Tesztet írnak, szörnyülködnek. Fejüket csóválják, nekikeserednek, hát nem megy az a fránya alanyi és tárgyas ragozás... Próbálom oldani a feszültséget, no, akkor meséljen valaki nekem arról, hogy mit ünnepelnek november 11-én Koreában. Egyből felvillanyozódnak, a lányok szinte sivalkodnak: "Pepero Day, Pepero Day!" Na jó, akkor mondja el szépen valaki MAGYARUL, hogy mi is ez az ünnep.
(ti: a szupermarketeket és boltokat mostanság elárasztották rózsaszínű és piros lufikkal, szívecskékkel, plüss állatokkal, egyéb édességgel – de legfőképpen egy magyar ember számára rendkívül bizarr dologgal: CSOKIS ROPIVAL. Elképesztő mennyiségű csokis, karamellás, kávés ropi van a polcokon, különféle ízben és méretben, kívülről mázolva és belülről töltve. Nem tudtam, mire fel ez a nagy készülődés, de a diákok most elmagyarázták.)
Persze csak nem akarózott nekik magyarul beszélni. Próbálták kézzel-lábbal, koreaiul és angolul, de istennek sem Pannónia nyelvén! Így tehát felírtam három rövid kérdést a táblára: mi a neve ennek az eseménynek, mit ünnepelnek ilyenkor az emberek, és mit csinálnak pontosan. Mivel bevittem egy kis doboz csokis ropit a tanításra, azt kiraktam a tábla aljára, hogy szabad a vásár. Mondtam, hogy egész órán bárki bármikor kimehet a táblához, és ha hibátlanul megválaszolja a kérdéseket, MAGYARUL, akkor elviheti a ropit.
Mondanom sem kell, hogy ez volt a legmotiválóbb tényező. Sorra osontak ki, és próbálták megfogalmazni, megmagyarázni, leírni, amit tudni szerettem volna. Érzem én, hogy másnak talán gyermetegnek és infantilisnek tűnik ez a „játék”, de jelentem: működik! Benne vannak minden ilyesmiben. Szeretnek versengeni. Szeretnek nyerni. Ilyen módon szeretnek kooperálni is. Üdvrivalgás volt, amikor megnyerték a dobozt, én pedig megtapasztaltam azt, hogy milyen a játékos tanulás, és milyen az, amikor összekötjük a kellemest a hasznossal. Szóval: november 11, koreai Valentin nap, vagyis Pepero Day. A ropi pedig mintegy szimbólumként funkcionál, II. hó II. napja miatt. :-) (El tudom képzelni, milyen ováció lesz majd itt 2011. 11. 11-én....)
http://en.wikipedia.org/wiki/Pepero
Dehogyis gyerekes, inkább nagyon is ötletes tanítási módszer!:)Ügyes tanárnéni vagy!:)
VálaszTörlésBájos kis ünnep!Színtiszta koreai találmány?Gondolom valamelyik ropigyártó cég (Lotte?)fejéből pattanhatott ki!:)
A csokis ropit pedig bármikor bevállalnám!Milyen íze van?Hasonlít a mi csokis perecünkhöz?Mert akkor nagyon finom lehet!:)A kávés és karamellás ropit...na azt inkább meghagyom a koreaiaknak!;)
A Férjem azt mondta, hogy az Ő tanítványai sem tudták megmondani, hogy honnan ered. Mi legalább tudjuk, hogy a Valentin nap amerikai "csökevény"...:) A csokis ropi, nos, hát nekem ízlett, a csokival burkolt kevésbé, de a csokival töltött egész jó. :) Sk nincs oda érte...:D
VálaszTörlésFélve jegyzem meg, hogy nagyonsoksok éve, gyermekkoromban volt csokis és sajtos töltetű ropi hazánkban. (Emlékszem Huszti Péterrel és Benkő Péterrel ment valami katonai repülős sorozat a fekete-fehér tévénkben.) Élmény volt azzal szórakozni, hogy a fogaddal megpróbálod úgy leenni a ropit, hogy a csokibelső lehetőleg egyben maradjon. Ennél már csak az a nagyobb kihívás, hogy a kinder tojás finom, fehér részét megszabadítsd a csokitól.
VálaszTörlésHogy lehet, hogy én erre nem emlékszem... a sajtos még csak-csak, azt most is nagyon szeretem, de hogy csokis? Igen, úgy látszik nagyon sok ismerősöm űzi titokban ezt az ipart. Mármint hogy körberágni (!!!) a dolgokat, hogy a benti finom rész egyben maradjon. :))) Lásd e témában: túró rudi!
VálaszTörlésÉs akkor a marcipán édességekről történő étcsokoládé-hámozást már ne is említsük!
VálaszTörlésEgyébként nem túl régen akadt a kezembe egy csomag óriás ropi. Unatkoztam, hát elolvastam az összetevőit... És nagyon úgy fest, hogy az a nyomorult ropi a létező legegészségesebb, legtermészetesebb kaja, amit boltban kapni lehet mostanság!:)