De nem ám. Az van ugyanis, hogy Koreában a fodrász szalonokat piros-kék, ferde csíkos, körbe-körbe forgó, éjszaka világító reklámoszlopocskák jelzik. Aki járt már Ázsiában, tudja, hogy az reklámtáblák szövegzései nem sokat segítenek, és legtöbbször a környezet sem árulkodik arról, hogy valójában itt most milyen intézménybe készülünk bemenni. Mert hogy a koreai bordélyházakat ugyanolyan piros-kék oszlopokkal hirdetik, mint a fodrászatokat. Ahogy utána olvastam, huzamosabb ideig itt élő külföldiek sem tudták kétséget kizáróan megfejteni, hogy az egy oszlop jelenti-e a borbélyt, és a két oszlop egymás mellett a bordélyt. Az sem egyértelmű, hogy a sima csíkos kék-piros sávoknál hajvágást kapunk-e, a cikk-cakkos kék-piros jelzésűeknél pedig annál jóval többet. Nem tudni továbbá, hogy a forgás iránya jelez-e valamit, vagy hogy az oszlop vastagsága meghatározó-e. Számtalan vicces-kínos történet kering az interneten is ezekkel a tévedésekkel kapcsolatban, és nem csupán városi legendák.
Egy megbízható ismerősöm mesélte - kiléte maradjon most jótékony homályban - hogy a 90’-es évek derekán jött ki Dél-Koreába dolgozni. Egy idő után szükségét érezte, hogy fodrászhoz menjen levágatni a haját. Próbált tájékozódni, és bement egy ilyen „old-school” piros-kék jelzéssel ellátott üzletszerűségbe, azzal a reménnyel, hogy borotválást és hajvágást kap. Amikor az ajtó mögött puha csend és félhomály fogadta, nem is tűnt fel neki. A fodrász kellékek és eszközök teljes hiánya már kezdett gyanús lenni, és amikor egy ajumma (középkori koreai nő, tipikus madame-féle) fogott hozzá, hogy finoman „kezelésbe vegye” – de nem ollóval és borotvával – akkor bizony hirtelen ráébredéssel, - miszerint igen valószínű, hogy itt valami nyelvi és szemiotikai félreértés van – menekülőre fogta a dolgot. „ Bizony, -mondá nékem, - nem mindegy, hogy borbély vagy bordély!”, és erősen megtapasztalta, hogy jobb az ilyen helyekre koreai kísérővel menni./(ps: az illusztrációkat azzal a bizonyossággal csatolom, hogy fogalmam sincs róla, hogy melyik a fodrászat és melyik a kupleráj, kivéve persze azt, amelyiknél segít az angol szöveg. :)/
Na és mi van azzal, aki kétes örömök kedvéért tér be egy ilyen, kék-piros-fehér helyre? Erre meg jön egy ráncos arcú, mogorva fickó, kezében egy ollóval, és megkérdezi emberünktől:
VálaszTörlés-Borotválás vagy hajvágás?
Hát ez is elég kiábrándító lehet, ha jól sejtem!:)
Jaj, ebbe bele sem gondoltam, de ez is elég bizarr lehet... :D Egyébként nem hiszem, hogy a bordélyban is bármi olyan jellegű veszély fenyegetne, mint mondjuk otthon; hogy kirabolják, átvágják, leitatják, megverik az embert. A Férjem mesélte, hogy valójában olyan gésa jellegű szolgáltatásról van szó. A megfáradt üzletembert tisztességesen ellátják, úgy értem meg is etetik, normálisan bánnak vele, és még aludhat is egy kicsit, ha nagyon fáradt. Ez amolyan átmeneti menedék lehet itt Koreában, bár erősen hallgatnak róla.
VálaszTörlésHúha! Egy újabb dolog, amelynek átvételét a hazai kis- és középvállalkozóknak érdemes lenne alaposan megfontolni. Nagyon tudnak élni arrafelé!:)
VálaszTörlésHa francia lennék kicsit kényelmetlenül érezném magam, ha rápillantanék ezekre a forgó izékre!:)Még jó hogy nem piros,fehér,zöld színűre festették őket...:)Amikor először láttam ezeket az oszlopokat fényképen,nem tudtam hogy mik ezek, azt hittem, hogy valami francia pékséget vagy ilyesmit hirdetnek!:)
VálaszTörlésÁllítólag ez az oszlop, ezzel a színösszeállítással és ebben a formában a régi időkben tényleg a fodrászt/borbélyt jelezték, és nem csak Ázsiában. Hogy miként lett ebből 'piros lámpás' ház, érdekes lenne levezetni. Mármint tényleg lehet valami átmosódás a jelentés és az egymásba mosódó funkciók között...
VálaszTörléshehe.... :) erdekes, mostmar ezt is tudom :)
VálaszTörlés