Itaewon. 'Global village', vagy amit akartok...

Az egy négyzetméterre eső külföldiek száma a fővárosban mindenképpen Itaewonban a legnagyobb. Ez egy úgynevezett ’global village’, vagyis ’világfalu’, aminek tulajdonképpen semmilyen jelentése nincs. (Mert van ugye a ’folk village’, mint a Namsan lábánál a Namsangol, vagy Szöul tetején a Bukchon Hanok Village. Ezek folklorisztikai jelentőséggel bírnak, amolyan skanzen szerű épületegyüttesek, mint a mi Szentendrénk vagy Hollókövünk. Népies, eredeti tájjellegű házak vannak itt, esetleg folklórhoz kötődő múzeumok, templomok, miegymás. Ezzel szemben az Itaewon nem más, mint egy főutcányi piac, ahol a hagyományos ajándéktárgyaktól kezdve a ruhákig, kiegészítőkig, táskákig és cipőkig minden megtalálható. Globális jelleget attól kap a környék, hogy némely nemzet lekicsinyített negyede itt található. Van arab blokk, orosz és afrikai. Itt van az egyetlen mecset, és az összes nép képviselteti magát az országa konyhájával. Igen, azt el kell ismerni, hogy aki igazi, autentikus(abb) thai, indiai, ukrán, török, mexikói, cseh, ír, afgán, osztrák, egyiptomi, amerikai, angol, és még sokféle nemzet ízeire vágyik, annak ide kell jönnie.

Itaewon hamisítatlan ’báját’- ha lehet így mondani – az aktívan működő, igen közeli amerikai támaszpont adja. Emiatt vannak teli az utcán a standok (ál)Ray-Ban szemüvegekkel, terepmintás cuccokkal. A legenda szerint nagyméretű- vagyis nem a koreai XXXS-S szabványú! – ruhákat is lehet itt kapni. Nem igaz, nem találkoztam velük. Nőiben legalábbis nem. Ami a környék egyértelmű előnyét jelenti, hogy itt van a legnagyobb „erkölcsi és személyes szabadság”. Vagyis teljesen természetesen mozognak itt a prostituáltak és transzvesztiták, a peep-show-k és a night clubok pedig egymást érik, leplezetlenül. Szöulban élő ismerősöm említette, hogy alvilági központként is funkcionál, és a „maffia” egyes szegmensei is megtalálhatóak itt, de én ebben sem hiszek. Inkább ’buli' az egész hangulat, semmint bűnözői.

Az Itaewon tehát – ha lehet így mondani – csöppet dekadens környék, így idejárnak a lazulósabb és nonkonformabb koreai fiatalok is. Azok, akik könnyedén vegyülnek külföldiekkel, akik merészebben fogyasztanak alkoholt vagy dohányoznak nyílt színen, vagy akik a koreaiakhoz mérten is szabadabb stílusú divatot követnek. Szöul nem semmi, már ha a péntek-szombat éjszakai zajszintet mérnénk, amikor megindul a nép, hogy kitombolja a hétköznapok kemény robotját. Itaewonban azonban egymás szavát sem lehet hallani a hétvégi éjszakában, és bizony a kakofón zaj némileg meghaladja az elviselhető mértéket, - az európai fülnek és tűréshatárnak mindenképp. Ja, és a legfontosabbat majdnem elfelejtettem! NEM LÉTEZIK SZÖULBAN SZOLÁRIUM. Csakis és kizárólag az Itaewonban. A koreaiak által nem preferált (elítélendő) barna bőrnek sehol nem tud az ember hódolni, csak itt, egy apró kis kozmetikai szalonban. Vagy 20 éves, rendkívül kis teljesítményű, kőkorszaki állószolárium van hátul a sarokban, mely silány intenzitással és csekély eredménnyel működik, ellenben igen borsos áron. Hát, Szöul sem tökéletes... J