2010. november 15., hétfő

Lélekszínek

     Azt szeretem, hogy itt Koreában még nem olyan halott az ősz, mint ahogyan az a késő novemberi ködös alkonyatokon látszik. Bár a vidám okkersárga gingko fák elhagyták szív alakú leveleiket, valami nem engedi, hogy elszürküljön a táj. A formás kis kanadai juharfák most élik reneszánszukat. Meghökkentő színkavalkádban tombolnak a levelek, mintha a Teremtő jókedvében vérszínű festékszóróval spriccelte volna be az ágakat, és ezzel sem érte be. Egyik-másik fácska a kócos lombkoronája egyszerre virul bíbor, mélybarna, narancs és rőtvörös melírban. Ajándék ez Gaiától, egy utolsó orgiasztikus színpompa a közelgő tél előtt, mely csonttá aszalja a szürke gallyakat. Ideje van az elcsendesülésnek, a befelé fordulásnak, a lélek rá - és összehangolásának, mindenek átértékelésének. S talán egy koreai szidzso vers olvasgatásának, forró fahéj teával, fenyőmaggal a tetején. Ahogy a fogadott testvérem mondta, most kezdődik a spirituális új év a meditációra és önvizsgálatra hajlamos emberlény számára. A pompás szcéna adott mindehhez.

Élet, halál
Itt válik szét, félek.
Azt se mondtad:
„Elmegyek.”
Szó nélkül mentél el?!
Mint őszi szélben erre-arra
Széthulló levelek:
Egy ágról születtünk bár,
Hova tartunk? ki tudja?!
Ó! Buddha földjén találkozunk.
Én még tisztítom magam. Várjál!
(koreai hjangga, korai sidzso vers)

video




4 megjegyzés:

  1. Gyönyörű képek, micsoda színek!Itthon már levetkőztek a fák, láthatóvá vált az ágaiknak a rajzolata és közöttük előbukkan a kék ég...A fák szépek minden évszakban, szeretem őket, olyan méltóságteljesek,bölcsek és cseppet se zavarja őket, hogy egy helyben kell leélni az életüket.:)De kétségkívül ebben a gyönyörű színes ruhákban a legdekoratívabbak!:)

    VálaszTörlés
  2. Félkábultan mászkálok a városban, megigéz ez az egész, szerelmes vagyok Koreába, és olyan sürgetően szeretném magamévá tenni, hogy szinte érzem, ahogy a nagy igyekezetben kicsusszan a kezeim közül... elvarázsol engem ez az ország... imádom. Azt hittem, a mézsárga gingko színpompája után már nem tud meglepni a természet. Erre jöttek ezek a vadító kis juharfák... Kóválygok, nézek, csodálok, fülelek, tapogatok, illatokat szívok be folyvást. Csak próbálok mindent befogadni. Lehetetlen.

    VálaszTörlés
  3. De szép ez a hozzászólásod,legszívesebben azonnal gépre ülne az ember ahogy elolvasta....Nagyon szerencsés vagy, hogy ott lehetsz, életre szóló élmény.Lesz miről mesélned az unokáidnak a távoli jövőben, a jelenbe meg ugye itt vagyunk mi, blogolvasók, akik szájtátva "hallgatják" a koreai "meséket"!:)

    VálaszTörlés
  4. Ki így, ki úgy osztja meg az élményeit. Én sosem voltam arról híres, hogy objektívan vagy erőltetett tudálékossággal vagy humorral tudjak beszámolni a történésekről. Nálam mindig működik az emocionális szűrő, ezért sokszor túl érzelgős, amit és ahogyan írok. Nem tudok másként. :) Nekem az az eredmény, ha olyan visszajelzéseket kapok, amilyet most Tőled. Köszönöm! :)

    VálaszTörlés