Üzenetet kaptam egy barátomtól, a legjobb barátomtól Magyarországról. Az üzenet nagyjából egy képből állt, és pár vigaszt adó sorból. A kép a Proposition című film egy kimerevített kockája. Nekem etalon a film, a barátom tudta ezt. Kommunikációelméletből ajánlotta az egyetemen (másik) zseniális tanárom, Tóth Benedek. A forgatókönyvet a popkultúra ausztrál fenegyereke, Nick Cave jegyzi, - ez már önmagában is elegendő ahhoz, hogy mindenkinek a szíves figyelmébe ajánljam.
Van ebben egy ominózus jelenet, amikor a forró sivatagi pokolban a hidegebb tájakról deportált seriff és felesége a tradicionális téli ünnepre próbál készülni. A zárt ajtó mögül beszüremkedik a napfény, a kinti 40 foktól szinte lebeg az egész kép. A háziasszony konokul leszegett fejjel próbálja kicsikarni a vesztes pozícióból a karácsony hangulatát; ünnepi vacsorával, gyertyákkal, feldíszített tujával.
Hát, ennyi volt a levélben. És mellette ez a pár sor, amit barátom utólagos engedélyével e helyütt közzéteszek.
„Az alábbi képet a Proposition című filmből küldöm Neked. Tudom, nem fog vigasztalni, nem is az a szándékom vele. Csak annyi, hogy a múltkor megpróbáltalak elképzelni Téged, akinek a Karácsony a legszentebb ünnep, amelyre mindig kiemelten ügyelsz, és most mennyire nem lesz rá lehetőséged. Valahogy így volt az Ausztráliába szakadt feleség is Nick Cave filmjében. A képen ott a szépen terített asztal, a feldíszített tuja. Ennyi tellett neki a filmben és mégis szép. Az ünnep szelleme ugyanis ott van. Ahogyan a tengeren hánykódó hajón és a börtön mélyén a Karácsonyi énekben.”
Nagyon köszönöm Neked, Attila.
A filmről a port.hu-n
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése