Rita barátnőm üzenetét olvastam egy közösségi portálon. A Télapó küldetés teljesítve. Hogy sikerült megint besettenkedni a Kicsikhez, odacsempészni a csizmábavalót, és nem ébredtek fel, hála az Égieknek, vagy legalábbis úgy tettek...
Ha úgy tettek, Rita, az sem baj. Te, meg a Mikulás, meg az Angyalka, a Húsvéti nyúl és a Fogtündér... csodálatosan kooperáltok, jó kis párost alkottok együtt. Nincs miért aggódnod, és egyetlen fantasztikus gyakorló anyukának sem, aki teljesítette a küldetését éjszaka.
Nálunk is járt a Nagyszakállú. (és nagy-nagy örömömre meghozta a hőn áhított mozarella sajtomat is, többek között. :) Aztán fogtuk magunkat és bementünk a lányommal a nagyvárosba, - a majdnem felnőtt Nagylányommal, aki hamarvást 18 éves lesz, de élete (életem...) végéig elvárja majd, hogy minden év december 6-án hozzá is jöjjön a Mikulás. Aztán pedig egyik családi hagyományunknak élve mindketten felkaptuk a piros, fehér prémmel szegélyezett sapkánkat, és kikürtöltük a világnak, hogy igenis szeretjük a Télapót, igenis hiszünk benne, és igenis kaptunk ajándékot most is, (és virgácsot is, már aki, - idén a Szeretett Kedves :) ) – és lélekben és szívben megmaradtunk örök, nagy gyereknek.
Heltai Jenő:
Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.
Maradj gyerek te is hát kis leányom,
Mosolygó lelkű, üde, friss,
Maradj gyerek, szívből kívánom,
Még nagymama korodban is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése