Varázslatos buddhista templomok

A Jogyesa templom áprilisban a legelbűvölőbb. Buddha eljövetelének a napján lampionos lótusz fesztivált rendeznek a szöuliak. Aki ezen egyszer részt vesz, az életének egyik legnagyobb élményeként fog emkékezni rá. Felejthetetlen az a millió színes lampion, végig a Jongnon, az Insadongnál és a Cheonggyecheon területén. Különféle ázsiai népek hozzák el a saját fényeiket, gyönyörűbbnél gyönyörűbb saját népviseletben. Monumentális felvonulás kezdődik alkonyatkor, és tart hajnalig. Az emberek táncolnak és énekelnek, és elvegyülnek a számtalan koreai dobos tradicionális forgatagába. Egyszerűen nem tud boldogtalan, reményvesztett és szomorú lenni az, aki engedi magát elragadni, elragadtatni a Buddhát ünneplőkkel.

   

A buddhistáknak ez a legnagyobb ünnepük. A kívülálló látogató csak azt a megfoghatatlan, mégis elementáris életerőt, jókedvet és reményt érzi, amely áthatja, átlükteti az egész lotus lantern festivalt. A buddhizmus nem egy nyomasztó, elrettentő és szomorú vallás. Jóval több benne a megbocsátás, a harmónia, az élettel és halállal – valamint önmagunkkal való megbékélés, mint egyéb ókeresztény gyökerű hitekben. Ha csupán azt a pár perc meditatív megnyugvást, transzcendens elmélyülést érzem a buddhista kolostorokban, melyeket átélek minden szertartás alatt, amikor hallom a szerzetesek moktakját vagy a nyelv nélküli harangok tompa gongását, már érdemes betérni és meghajolni háromszor, mélyen, a Fényességes és Bölcs, mindig mosolygó Buddha előtt. Azt gondolom, semmilyen ima nincs hiába, semmilyen megfogalmazódott kérést nem küldünk feleslegesen az égiek felé.

   

Szomorúbb volt most látni a Jogyesát, mint tavasszal, Buddha születésének ünnepén. A bejáratnál ott állt a 450 éves hatalmas fehér akác, a főépület előtt az 500 éves fehér fenyő. Minden kolostor udvarán állnak ilyen méltóságteljes öreg „életfák”. A füstölők mindig égnek, a hívők rizst és vizet tesznek a buddha szobor lábaihoz. A lampionok nem világítottak, de a templomból kiszűrődött a narancsszínű fényesség. Az ima három óriási arany Buddha előtt zajlott, ott nem ildomos fényképezni. Most nem volt vidámság, de a béke, nyugalom és harmónia szétáradt a csarnokban, és a lelkemben is.

   

http://www.llf.or.kr/eng/