2012. május 11., péntek

Fényfüzérek Szöulban









Az úgy van, hogy Buddha születésnapja a legnagyobb ünnep a buddhisták számára. Na, most ez egy úgynevezett „mozgóünnep”, mint nálunk a
húsvét. Függ a Holdújév (Seolnal) beköszöntétõl, és így április végétõl május
végéig tartó intervallumba eshet bele. A Fényességes születésnapjára Szöulban
minden évben megrendezik a Lotus Lantern Festival-t, vagyis Lótusz Lampion
Ünnepséget. Szerencsés vagyok, mert idén május 18-20-án lesz a hatalmas
happening. Na ez az, ami miatt a koreai fõváros ezer és ezer színes lampionnal van feldíszítve már most, az én nagy örömömre.

A lámpás füzérek egy része - legmarkánsabban a Jongno hatalmas fõutcájáról, ahol a legnagyobb parádés felvonulás zajlik majd – vénaszerûen fut bele a Jogyesa templom udvarába. A Jogyesa buddhista kolostor korántsem a legszebb ilyen jellegû épület Szöulban, ám a legrelevánsabb. Túl azon, hogy az igen fontos zen Jogye rend alapító háza, a fõvárosi buddhizmus szellemi központja is. Továbbá elég komoly kulturális és oktatói tevékenység folyik itt, a külföldiek számára is. A népszerû „Temple stay” program keretein belül potom összegért lehetünk egy napig részesei az itteni szerzetesek életének. Belekóstolhatunk csodaszép lótusz lampionok
készítésének fortélyaiba, saját ’heart sutra’-t nyomtathatunk magunknak,
résztvehetünk a híres koreai tea szertartáson és fûzhetünk saját imakarkötõt.
A Jogyesában sétálva csak olyan túlzónak tûnõ gondolatok
tolulnak az elmémbe, mint elragadtatás, szellemi megtisztulás és lelkibéke.
Nagy szavak ezek. Még nagyobb dolog, ha bárki (én?) akár egy röpke félórára is
érezheti. Mindig csodálom, hogy hányféle formájú, színû, mintájú meseszép
lampiont tudnak évrõl évre kreálni a templom dekoratõrei. A hatalmas udvaron az

ember feje fölé szivárványszínû lámpásokból fûzött égbolt borul. Hátul a
harangtoronynál nemzetiszínû (kék-piros) gömbök sorakoznak, mellettük pedig
egyszerû, ám gyönyörû hófehér lampionokból kirakott folyosón sétálhat az ember.
Az ékesen faragott hatalmas fakapuk díszítését már nem lehet fokozni. Mûvészien
megfestett, monumentális, halványsárga és rózsaszín, nyolcszögletû lámpatestek
himbálóznak a nyári szélben. Az emberek csak beugranak ide munka vagy iskola
után, résztvesznek a délutáni szertartáson, aztán csendben üldögélnek a templom
udvarán, alkonyatig, amikor is felgyújtják a kis fényeket a lampionok
belsejében.

Sok szép hely van a világon, minden bizonnyal, és én még oly
keveset láttam. De abban valahol biztos vagyok, hogy április-május környékén,
Szöulban a Jogyesa a legkápráztatóbb látvány széles e földtekén.

2 megjegyzés: