Ahogy sétáltam a Cheonggye Cheon patak partján a metró lejárat felé, a sarkon tompa csengésű harang, vagy inkább egy nagyobb csengő hangját hallottam. Igen, már fel is ismertem a jellegzetes piros ruhákat, az álványokon a gyűjtő "bödönöket". Ők voltak azok, a koreai Salvation Army, vagyis az Üdvhadsereg. 1908 óta léteznek Koreában, és minden krízishelyzetben azonnal megjelennek az utcákon. Nem beszélnek rá semmire, nem agresszívak. Szinte soha nem 'ingyen' kérik a segítséget. A jótékonykodási akció keretein belül önkéntes fellépőik vannak - előadóművészek, táncosok, énekesek, zenészek, felnőttek és gyerekek egyaránt. Komoly karitatív szervezetként működnek. Jelenleg a japán földrengés és cunami a szomorú apropója annak, hogy majdnem minden sarkon ott állnak, kis haranggal a kezükben. Addig az öt percig, amíg ott álltam, folyamatosan gyűltek az adományok az edényekben. Korea nagyszívű ország.
Part 2.
Egy egyszerű hétköznapi hétfő este van, éppen vacsorázom a Lotteria-ban (koreai "junkfood" étterem, olyan, mint a Mc'Donalds.) A Jamsilnál vagyok, a Lotte World alatt, a jégpálya fölött. Impozáns látvány alant nézni az aprócska Yu-Na Kim-eket (koreai olimpiai bajnok korcsolyázónő), ahogyan tökéletes kis piruetteket csinálnak a jégen. A fejünk felett magasan óriási színes léghajók vonulnak körbe és a bennük ülők pásztázzák a panorámát. Két oldalt a vidámpark csillogó/villogó/kattogó játékai szórakoztatják az embereket. Egyszer csak elsötétül minden, és egy varázslatos vetítés veszi kezdetét. Planetáriumba illő képek, a horoszkópok kialakulásáról beszél egy monumentális hologramos fej a magasban. Lézershow, füsttenger és tűzijáték kíséri a sztorit. Lenyűgöző kis előadás, a hét minden napján, ingyen, mindenkinek. Mert a koreaiak már csak így szórakoztatják az embereket, meg magukat. Szeretik az ilyesféle dolgokat. Korea széplelkű ország.
Nagyon édes az a két kisgyerek, ahogy énekel. Kb. mintha a Vukból adnának elő valamit.
VálaszTörlésBiztosan elfogult vagyok az ázsiai gyerekek iránt, de a koreai kölkökért vadul rajongok. Legszívesebben megölelgetném és megpuszilgatnám mindegyiket, pedig félnek tőlünk, "idegenektől", mint a tűztől... :) Akartam írni megjegyésben, hogy az előadás színvonalát nem is kell figyelni, mert hát nem az a lényeg - és tényleg nem számít a minősége. A jószándék a lényeg, meg a jócselekedet. És abból van itt dögivel, hála Istennek. (Buddhának. :)
VálaszTörlés