-Korea a világ legjobban őrzött országa. Tavaly megkérdeztem a Férjemtől, hogy miért nem látogatunk el oda, mire meghökkenve mondta, hogy oda be sem engednek, aztán meg nem engednek vissza. Igen, hihetetlen, de ez egy hermetikusan elzárt, minden ideológiai, társadalmi, politikai és gazdasági nyomorral megvert ország.

Döbbenetes, de hozzám még érkeznek olyan naiv kérdések itt Magyarországon, hogy én melyik Koreában voltam, vagyok. És hogy most végül is az észak vagy a dél a gonosz meg a mocskos kommunista... Észak sem az. Legalábbis az emberek nem azok, csak az elvakult, ostoba és agresszor vezetőik. Soha nem felejtem el, hogy amikor 2009-ben a határnál jártunk, az idegenvezetőnk a kiállításon egy naptárra mutatott, amely 1998-at mutatott. Ők – mármint az északiak – ennyi év lemaradással kalkulálják az időszámításukat, náluk egyszerűen egyezményesen 11 év hátrány benne van a pakliban.

Ha még csak 11 év lenne...