A mai nap képe:
Egyébként imádom a koreaiak fegyelmét. Azt, hogy a 'nonsmoker' helyeken, utcákban, kerületekben és buszmegállókban valóban eszük ágában sincs rágyújtani. Szeretem, hogy betartják a "jobbra tarts!"-ot, és tényleg jobb oldalra állnak a mozgólépcsőn, jobb oldalon haladnak az aluljárókban, és jobb oldalon gyalogolnak a parkokban. Mert nem hülyék és tudják, hogy állati sokan vannak, és hogy ezzel a zsúfoltságot kerülik el. Na meg nem akarnak konfrontálódni, mint sok hülye másik, idegesebb és türelmetlenebb népség. Szeretem, hogy libasorban állnak a busz és a metró bejárata előtt, és nem tolakszanak a másik elé. Szeretem, hogy azokon a helyeken, ahol ikonok jelzik az idősek, sérültek és kismamák üléseit, senki nem ül le, aki nem idős, sérült vagy kismama. Szeretem, hogy betartják a szabályokat. Hogy lefertőtlenítik a kezüket, ha valami járvány van, minden adandó alkalommal, - mert hogy még mindig mindenhol kihelyezett baktériumölő és csírátlanító készülékek vannak - és ők élnek vele. Szeretem, hogy szigorúan szelektíven gyűjtik a szemetet. Hogy türelmesen várnak, míg előírásszerűen lefertőtlenítik a kocsijuk alvázát, ha kergemarhakór vagy madárinfluenza veszély van. Vicces, de nagyon tetszik, hogy hangosbemondó van minden lakásban, ahonnan központilag olvassa fel a Nagy Testvér a fontos felhívásokat, eseményeket és figyelmeztetéseket.
Szeretem a koreaiak fegyelmét, bár hallottam már olyan véleményt is, hogy ez az össznépi és egyéni konformitás és engedelmesség inkább a birkanyájakra jellemző viselkedést és uniformizálódást, és az önálló gondolkodás, egyéni kreativitás és kitűnni vágyás hiányát jelenti. Nem is tudom. Most, hogy hazafelé és "nyugatabbra" készülődöm, inkább szeretném, ha ott is hasonló mentalitású koreai-féle emberek vennének körül...
Hát, igen, ez a társadalom, a munkahelyi környezet felé mutatkozó megfelelési kényszer általánosan jelemző a Távol-Keleten. Szerintem is jó ez - egy ideig, egy bizonyos határig. A rendszer olajozott működtetése, a csapatmunka, a megfelelés nálunk is elvárás - aki nem tud ebbe beleszokni, annak osztályrésze a szenvedés és bukás. Ők ezt már apró gyermekként megszokják...
VálaszTörlésEgy bizonyos szinten túl viszont a kezdeményezés hiányát is eredményezheti - nem csak ott, nyugaton is. Félelem, hogy másokká válunk mint a többiek. Ez pedig irigységet von maga után, stb...
Mik ezek a szekerek?
Utalva még az előző bejegyzésre: Jó a videó.
Mindaz, amiről írtál, azok a "megfelelési kényszerek" az élet minden területén talán a konfuciánus etikára is visszavezethetőek itt Keleten. Az egyéni ötletek és a kreativitás hiányát már én is tapasztaltam régebben a korea diákjaim körében.
VálaszTörlésNos, ezek az agyoncicomázott és kivilágított hintók kimerítik a giccs fogalmát, de az emberek nagyon szeretik. :) Beépített, nyerítést imitáló hangszóró van bennük, és körbe-körbe járnak a belvárosban, de már a tengerparton is találkoztam velük.