2011. március 30., szerda

Szegregált izzadás a koreai spa-ban

A sokféle szauna egyike
Jjimjilbang a neve a koreai fürdőháznak, amelynek esszenciális hangulatát leginkább az általam oly nagyra tartott japán rajzfilm – Chihiro Szellemországban – fürdőjeleneteiből tudnám visszaadni. http://www.youtube.com/watch?v=jkHJVC5rC3Y&feature=related
Maga a fürdő egyre népszerűbb nem csak a külföldiek, hanem a hazaiak körében is. Jelentős társasági élet zajlik itt és a különböző társadalmi rangú, generációjú és nemű ember képviselteti magát.

A közös pihenő terem
A fürdőbe menni kalandos vállalkozás, főleg egy itteni szokásokban kevésbé jártas idegennek. Maga az élmény garantáltan megéri a fáradozást, jómagam például napokat tudnék a jjimjilbang-ben eltölteni. Nem túlzás, ugyanis ezek a fürdők általában nonstop működnek, és éjszaká(k)ra is meg lehet szállni bennük. (Amolyan koreai stílusban, vagyis egy nagy közös hálóteremben, fűtött padlóval, egy szál matraccal és fejpárnával.) A hálótermeken kívül van még közös pihenő , étterem, masszázsszoba, sokféle szauna helység és hűtőterem, konditerem, lounge, internetkávézó és egyéb egészségügyi és kozmetikai, gyógyászati szolgáltatást adó egység. A komplex felszereltség valóban a hosszas tartózkodást és relaxálási lehetőségeket szolgálja. A belépőjegy potom árú ahhoz képest, (5000-10 000 won) amilyen különleges élményekben részesülhetünk. Igazi fürdőfanatikusok a helyi specialitást eszik kúra közben, a szauna gőzében és kövein barnára füstölt főtt tojást, és hozzá hideg jégkásás Sikhye-t kortyolgatnak (édes rizsital). Az általánosan igénybevett szolgáltatás a Ttaemiri, ami az elhalt hámszöveteket durván lehámlasztó, kissé fájdalmas pakolás és tisztítás. Állítólag ezek kombinációjával újjászületik az ember.
Sikhye, jeges-édes rizsital
A szaunagőzben főtt tojás
Amíg otthon idegenkedtem a kodeukált szaunáktól és fürdőktől, örömmel nyugtáztam, hogy itt alapvetően elkülönítik a nemeket. Nincs közös csobbanás és merülés, és elszigetelt pihenőszobák is járnak külön a férfiaknak és a nőknek. A medencékbe egyébként meztelenül szokás bemenni. Itt aztán abszolut nem számít az, hogy nézel ki, senki nem a narancsbőrödet nézi, vagy hogy legújabb fazonú-e a trendi olasz bikinid. Kizárólag test, szellem és lélek harmonikus regenerálódása a cél.
Legelőször a cipőket kell fiókba tenni
Egyenbermuda és póló
Amint említettem, merész vállalkozás volt a Central Spa-ba menni legelőször, és nem inkább a turisták által is frekventáltabb Dragon Hill-be vagy a Myeong-Dongban található Cheonjiyeon-ba. Itt ugyanis semmi nincs kiírva angolul. A pénztárnál kezembe nyomtak egy frankó kis egyenruhát, ami bermudából és pólóból áll, és mindenkinek ezt kell viselnie a fürdő területén. Kaptam továbbá négy kis törülközőt, valamint egy bazi nagy számot a jegyemen. Legelőször egy kis fiókokkal teli szobába vitt az utam, ahol a cipőket kellett azonnal levenni és elzárni. Ott vehettem fel a számnak megfelelő, csuklóra vagy bokára erősíthető kulcsot. Ezzel kellett utána egy másik szobába menni, ahol a számozott szekrények voltak. Vetkőzés után a meztelen fürdő volt a következő teremben, amit kihagytam. További folyosón lehetett eljutni a nagy közös társalgóba, ahol az emberek szanaszét hevertek a meleg padlón. Ebből a nagy helységből nyílott a számtalan egyéb funkcióval rendelkező helység, amit korábban már felsoroltam.
A tojás belül és barna és finom füstölt íze van
50, 60, 70, 80, 90°-os izzasztó kemencék
Ejtőzés a forró padlón, háncsgyékényen, jeges rizsüdítővel
Földön ülő székeket és fejpárnákat lehet elvenni
Nem is emlékszem utoljára, mikor töltöttem ilyen pompás, kényeztető órákat valahol. Szaunáztam rengeteget, relaxáltam a sötét alvóteremben, lehűtöttem magamat a kristály szobában. Ettem barnára füstölt tojást és ittam jeges rizsitalt. Megmasszíroztattam magamat a fotelekben, kardioedzést tartottam. Legtöbbször csak ejtőztem, hevertem a meleg kövön, és néztem a családokat,  barátokat, ahogy élik a közösségi életüket a fürdőben. Egyszóval, igazán nagyszerű időtöltés volt, és remélem, hogy hétvégén lesz lehetőségem a másik két említett jjimjilbang-ot is kipróbálni.

4 megjegyzés:

  1. Ez irtóra érdekes cikk. És a fényképek is, mert azok nélkül elképzelni sem tudnám. Belevaló vagy. Én nem mentem volna ám be, a hazai fürdőkbe se járok - pedig a fényképek alapján szép, rendezett, tiszta helynek mondható. Az egzotikum kedvéért be kellene nézni. Tényleg nagyon érdekes írás - erről egy balneológiai folyóiraban oldalakat lehetne regélni. :)

    VálaszTörlés
  2. Olyan furcsa, mert régebben sokan mondták nekem, hogy egyedül menni moziba, színházba, ebédelni vagy bármilyen egyéb programra képtelenség... szinte sajnálnivaló kategóriába tartozik. Azóta rájöttem, hogy valójában milyen magamnak való vagyok. De hogy ez "belevaló" lenne, Kal-Cit, azt aligha gondolom. Azt hiszem, először is inkább "kényszerpálya", az aktuális helyzetemben. Nincs kivel menni, tehát megyek egyedül. Másodszor - és leginkább! - szerencsés vagyok, hogy van lehetőségem átélni ezeket a különleges élményeket. Akár azért, mert van aki finanszírozza, akár azért, mert nem fogyok ki a kedvből és energiából, ha Koreáról van szó. Nézd csak, itt az a lényeg, hogy szívvel-lélekkel rajongok ezért a kicsi országért... LENYŰGÖZ benne szinte minden. Bűn lenne nem kipróbálni MINDENT, amire van lehetőségem, csak azért, mert nincs aki velem jöjjön, vagy mert elriaszt, ha csak hangul kiírásba botlom. Persze annak biztos tudatában megyek neki a dolgoknak, hogy a koreaiak a Tőlük telhető legnagyobb mértékben és MINDIG segítenek. Volt már rengetegszer, hogy eltévedtem és elkeseredtem. De a fontos programjaimra mindig rágyúrok az interneten. A két útikönyvem és három térképem ronggyá gyűrve van a táskámban, alaptartozékként. A külföldiek saját blog kommentjei nyújtják a legtöbb segítséget, mert még ha nem is objektíven, de ugyanolyan aspektusból látják a dolgokat, mint én. Ez a fürdő majdnem kiszúrt velem. Amikor feladtam volna, bementem a szemközti buszpályaudvar információjához, ahol az angolul alig beszélő lány felismerte képről a jjimjilbang-ot. Leírta koreaiul egy fecnire a hely pontos nevét, hogy majd mutassam meg a koreai embereknek, és nonverbálisan a jó irányba terelt. Azt kell felfogni, Kal-Cit, hogy egyszerűen NEM TEHETEM MEG, hogy bármi akadályozzon abban, hogy eljussak ezekhez a csodálatos és különleges dolgokhoz. De tudod mit..? Iszonyúan jól esett a "belevaló" jelző. SENKI nem gondolja ezt rólam a környezetemben és az ismerőseim közül. SŐT. Szóval, you made my day... :) És nagyon köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Rólam sem gondoltak hasonlókat, gimis koromban,pl. ha láttak volna az emberek, akkor főleg nem, bár akkoriban tényleg nagyon magamnak való voltam:), Sokan még meg is lepődnek rajtam. Nagyon megszerettem én is Koreát, sokat tanultam, nemcsak az angolnyelv-tudást, és szakmai dolgokat nézve, hanem az itteni kulturáról, életről is. Azoknak is meg akarom kicsit mutatni, hogy igenis képes vagyok, akik azt hitték, vagy remélték, behúzott farokkal fogok hazamenekülni :))). Mert voltak ilyenek, akik valaha elvették az önbizalmam, de itt remélem, össze fogom szedni :).
    Ami meg a fürdőt illeti: meghozta ez az írás a kedvemet hozzá, hogy egyszer kipróbáljam:).

    VálaszTörlés
  4. Te biztosan érted, Évi, hogy Koreai az az ország, ahol egy nő is nagyon jól meg tudna élni egyedül, ha normális fizetése van. Itt nem érnek atrocitások, nem szólnak be az emberek, nem törődnek azzal, hogyan öltözöl, mit eszel, mit csinálszl... nem kell félni az utcán éjszaka sem, és nem zaklatnak a pasik... (sőt, talán túlontúl hanyagolnak is, szinte semmibe vesznek... :D) Ó, a körülöttem lévő gáncsoskodók, rosszmájúak és rosszindulatúak energiájából városokat lehetne újjáépíteni! A titkot kéne ellesni valahogy, hogy vállrántással semmibe vegye őket az ember.
    Próbálj csak ki MINDENT, amire lehetőséged van, ne hagyd elmenni, elmúlni az igazán csodálatos jó dolgokat, melyek itt történhetnek Veled! :)

    VálaszTörlés