Valami van a levegőben

Valami van a levegőben. Valami fullasztó, valami nyomasztó, amitől az ember úgy érzi, hogy egyre nehezebben veszi a levegőt. Valami, ami beleszáll a szembe és résnyire szűkíti azt. Könnyessé teszi, bepirosozza a fehérjét. Megül az agyban, súlyosabbá teszi a fejet. A séta is nehezebben megy, a lépcsőzés rémálom. Eltűnt az energia, a felfedezési vágy, menni sincs kedvem sehová. Mintha valami visszahúzna, állandó fáradtság gyötör. A szemem viszket és beduzzadt, a torkom kapar és állandóan köhögnöm kell. Nem, nem vagyok megfázva. És nem, tudtommal allergiás sem vagyok. És igen, öregszem, de talán ezt a rohamléptékkel érkező hirtelen nyamvadtságot nem (csak) ennek lehet köszönni.

Sétáltunk ma a szlovák tanárnő barátnőmmel Szöulban. Csellengtünk csak, némileg szárnyaszegetten és kábán, és nem is tudtuk mire vélni az enerváltságot. Olyan fakó és szürke volt minden körülöttünk. A konstans szmogra gyanakodtunk. De ennek valahogy más volt az árnyalata, ahogy eltakarta a napot. Olyan volt, mintha egészen pasztelles okkersárga tüll borítaná az eget. A fényképek rosszul sikerültek, a szemünk és a torkunk teljesen kikészült. A Lotte food courtjába menekültünk. Aztán a barátnőm kapott egy furcsa üzenetet egy meteorológus ismerősétől, miszerint jobb otthon ülni, mert újra magas a "Sárga Homok" koncentrátum Szöulban.

Valami rémlett még tavalyról. Valahol olvastam, hogy az ázsiai országokban van olyan, hogy „Yellow dust season”. Ez egy szezonális meteorológia jelenség, és a Mongóliából vagy Észak-Kínából szél által idesodort sárga/ kínai port/homokot jelenti. Ha aggódni és aggasztani akar az ember, akkor hozzáteszi, hogy némi nehézfém, toxikus és rákkeltő anyag is van a porózus sivatagi homokban. Persze közel sem biztos, hogy szezonja van ennek az alattomos jelenségnek. Csak olyan, mintha totálisan megéreztem/átéreztem volna. Mintha bekúszott volna a hajamba, a fejbőröm alá, a ruhám gyűrődésébe és a csontjaimba, a torkomon át a tüdőmbe. Az egész testemet beszórta, meg a lelkemet is átszitálta ez a fullasztó Sárga Homok. Itt ül, ülepedig lassúdad bennem, érzem én.

Lehet, hogy vicces látvány leszek – én már rég nem röhögök a koreaiakon – és most is láttam sok emberen. Szóval én is veszek olyan mindenhol és olcsón kapható, orr és száj elé tehető maszkot, amely valamennyire megszűri az ilyen káros dolgokat. Mert nekik nem ciki a preventív hozzáállás a fizikai és lelki egészségük megőrzésének érdekében.