Lassan itt az egyik legkedvesebb ünnepem, a kokárdás. Régi március 15-ékre emlékezem, a jókra, békésekre, amelyek nem fröcsögtek politikai uszításoktól és hazugságoktól. Amelyek tele voltak száz és száz kicsi papír trikolorral, amit a gyerekek készítettek az iskolában. Amelyekben piros-fehér szegfűk tömény illata szállt a Bem szobornál. Amelyeket szinte minden második évben elmosott a dermesztő kora tavaszi eső vagy sokszor a hó. Amelyekben nem volt "ciki" - rosszabb esetben meg nacionalista és szélsőjobb megnyilvánulás - kitűzni a kokárdát.
Üzenetet kaptam a szöuli magyar konzulástól, jobban mondva e-mailt kapott minden regisztrált, Koreában tartózkodó magyar állampolgár. Nemzeti megemlékezés és ünnepi fogadás lesz a követségen. Bár visszajeleztem, hogy valószínűleg elmegyek, mégsem hiszem. Először is az ilyen VIP jellegű események tele vannak önmagukat rendkívüli módon VIP-nek gondoló emberekkel. Lehangoló és szégyenletes látni a sok felfújt paprikajancsit, aki izgalomtól remegve várja, hogy osztogathassa a névjegykártyáját, üdvözült arccal rázza minden - általa VIP-nek gondolt - vendég kezét, és szégyellnivaló vehemenciával pusztítja a svédasztalok felhozatalát. Másrészt nincs kivel mennem. Nem vagyok felkészülve arra, hogy vadidegenek között mozogjak, anélkül, hogy feszélyezve érezném magamat. Nincsenek barátaim, ismerőseim itt kint Koreában, és az ismerősök és barátok jelenléte soha nem hiányzott ennyire, mint most.
A mi követségünk nagyon tisztességes munkát végez itt. Minden fontosabb eseményről értesítik a magyarokat, kulturális rendezvényeken teszik lehetővé a részvételt, és amennyire lehet, tartják a kapcsolatot a kinttartózkodókkal. Voltam már 56'-os ünnepségen, ami nagyon színvonalasan sikerült. Aki hosszabb időre érkezik látogatóba Koreába, feltétlenül "jelentkezzen be" a konzulátusnál, mert minden szempontból hasznos a nyilvántartásba vétel.
Szóval hiányzik a március idusán érzett feeling. Otthonról elővigyázatosan hoztam kokárdát magammal, és talán kitűzöm majd 15-én. Készítettem két ünnepi tablót az egyetemre, - kissé szegényeset, a rendelkezésre álló csekély alapanyag miatt - elsősorban a magam örömére. És talán mert szeretném, ha a magyar nyelvet tanuló koreai diákok ilyen módon is értesülnének ünnepünk jellegéről. Először a kukában végezte a két kollázs - nem kellett a kutyának sem. Végül bekerült a suliba, remélem, tetszett nekik. (Az 56'-os plakátjaimat nagyon szerették, jó érzés volt.) Az egyetemen is megemlékeznek a tanulók a 48'-as forradalomról és szabadságharcról, úgy hiszem. (remélem)
Talán már tényleg itt a tavasz. Bár az elmúlt napokat ágyban töltöttem, az utcára kinézve mintha színesedne kicsit a hegyek oldala. A nap már kevésbé erőtlen, és ma már 8°C is volt. :) Holnap és holnapután bemegyek a városba, kutatni kicsit az igazi tavasz után.
Én több ilyen találkozón voltam, de nyomát sem láttam VIP-knek, paprikajancsiknak, névjegyosztogatóknak. Viszont találkoztam egy csomó itt tanuló egyetemistával meg itt élő, dolgozó rendes magyar emberekkel, akik örömmel találkoztak a többiekkel, sőt, valóban nagy örömmel fogyasztották a magyaros ételeket.
VálaszTörlésSzerintem egyszer legalább érdemes elmenni, hogy lássa az ember a saját szemével ...
Kedves Sándor!
VálaszTörlésBár nekem csak a régmúlt időkben átélt sajtófogadásokból van némi tapasztalatom, melyeket újságíró gyakornokként "szenvedtem meg" egy hetilapnál, a konzekvenciákat elsősorban onnan vontam le. Amint azt olvashattad, az itteni magyar konzulátus működésével kapcsolatban csak jó tapasztalataim vannak. Jómagam csak egy hasonló jellegű fogadáson vettem részt Koreában, és az egy évfordulós 56'-os ünnepség volt. Színvonalasan szervezték meg, és mivel akkoriban velem volt a Lányom, még jól is éreztem magamat. A megalomániás, fontoskodó emberek viselkedését pedig szintén elég közelről tapasztaltam, elég sokáig. Azok a következtetések meg ezekből az empirikus benyomásokból származnak.
@Mira! Sok fogadáson jártam/sőt/,tudom miről beszélsz!Én sem kedvelem a melldöngető embereket.Írod nincsenek Koreában barátaid.Úgy gondolom értem a passzivitásod okát, ezért biztatlak, hogy ugorj át a múlton és újra nyílj ki, mint tavasszal a virágok!!!
VálaszTörlésMegfázásra egy általam javasolt terápia!Lefekvés előtt egy vajas/én zsíros/ pirítós,négy öt gerezd foghagymával és fél liter forró citromos tea! Annyi takaróval kell betakarózni, hogy megizzadjon az ember.Másnap sok citromos tea!!
Ilyenkor tavasszal két hetente meg lehet ismételni.
Érzékeltél-e valamit a Japánban történt földrengésből?
Az Évi megy. Ő is blogíró. Vele biztos tudsz majd beszélgetni.
VálaszTörlés@gyula: azt hiszem, erre a kis időre már felesleges kialakítani barátságokat. Igazából elég magamnak való vagyok, szívesen csinálok egyedül programokat. Az ilyen össznépi összejövetel pont ezért nem való nekem. A szlovák tanárnő barátnőm meg sajnos nem magyar, így nem lehet ott. :) A megfázás elleni kúrát most fejeztem be, gyarló módon, coldrex-szel. :) Igen, többen kérdeztek már a japán földrengésről, hála Istennek, nem érzékelünk belőle semmit. Ilyenkor szerencsés, hogy viszonylag elszigetelt szigetről és félszigetről van szó.
VálaszTörlés@Kal-Cit: azt hiszem, kihagyom a bulit. :) Amúgy is találtam egy "bizarr" programot akkorra: :) tiszta szívből vágytam arra, hogy Szent Patrick napot ünnepeljek Írországban, erre most látom, hogy Szöulban is megünneplik. :D Hát, kíváncsi vagyok!
Megértem a dolgot, főleg, hogy rövid ideig maradsz kinn, és ilyenkor az ember kevésbé akar már. Sajnos kevés magyart ismerek én is, és ezek a nagyképű alakok kicsit frusztrálnak engem is. DE, van mellette egy komoly érv: Lesz pár órám, mikor magyarul dumálhatok :D!A ST. Patrick buli jól hangzik:)))). Várjuk a beszámolódat! :))))
VálaszTörlés