Hétvégi programunk másik érdekes része volt a „global village” Szöulban, miként az útikönyvek írják. Megfordulván egy-két fővárosban Európában, volt némi elképzelésem arról, hogy milyen az, amikor különféle idegenbe szakadt populáció kialakítja a saját kis nemzeti etnikumú kerületét a városban. Ez azonban mégis különlegesebb volt.
Itaewon egy viszonylag kis városrész Szöul közepén, a Han folyótól északra. A koreai háború idején a körzet elsősorban az amerikai katonák ellátására szolgált, a benne található üzletekkel, étkezdékkel és irodákkal együtt. Mivel azonban az amerikai támaszpont közel van, a negyed jelenleg is a katonák elsődleges ellátója. A boltokból persze divatos shopok lettek, az étkezdékből a nemzetközi konyha számtalan kiváló reprezentánsa. Soha még egy helyen összezsúfolva ennyi nemzeti konyhát nem láttam. Egymást érik az arab, marokkói, török, indiai, görög, mexikói, örmény, oszmán, orosz, cseh, osztrák, thai, japán, spanyol, olasz éttermek. Aki szeretné kipróbálni a global kitchen zamatait, annak külön étterem kalauzt javasolnak.
A kimenőt kapott amerikai katonák mellett itt a legnagyobb az egy négyzetméterre eső külföldiek száma. Szinte alig láttam koreai embert az utcákon. Vannak speciális DMZ shopok, melyek turistáknak szánt katonai ruhákat, kellékeket árulnak. Nagyrészt arabok élnek az Itaewon környékén, a közel 1 millió koreai muszlin lakosság java ide jár vallási szertartásra, a páros minarettel rendelkező hatalmas iszlám mecsetbe.
A főutcán sétálgatva mi egy nemrég nyílt thai étterembe vetődtünk be, a Wang Thai-ba. Bár nem vagyok egy nagy gourmand, be kell valljam, hogy életemben nem ettem még ilyen finomat. Előételnek zöldséges tekercset és kurkumás csirke saslikot rendeltünk, szilva szósszal és mogyoró öntettel. A főételeink főként zöldéges csirkéből, édes-savanyú falatokból és currys húsos tésztából álltak. Desszertként egy falat mennyországot kóstoltunk a kókusztejbe mártott banánból. Bevallom, ha a thai konyha nem túl erős, agyoncsilizett részét választom, akkor annak illatosabb, zamatosabb, aromásabb és gyümölcsösebb ízvilága hozzám sokkal közelebb áll, mint a koreai ételek markáns ízei.
Mindent összevetve, Itaewon egy magával ragadó és elbűvülő hely, azonban lehengerlően kaotikus multikulturális és globális feelingjével pont arról kezeskedik, hogy NE Koreában érezze magát az ember, hanem bárhol másutt a világban.
Mint mindig erdekes olvasmany :)
VálaszTörlésEs annak ellenere hogy nemreg reggeliztem :) Ehes lettem most hogy olvasom a finomsagokat amiket etettek :) Igaz nekem semmi problemam a csipös kajaval (annak ellenere talalkoztam igazi csipös, de mar annyira hogy nem finom, ennivaloval ami mar nekem sem izlett a taivendeglöben... )
Állítólag a régi,koreai királyi konyha nem volt olyan erős és fűszerezett, mint a mostani modern. Van egy program a palotákban, ahol az eredeti uralkodói menüt lehet végig lakmározni (Royal Cuisine) Remélem, hamarosan kipróbálhatom!
VálaszTörlésAzt hiszem nem szabad ebed elött olvasnom a bejegyzeseket :D ehes leszek :)
VálaszTörlésNos ez a Royal Cuisine nem hangzik rosszul (ez sem), en is szivesen kiprobalnam! :)
Olyan szep kepek, tajak, erdekes dolgokrol csinaltatok fenykepeket.. en is szivesen ellatogatnek Koreaba:) Nos ez nem iden lesz (az idei terv mar felig meddig keszen van:) ) de nem fogom elfelejteni :)