Egy nagyon kedves barátnőm azt mondta egyszer, - a neve Momo - hogy amikor Szöulban járkál, keresztül-kasul a kedvenc helyein, ujjong a lelke, és mindig érzi a repdeső pillangókat a gyomrában. Hát, pontosan tudom, mire gondolt. Sok kalandot átéltem vele együtt, egymást viccesen ’S(e)oulmate’-nek nevezzük, és még mindig – most pedig újra – kergetjük a repdeső pillangókat Koreában, és a gyomrunkban.
A racionálisabbak nevezhetik gyermeteg és infantilis
örömnek, de pontosan ilyesmit éreztem, amikor az utazás fáradalmait kipihenve
nekilódultam a városnak, csak úgy céltalanul, ahová vitt a lábam. Valahol
fantasztikus érzés ráismerni, rátalálni a legutóbb egy éve látott kedves
helyekre. Jó dolog térkép nélkül felidézni, hogy merre is kell menni, hol kell
bekanyarodni, merre található a kedvenc samgyetang éttermem, melyik
utcában kapni az ízletek huddock-ot, és hol érdemes vásárolni aloé üdítőt, meg
beszerezni a legjobb információs anyagokat a turisták számára.
Persze mindenek felett és mindenekelőtt a Cheonggye Cheon
patakhoz mentem. Mert nincs annál jobb hely Szöulban. Mesterséges kis folyócska
a belváros közepén, a felhőkarcolók tövénél. A Cheonggye minden szöulita
kedvence, állandó rendezvények és kiállítások helyszíne. Csudajó andalogni ott,
leülni a partján egy adag zöldtea
jégkásával, és figyelni az ujjongó gyerekeket, ahogy egyensúlyoznak a
kőpallókon, vagy a levegőben függő éppen aktuális dekorációt csodálni. Szerencsémre épp
Tavaszi Jótékonysági Fesztivál volt a pataknál, így látnivalóban nem volt
hiány.
A City Hall nekem a „kályha” Szölban. Ha ott szállok le a
központi, zöld metróvonalról, onnan számtalan turisztikailag frekventált helyre
el tudok jutni, akár gyalog is. A Városházánál a Seoul Plaza-nál éppen SeoulFriendship 2012 rendezvény volt, így itt is pezsgett az élet. Ezután már húztam
is a barátnőmet balfelé, a Deoksugung palota irányába, ahol éppen elcsíptük a
királyi őrségváltás rituáléjának utolsó fél óráját. Ezután – lévén hogy nem
tudtam nyugodni – továbbloholtunk a Gwangwamun térre, ahol a híres Nagy Sejong
király szobra áll, illetve az ő múzeuma, egy kiváló ’hangul’ kiállítással.
Előtte bekukkantottunk a Haechi szuvenír boltba, ahol is mindenféle
csecsebecsét lehet kapni az aranyos kis ázsiai tigris mintájával, aki a koreai
főváros kedvelt kabala állatkája. A mai nap bónusza az volt, amikor a patak melletti nagy, jól felszerelt turista információs központban beöltözhettünk a csodálatos koreai népviseletbe, a 'hanbok'-ba. Mindezt díjmentesen, ami azért nagy szó, mert anno én az Insadongban kiadtam érte súlyos tízezer wonokat, és általában véve is pénzbe kerül ez a mulatság. (Talán a Namsangol Hanok Village-ben érdemes még megpróbálni, mert ott keveset kell érte fizetni.)
A múzeumban eztán csak csapongtunk össze-vissza, és bár
jártam itt többször, megint csak megnéztük a klassz kis 4D-s mozit, a hős Yi Sunshin kapitányról és az ő „teknőc hajójáról”. Aztán hangul betűkkel írtuk le a
nevünket egy szépséges tradicionális hanji papírra. A maratoni programok közben
a mindenhol megtalálható 7Eleven-ben vettünk költségkímélő uzsonnát. Még ezer
helyre húzott a szívem, bár a lábam eléggé megfáradt, és újfent rádöbbentem,
hogy Ázsiában legelőször is egy oltári kényelmes cipőre van szüksége az embernek.
Amint azt beszereztem, folytatom a gyönyörű nosztalgiázó, és újabb szép
helyeket felfedező barangolásaimat.
És a mostani hanbok, ami rajtad van, sokkal szebb, mint amit Insadongon viseltél:) Az kicsit túldíszített volt.
VálaszTörlésEnnek a hanboknak gyönyörűek a színei...:) Egyszerűen egyből egymásra találtunk, bár lehetett választani sok közül... Ha akarod, egyszer elmehetünk együtt is oda, és akkor majd választhatok egy másikat... és megint mással egy másikat... :DDD (Teljesen érthető, miért vannak oda a mi szépséges magyar népviseletünkért is a koreai diákok...:))
VálaszTörlésKedvenc helyeim....már most mennék.:)Egyszer talán még összejön, hogy egy időben legyünk ezeken a helyeken.:)
VálaszTörlésCsuda jól nézel ki Mira.Sugárzik rólad a boldogság.:)
Hahahahahaha :). Jó ötlet :). Látszik, nagyon élvezed Koreát, igaza van az előttem szólónak :). Háát, van, mikor én is, de egy uncsi hétköznapon nagyon nem :(. Ha ezredik alkalommal sétálnék végig Insadongon-rég voltam már-akkor is élvezném. Néha eszembe jut, hogy hogyha elkerülnék innen, sokszor hiányozna az itteni világom. Az itteni kaják, a hegyek a buddhista szentélyekkel, a kicsit "más" világ, amihez szoktam. Megszerettem Ázsiát, minden negatívum ellnére is :) :)
VálaszTörlés