2011. március 30., szerda

Namsan torony, hegy és park

A szocreál Namsan torony
A Namsan torony önmagában elég semmitmondó látvány, mégis Szöul egyik jelképévé nőtte ki magát. Hajdanán TV toronyként funkcionált, ma csak látványosság. A turistáknak szánt bögréken, termoszokon, hűtőmágneseken és táskákon legnagyobb valószínűséggel egy koreai maszk, egy királyi palota pagodájának a részlete és/vagy a Namsan látható.
A Namsan hegy(ecske) és a lankáján található hasonnevű park kedvenc úticéllá válik így tavasztájt, és nem csak az idegenek számára. Én azért szeretem, mert Szöul régi részén kell átvergődni magát az embernek, ami megkapó hangulatú, főleg a sok hipermodern üveg felhőkarcoló után. Az avíttabb Szöul rozsdabarna téglaépületekkel van telezsúfolva, melyek legfeljebb három emelet magasak. Girbe-gurba utcácskák, seholvége sikátorok keresztezik ezeket a belső kerületeket, ahol az ember felidézheti a főváros múlt századi hangulatát, amikor bazi nagy kocsik helyett csak mopedek fértek el és kapaszkodtak fel, amikor még tágas éttermek helyett szobányi kifőzdék és utcai árusok szolgáltatták az ételt az ittlakóknak.
Az új és a régi Szöul, csodálatos harmóniában

Pavilon és torony
Lanovka a toronyig, a "hegy" tetejére
Persze mielőtt jólesően eltévedne az ember, jókora tábla igazít útba a Namsan Cable Car irányába. Lift és „légi villamos” visz fel a toronyig, de valójában hangulatosabb felsétálni a domboldalon, ha van szufla az emberben. A lanovkából kiszállva szinte 360°-os korrekt kis panoráma fogad, teljes rálátást adva a fővárosra. Pár lépés felfelé, és egy nyolc oldalú pavilonba botlunk, - ez a Palgakjeong – ami némileg ellentmondásos képet nyújt a fölé magasodó, csúnyácska, félmodern Namsan toronnyal.

A remélt "holtunkiglan"
zálogai
Naszóval, a torony azért híres, mert a világ minden tájáról idejárnak a szerelmesek, akik örökkétartó szerelmük jelképeként (bla-bla-bla...) lakatot tesznek a Namsan kerítésére. A lakat kulcsát le kell dobni a hegyről, (ami ma már tilos!) úgy, hogy soha senki ne találja meg, és akkor tuti a holtomiglan/holtodiglan. Eddig a fáma. Mi van még a toronyban, ami valóságos?
Valahol itt van az enyém is. :)
Külön jeggyel lehet felmenni az obszervatóriumba, ami gyomorszűkítően gyors liftes utazással érhető el. A körpanoráma önmagáért beszél. Innen fentről is csak azt látom, amit mindig is éreztem Szöullal kapcsolatban. Imádom, mert csillogóan modern, és mégis varázslatosan hagyományos; irtóztatóan nagy megapolisz, mégis emberléptékű módon bejárható és átlátható. A legellentmondásosabb hely, ahol valaha jártam, mégis totális harmóniát érzek benne – és magamban is, ahogy rálátok a Namsan legmagasabb pontjáról.



2 megjegyzés:

  1. Hát, a torony, nem igazán szép. A Határ úti metrófeljárónál van egy hasonló. A kis kötélpálya érdekes ötlet tőlük. Ez a lakatos téma úgy látom eléggé elterjedt - pedig régen azt hittem, hogy ez valami új ötlet volt Pécsen.

    VálaszTörlés
  2. No igen. :) Engem is inkább az odavezető út nyűgözött le, a régi városrészben való sétálgatás. Érezhetően nagy a különbség eközött, és a csili-vili belváros között. A lakatos dolog jó volt, amíg nem volt belőle minden városban. :) De hát a fiatalok így is imádják... :D

    VálaszTörlés