2011. március 16., szerda

Van egy hely...

Van egy hely Dél-Koreában, valahol az ország közepén a Naktong folyó völgyében, egyforma távolságra a két tengertől, amely mossa a keleti és nyugati partokat. (Japán és Sárga tenger) Sűrű, burjánzó növényzettel benőtt hegyek között húzódik meg egy ősi buddhista kolostor. Járatlan utakon lehet csak megközelíteni, átvágni magát az embernek monszunesőtől burjánzó, áthatolhatatlan flórán. Miután magunk mögött hagytuk Daejeon kiépített útjait, meredek, nehezen járható hegyvidékeken keresztül jutunk a rejtett temlomhoz. Nem segítenek útjelző táblák az eligazodásban, csak hallgatag zarándokokat követünk tisztes távolságból, akik egy szál hátizsákkal a hátukok, bottal a kezükben vágnak neki a kapaszkodónak.
Koreában - úgy tartják - mindenki barát lehet a hegyen. Utunkon hegyre fel friss ásványvizet kell iszogatni a két oldalt csobogó, kövekkel megszűrt, áttetszően tiszta patakvízből. Lefelé jövet meg már fura ízű rizsbort, a Makgeolli-t kell kortyolgatni, legalábbis ezt lehet hallani a jókedvű, alant ereszkedő utazóktól, akik saját kis fémbögréjükből kínálják a bort az idegeneknek is. Jó pár órás erőltetett menet után kitisztulni látszik a fejünk felett az égbolt, és eltűnik a keménylombú szubtrópusi ázsiai juharfák adta árnyék. Egy apró tisztásra érünk, és pár lépésnyire már egy hófehér sziklapárkány széléről nézhetünk le a szédítő mélységbe. Lenyűgöző látvány tárul a szemünk elé. Karnyújtásnyira egy vastag kötélből fonott hágcsó nyúlik be a völgy felett. Függőhíd ez, olyasmi, mint amilyet a kalandfilmekben látunk. Bizonytalan imbolygással hívogat, és csak remélni lehet, hogy a másik fele biztonságosan rögzítve van, mert a vége opálos ködpárába vész a túloldalon.
Valahol messze halvány kontúrokban engedi sejtetni magát az ősi templom színesre festett pagodája, ahonnan az esti buddhista imára szóló fából készült, hal alakú harangjának tompa hangja kúszik felénk.
Óvatosan megmarkoljuk a vastagon font kapaszkodót a két kezünkkel, és ráaraszolunk a függőhídra....

Na persze mindez nem történt meg. :) És valójában azt sem tudom, hogy igaz-e. A rendelkezésemre álló, tényeknek megfelelő információ csupán annyi, hogy létezik egy régi buddhista kolostor valahol Korea mélyén, amit egy függőhídon keresztül lehet csak megközelíteni. Többektől hallottam már róla, de sajnos nem tudom a nevét. Próbáltam rákeresni számtalan fórumon, de nyomát sem találtam. Tudom, hogy létezik, és szeretnék eljutni oda. Csak sejtem, hogy milyen lehet a hangulata, de megelőlegezem magamban az élményt. Mert olyan jó még csak elképzelni is, hogy valamikor tényleg a tenyeremben érezhetem annak a függőhídnak a korlátját, amikor megteszem rajta az első lépést... :)


2 megjegyzés:

  1. Neeeem....!! Tényekre alapozott fantasztikus útleírást adtam... :))
    Mert álmodozni jó!

    VálaszTörlés