Megérkezett

Hát itt van. Megérkezett. Kint várakozik az előszobában. :-) Hamarosan bekerül a nappaliba, hogy méltó és igazi, élő dísze legyen az ünnepünknek. VAN IGAZI FENYŐNK!!!

Hetek óta rettegésben tartom a lakóparkunk satnya kis fenyőfáit. De nem csak azokat. Az összes létező örökzöldet, tuját, cédrus és ciprusfélét. Lopva sandítok az utak mellett sorakozó ritkás karácsonyfának való zöldekre. Ellenszenvvel bámulom az áruházak pompázatos „szinteigazi” műfenyőit. Amióta rádöbbentünk a családdal, hogy valódi, gyantaillatú fenyőfát szerezni Dél-Koreában mission impossible, vészforgatókönyveket gyártottunk az esetleges áthidaló megoldásokat illetően. Először is a párom utánakérdezett a helyi fórumokon, a koreai ismerőseinél, a kint élő magyarok internetes portálján is, hogy miképpen szerezzünk igazi fenyő(jellegű)fát. Mindenhonnan kétkedő és negatív választ kapott. (Volt olyan alternatíva is, hogy meg kellene próbálnunk egy amerikai támaszponton, mert ott még talán van remény...)

Aztán miután kiderült, hogy sehol sem árulnak vágott fenyőfát, felkerestünk virágboltokat, faiskolákat, piacokat. Sehol, még egy 20 centis szobafenyő sem, mert állítólag nem most van a szezonja. Akkor kijelentette a lányom, hogy márpedig igazi kell, erre elkezdtem felbujtani arra, hogy Karácsony előtti éjszaka járjuk körbe a lakóparkot, és vágjunk le egy egész fának elegendő ágat, amiből majd „eszkábálunk” egy majdnem igazi fenyőt. (Nem kis teljesítmény lett volna a bekamerázott lakótelepen ennyi fát lopni, még ha a cél szentesíti is...) Akkor üzenetet kaptam a Svédországban élő Iza barátnőmtől, hogy ne csüggedjek, a koreaiak biztos minket tartanak barbárnak, amiért egy csomó fenyőt kivágunk ilyenkor ünneptájt. Szerezzek be egy műfenyőt, és mivel biztos kitalálták már a fenyőillatú spay-t, azzal fújjam be, és meglesz a feeling.

Na, onnantól már – bárhová is mozdultunk ki kocsival, - aktívan lestem a középületek elé kitett tujaféléket, hogy esetleg beleférne-e a kocsi csomagtartójába, ha éjjel visszajönnénk érte. A párom azt mondta, hogy legrosszabb esetben veszünk egy fűrészt. A lányom erre azt válaszolta, hogy hurrá, kivágjuk a fánkat a hegyekben, semmi nem hozza ennél közelebb a családot. De, amikor utána együtt ülünk a sitten, válaszolta erre a kedvesem. Akkor már bármilyen zöldellő tüskés-tobozos ágacskával megelégedtem volna...

És akkor azt történt, hogy egy-két napja eltévedtünk, vagyis a GPS nem friss szoftvere miatt rossz úton jöttünk hazafelé egy karácsonyi bevásárlásból. Szinte hihetetlen, de elhajtottunk két működő, nyitva lévő virágnagykereskedés előtt. Azonnal kiszúrtunk négy szépséges kis (nagyobbacska) balkonos koreai fenyőt. Nem akartunk hinni a szemünknek. ÉN valóban azt gondoltam, hogy ez egy kis csoda. Rögtön tudtuk, hogy melyik akar velünk jönni. Rövid alkudozás után az eladó 10 000 wont engedett is az árból, és ma elmentünk a Mi Fenyőnkért. A Mi Igazi, Élő, Gyantaillatú Fenyőnkért. Nem volt ott az árus, de a felesége tudta, hogy velünk kedvezményes ár volt megbeszélve, és bónuszként még adott a fa mellé két mikulásvirágot is. Repesett a szívem az örömtől. A fenyőcskét betuszkoltuk a hátsó ülésre, és most kint várakozik az előtérben. Sikerült, a küldetést teljesítettük. Műfenyőm pedig nem volt, nincs, és nem is lesz – soha. :-)

Ps: estefelé megható üzenetet kaptam Vanda barátnőmtől, aki Thaiföldön él átmenetileg a párjával. Ő pedig azt írta le nekem, hogy még azt az egyetlen műfenyőt is milyen nehézségek és véletlenek folytán szerezték meg, ami éppen nekik árválkodott egy szupermarketben, a 30 fokos melegben. Biztos vagyok benne, hogy ha egyszer Afrikába vetődünk Karácsony táján, akkor is tudunk majd igazi fenyőt szerezni az ünnepre. (Vandáék fenyője pedig megérdemli, hogy ide kerüljön a képe a miénk mellé.)