Vasárnaponként nekilódul a lakótelep. Egész kis népvándorlás indul meg, reggeltől késő estig. Ez a nap ugyanis a szelektív szemétleadás napja. Mi is így gyűjtjük a hulladékunkat, és bátran állíthatom, másként nem is lehetne.
Kora reggel kinyit a kis bodega, és egy ember csak a szemétlerakó zökkenőmentes működésével foglalkozik. A lakók – így mi is – hatalmas dobozokban, zacskókban, kocsival vagy taligán viszik a hétközben kiszanált szemetet. Szigorúan külön a papírt, műanyagot, fémet, üveget, de még a hungarocell és nylon is szétválasztandó. A használt ruhaneműt szintén hatalmas zsákba teszik, ez utóbb a rászorulókhoz kerül. Az elektronikus hulladéknak – például a rossz mobiltelefon tartozékoknak – is külön konténer dukál. A szerves szemétnek külön tárolója van, ezt később egy speciális szemetes kocsi viszi el, talán komposzt lesz belőle vagy hasznos trágya. Olyannyira nem lehet ’csak úgy’ összekeverni mindent, hogy a sima szemeteszsák drága wonokba kerül, így ömlesztve szemetet nem nagyon dobnak ki az emberek.
Állítólag valamiféle 'urban legend'-ként terjengett a külföldi vendégtanárok között – nekem is a Férjem mesélte - , hogy a 90’-es évek közepén az ezzel megbízott koreai munkás átnézte a külföldiek szemetét, hogy vajon fegyelmezetten, szelektíven gyűjtik-e a szemetet. El tudom képzelni, és nem is lepődöm meg. Hovatovább, teljesen elfogadom. Mindig csodálkoztam a koreaiak konform, utasításokat követő, szabályokat meg nem szegő viselkedésén. Ez esetben annyit értek el, hogy Dél-Korea - a világ egyik vezető gazdasági nagyhatalma, amely 49 millió lélekszámú, jólétben és intenzív fogyasztásban élő kicsi ország – nem fullad bele a saját szemetébe.
ez tetszik nekem :) a szelektív is, meg az is, hogy ez egy külön programpont. szelektívben errefelé is erősek, de nem csinálnak belőle össznépi vasárnapi eseményt :) kár...
VálaszTörlés