2009. december 12., szombat
Egy éjszaka Szöulban
Csak nekiindultunk a nagyvárosnak. Imádom a hétvégi laza nyüzsgést, az éjszakai zsibbasztó forgatagot, hogy mindig él, lüktet Szöul. Imádom, amikor az amúgy is zsúfolt utcák és terek még jobban megtelnek sötétedésre. Az árusok kipakolják a portékáikat, az apró étkezdék megnyitják kapuikat és egzotikus illatok csiklandozzák az orromat, ahogyan sétálunk az éjjeli kavalkádban.
Szeretek betérni és megmelegedni kis családommal a teltházas, koreai csevejtől hangos kávézókba, ahol forró csoki és szirup aromája száll. Szeretem a meghitt kis szertartásainkat, (a dangsin, vagyis kedves dupla eszpresszót iszik, a lányom lattét, én egy fehér csokis kávét), és szeretem a kezemet melengető italomat szürcsölgetni, és bámulni a kinti karácsonyi forgatagot.
Szeretek újult erővel nekivágni az éjszakának, markolni egyszer a kicsi hideg, aztán a nagy meleg tenyeret a kezemben, ahogyan furakszunk keresztül a hangos tömegen. Szeretem, hogy nincs mitől félnem, hogy nem szólnak be, hogy nem zaklatnak. Koreában még nem ért atrocitás, és tudom, hogy nem is fog. Most már szeretem a Myeong-Dong szinte túlélhetetlen hang, illat és szín csimborasszóját, a szöuli belváros legdivatosabb negyedének áthatolhatatlan népsűrűségét.
Szeretek letérni a kicsit nyugodtabb Cheong gye cheon-hoz, a feng shui jegyében tervezett kis patakhoz, ahol ragyogó fényinstallációk és lenyűgöző lézeres vetítések szórakoztatják az embereket. Szeretek visszasétálni a Namdaemun piac felé, ami a legnépszerűbb piaca a fővárosnak, és ilyentájt már pakolgatják el a standjaikat az árusok a holnapi napra. Nagyon szeretek beülni a már ismert kis családi kifőzdénkbe, ahol isteni szamgetangot eszünk, vagyis rizzsel töltött csirke levest. A legjobban a fahéjas fánkocskát szeretem, a hodduckot ami 9-féle tradicionális fűszerből készül, és egy süketnéma családtól vásároljuk meg, ahogyan a bódéjuk előtt elsétálunk a busz felé; és nem engedik kifizetni az egészet, hanem csak a felét, és még adnak egy bónusz fánkot a 6 mellé, amit megvásárolunk.
Nem tudok koreaiul, de szeretnék megtanulni. Nincs magyar-koreai szótár, a férjem most dolgozik a lektorálásán. Szavakat tudok csak, érzelmeket érzek, erőseket. Hanguk, mi, saranghaeyo. Korea, szép, nagyon szeretem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése