2010. január 16., szombat

„Highculture” - nem csak sznoboknak


Operagálán voltunk a Seoul Arts Centerben. A rektorhelyettes hívott meg minket, akinek a felesége is fellépett a Korea Awards Opera rendezvényen. Amint már említettem, a koreaiak valamiért nagyon kedvelik a klasszikus zenét. (Vagyonokat adnak ki komolyzenei koncertekre, a mi tiszteletjegyeink átszámolva 45 000 (!!!) forintba kerültek volna.) A HUFS egyetem vezetősége azonban szokott külföldi professzorokat és azok családtagjait invitálni különböző kulturális eseményekre.

   

A Szöuli Művészeti Központ helyet ad számtalan antik és modern kiállításnak, színdaraboknak és musicaleknek, balettnek és koncertnek, kortárs képzőművészeknek és a tradicionális koreai művészet minden vállfajának. A nagy koncertteremben zaljott az operagála. Abszolut fogyasztható, ismert áriákat adtak elő a Toscából, Carmenből, Pillangókisasszonyból, Bohéméletből és a Traviatából. Tehát mielőtt még valaki sznobizmussal vádolna, hallgasson bele a Torreádor dalába vagy a Mme Butterfly nagyáriájába, és máris észreveszi az opera fogyaszthatóbb, közismertebb és tetszetősebb darabjait. Erről szólt a mai este is. Lelkes előadóművészek, még lelkesebb közönség, és élvezetes, szívhezszólóan szép dallamok.

   

A gála után találkoztunk a rektorhelyettessel és megköszöntük a meghívást a különleges estére. Önkéntelenül is megismerkedtünk a feleségével, aki fellépő volt, és emellett egy rendkívül elragadó, közvetlenül kedves asszony, - ez nem jellemző a hozzá hasonló korú koreai nőkre. Kézen fogva invitált meg minket az előadás utáni állófogadásra, ahol isteni sütiket, gyümölcsöket, falatkákat ettünk. Találkoztunk a külföldi tanárok közül a már felszínesen megismert szlovák és maláj tanárnővel, illetve egy cseh tanárral. A spontán verbuválódott kis sokszínű kompániában vidáman eltársalogve kiderült, hogy mindenki kimondottan jól érezte magát ezen a kivételes estén.

 
 

Éjjel hazavittük a tanárnőket, én meg közben azon is elgondolkodtam kicsit, hogy mennyire színes és eseménydús a társasági-szociális életem a Férjem mellett. Vele igazán zaljik az élet, az ember (felesége) csak úgy belesodródik az eseményekbe. És az a társas lény bennem, akiről már rég lemondtam, IGAZÁN jól érzi magát ilyenkor.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése