Ma végre nekiduráltam magamat, és tornázgattam 78 percet. :) Mivel erősen akaratgyenge ember vagyok, ez csak egy rövidtávú teszt első lépése, amit talán teljesíthető. Kíváncsi voltam, hányszor megyek le az edzőterembe egy héten, ha már ténylegesen elhatározom, hogy intenzív mozgásba kezdek. Háromszori alkalmat tűztem ki, ma volt az első. (Hogy kijön-e a három, nem tudom, mivel holnapra és péntekre más terveim vannak...) Mindenesetre röhej. Az egyetem nincs messze, 15 perc busszal, és egy hosszú séta. Frankón felszerelt konditerem van a campuson, ami díjmentesen használható. Valószínűleg soha nem lesz ilyen szerencsém, és én vagyok olyan hülye, hogy nem élek vele...
A terem az esetek 90%-ában üres. Csak a mögötte lévő - szintén ingyenesen használható - golfpályán és a pingpongasztaloknál van általában mozgás. Az mindenesetre eléggé motivál, hogy maximumra csavarok valami jó kis KPopped zenét, - van egy válogatás CD, ami 78 percig tart, innen tudom pontosan a mai edzésidőmet, - és senki nem frusztrál és zargat, miközben loholok a futópadon vagy lihegve emelgetem a súlyokat. Ideális állapot.
Úgy az 50. perc környékén középkorú, ám fiatalos koreai bácsika lépett be a terembe, és joviálisan köszönt. Micisapkáját az egyik padra tette, kimért lépésekkel a CD lejátszóhoz ment, és lehalkította a zenét. Aztán úgy ahogy volt, nekiállt fel-le ugrásokat csinálni, karlengetésekkel, majd szolidan nekiesett a gépeknek. Egy ideig felvettük az udvarias, ázsiai jellegű "tudomást sem veszek a másikról" viselkedést, aztán nem állta meg, és megkérdezte, hogy én mit tanítok. Á, én sajnos semmit, én csak családtag. Feleség? Aha... kié? Magyar tanszék.... Áááá.... Ő ismeri a magyar tanszék professzorát, ő a barátja! Örülök... Ő meg cseh tanszék, és szereti a zenét. Igen, rémlik valami... Család, gyerek? Otthon, Magyarországon... hány éves? Most érettségizik... De hát én olyan fiatal vagyok! :))))) Ó, köszönöm... Pénteken lesz egy konferencia az egyetemen, és utána vacsora, a tanárokkal és családjaikkal, ő mindenképpen meg akar hívni engem. Neeem... nem hiszem, hogy ez jó ötlet... De jöjjek oda 5 órára, és megyünk vacsorázni! Á, ez nem az én társaságom... De ő ragaszkodik hozzá, és szeretné, ha elmennék... (Persze hogy nem fogok. De azért nagyon jó fej volt a kisöreg, így első találkozásra. Kedélyesen eltársalogtunk a vádligyakorlatok közben, aztán golfozott egy kicsit, és ment tanítani.)
Aki Koreába jön, az látni fogja, hogy itt az emberek nagyon komolyan veszik az egészséges életmódot és a mozgást. Itt nem ciki tornázni sem, sőt... Az utcákon, parkokban, lakótelepeken nagyon frankó kis kondcionáló gépek vannak, és mindenki használja őket. Most, hogy egy ideig a terem is rendelkezésre áll, és az időjárás még nem olyan jó a külső gépekhez, remélem, tudom tartani a heti három edzést. Olyan büszke lennék magamra! (Na persze most fáradt vagyok, mint akit agyoncsaptak, és nem is merek gondolni a holnapi kínzó izomlázra... )
naaa, hajrámira!!! juhúúú!!!! :)
VálaszTörlésAzt ugye tudod, hogy elsősorban Te inspiráltál.. :) Az esküvő előtti diétával, hulahoppozással és méregtelenítő kúrával...:)
VálaszTörlésMivel konditeremben szerintem soha nem jártam, nem igazán tudok érdemben reagálni. Talán érdemes lett volna lépésről-lépésre tornázni kezdeni. Egyből 78 perc talán kicsit megerőltető.
VálaszTörlésSportolni jó, csak így tovább! Tudom tapasztalatból, ehhez kell némi elszántség. Reggel bármennyire nehezemre esik kimenni futni a csípős reggeli levegőre,akkor is kínzom kicsit szegény futócipőt :))): ha már belevágtem, élvezem is, főleg, hogy már nincs (olyan)hideg! Egyik ismerősöm szerint három dolog miatt ismernek a koleszban: magas, külföldi, és minden reggel (gyakra este is)fut:)))!
VálaszTörlés@Kal-Cit: én sem járok szívesen otthon edzőterembe. Nem tetszik a tömeg, a divatmajmok legújabb aerobic ruha trendjének bemutatója, a sok kigyúrt állat... De itt teljesen egyedül lehetek, meg ez amúgy sem az az ország, ahol azzal múlatják az időt, hogy másokat csesztetnek, megszólnak, kinéznek bárhonnan is. Szóval addig a rövid ideig, amíg itt vagyok, ki fogom használni a lehetőséget. :)
VálaszTörlés@Évi: Futni - az sajnos nem tudok. Nem bírja a térdem, háromszor műtötték. De az intenzív gyaloglást komálom. Sokszor látom, ahogy a koreaiak sétálnak, egész testüket beladaják, széles karmozdulatokat tesznek, olyasféle módon, mint a nordic walking. Még mindig olyan hideg van, hogy vagy képes futni reggel és este...?! :) Magas, külföldi és fut. Ez nagyon tetszik! :D
Szerencsére egyelőre a térdemmel nincs baj, és nagy öröm, hogy egy karnyújtásnyira lakom a sportpályától. Szó szerint így mondta valaki nekem vissza a dolgot, nevettünk rajta:). Ha tényleg nagyon hideg van, néha lecsökkentem. De rétegesen felöltözöm, alul-felül, így bírni szoktam (sálat az orromra húzom :)).
VálaszTörlés