Myeongdong-Nanta kombó

Szombat éjjel bebumlizni Szöulba és sétálni a Myeongdongban, majd beülni és végignézni egy Nanta show-t: bőven felér egy bekötött adrenalin infúzióval. Az ember olyan felpörgetett állapotba kerül tőle, hogy másnap reggelig nem tud aludni.

Kezdjük ott, hogy az ilyenkor szokásos közlekedési idő szinte a duplájára növekszik. Az emberek (inkább a fiatalok) hihetetlen energiával nyomulnak a fővárosban, bele az éjszakába. Minden étterem és bár dugig megtelik, a kávézókban is várni kell. A koreaiak itt olyan intenzíven nyomják az ipart a munkahelyen és az iskolákban hétköznap, hogy eszeveszett iramban próbálják kiereszteni a gőzt már péntek este. Ha valaki a bulgogi és a szodzsu helyett másra is vágyik, érdemes a SejongBelt nevű jegyirodában kezdeni, ami a központban van, a Sejong szobor és múzeum alatti passzázsban. (itt van a kis szerencsétlen Haechi shop is, ahol a nem egészen jól sikerült állatkának - Szöul jelképének, a kis tigrisnek - a relikviáit próbálják eladni.)

A SejongBelt-ben van egy Rush Ticket nevű akció, ahol 50%-os engedménnyel árulják az aznapi előadásokra szóló jegyeket. Ezután irány a leglüktetőbb, legextatikusabb városrész, a Myeongdong, ahol már kora este moccanni sem lehet. Koreai és külföldi egyszerre araszol az embermasszában, minden bolt és butik tele van, minden sütögetős helynél sorok állnak, és minden bárnál jókedvű, rizspálinka szagot árasztó emberek vidulnak. Méterenként más zene hasogatja a dobhártyát, más hangok üvöltik tele a fejet a hihetetlen akciókkal. Még az utcai árusoknál is várni kell az odengre vagy a sült polipra, mert mindenki enni, inni, venni, szórakozni, fogyasztani akar.

Az év minden napján, napi háromszor van Nanta előadás, 14:00, 17:00 és 20:00 órakor. A Myeongdong Nanta színháza nem messze van a metrókijárattól, szinte a főutca elején. Kicsit meglepett, de végül is praktikusnak találtam, hogy a közönség zöme úgy ahogy van, utcáról beesve, nagykabátban, shoppingoló szatyrokkal és "take away" kávéval a kezében ült be a nézőtérre, - és ezt nem nehezményezte senki. A performance-ról csak annyit, hogy zseniális volt. 1997 óta játsszák a darabot, és Koreai színháztörténetének legnagyobb számú hallgatóságát köszönhetik maguknak. A darabnak minimál sztorija van; egy konyha személyzete nagy ünnepi menüt készít. Ennek keretében a létező összes felszerelés - chopstick, reszelő, nagykés, szemetes, partvis, szűrő, rizstálka, vízballon, mandu szita, olajos hordó.... - potenciális zenei eszközzé válik az előadók kezében. Szöveg nincs, csak a helyzetkomikum adta hangzások, de mindent érteni a nonverbális performance-ból. Mindenkit magával ragadott a show, szinte folyamatosan beveszik a nézőket a előadásba. Pusztán érdekességképpen jegyzem meg, hogy aki belemegy a játékba, ajándék kupont kap, amit a kinti shop-ban válthat be. Felvételt sajnos nem, vagy csak alig sikerült készítenem, mert egyrészt tilos, másrészt udvarias, ám szigorú nézőtér ellenőrök járnak fel s alá a sorok mellett, és figyelmeztetik a renitenseket. Mindez cseppet sem vont le semmit a lenyűgöző, felejthetetlen és jókedvre derítő színázi élmény értékéből. Mindenkinek csak ajánlani tudom. (és egy tétel a koreai bakancslistából: kipipálva. :))