2010. november 23., kedd

Nem nyughatnak...

      Egyszer csak felbolydultak óra elején, és nem csitultak. Vagy fél percig próbáltam őket visszaterelni az óra menetébe, de lehetetlen volt. „Mi történt, mi a baj?” – kérdeztem. „Emergency, there is a big problem!” – volt a válasz. Uramisten, ki van rosszul? Mit segíthetek? – tört rám rögtön a pánik, főleg, hogy a lányok tovább sopánkodtak, aztán végül a fiúk kibökték: Észak-Korea épp most támadta meg Dél-Koreát.

       Én nem is tudom, mit éreztem hirtelen. Valami elképesztő szomorúságot, és csak másodsorban félelmet. Mert hát én nem tudhatom, milyen érzés úgy élni, hogy – túlzás nélkül – bármikor aktív hadiállapot törhet ki az országodban. Nos, ezek a gyerekek így élnek. Nem tudom, hogy végiggondolják-e, hagyják-e eljutni a tudatukig a tényt, hogy háború lehet, akármikor. Vagy inkább bele sem gondolnak igazán, nem mernek vagy nem AKARNAK erre gondolni, vagy – ne adja az Isten – MEGSZOKTÁK már a gondolatot. Két részre szakadt országukban nincs béke.

       Nem lehetett tovább tanulni, megnyitották nekem a koreai híroldalakat. Aztán megnéztük a magyar lapokat, végül a CNN-t. Kivetítettük a tudósítást a vászonra, és csendben néztük a fejleményeket. A ’szokásos’ – szörnyű ezt így leírni – dolog történt. A kommunista Észak-Korea nem nyugszik, provokál, kísérti nyomorult sorsát, és játszik az emberek életével. Megtámadták a dél-koreai Jonpjong szigetet, 13 katona súlyosan megsebesült, egy ember meghalt. A civil lakosságot kitelepítik, a házak lángokban égnek, füstfelhő mindenütt. A déliek a viszonozták a támadást, Ri Mjong Bak elnök pedig abbéli szándékát fejezte ki, hogy nem akarnak több országra kiterjedő fegyveres konfliktust, de ha az északiak folytatják a provokációt, Szöul erőteljesebb választ fog adni.



     Most itthon vagyunk, a tévében a koreai adókon a támadásról és az aktuális helyzetről szóló híradások mennek. Nekem a Miss Saigonban látott evakuálási jelenetek jutnak az eszembe. Nekiállunk gulyást főzni és palacsintát sütni, mert holnap jönnek az MA-s diáklányok hozzánk vendégségbe. Nincs béke. Még csak tűzszünet sem. Majdnem háború van.

2 megjegyzés:

  1. :-((((
    Itthon is ez a főhír!Amúgy akik kint élnek magyarok...van valami terv ilyen esetre vagyis ha súlyosbodik a helyzet, ami bízom benne hogy nem következik be...szóval mit kell veszély helyzetbe csinálni?Menni kell a magyar nagykövetségre vagy azonnal megpróbálni repülőre ülni és el onnan?
    Nagyon remélem nem lesz semmi baj, és nem fog eldurvulni ez az incidens.

    VálaszTörlés
  2. Hát, tudod, Manna, nincs erre protokoll. A követségen elvileg minden itt tartózkodó magyar adatai le vannak adva. Nyilván józan emberi ésszel azonnal pakolna az ember, megkeresné a konzulátust, próbálná elhagyni az országot. De hát ilyeneket csak a filmekben látunk, vagyis - a szerencsések ott látnak. Most ránéztem egyébként a honlapjukra, nincs rajta aktuális info a történtekkel kapcsolatban.

    www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/KR/HU

    VálaszTörlés