2010. január 7., csütörtök

Rosszkedvünk tele


Koreára a napokban rászakadt a tél. Állítólag több mint 103 éve nem esett ilyen rekordmennyiségű hó, és ami szokatlan még, hogy Szöul környékén is megmaradt. Nem is nagyon tudnak vele az emberek mit kezdeni. Ahogyan a férjem egyik tanítványának a dolgozatában olvastam, a koreai emberek nem szeretnek fázni. A telet csak a gyerekek élvezik, a felnőttek inkább nem mozdulnak ki a lakásból. A holiday itt még javában tart, az iskolákban március elején kezdődik a második félév. A házunk előtti hegyet éjjelente glóriába vonja a sípálya vakító világossága, a síelés frekventált sportág itt is.

   

Ahogy elnézem az udvaron a vágott szemű kis kölköket, tetszik nekik a nagy hó, de nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Nem építenek hóembert, nem szánkóznak, nem hógolyóznak. Furcsa, de mintha nem szocializálódtak volna ilyen téli játékokra. A tömegközlekedés itt is katasztrofális, mert az utakat egyszerűen nem tisztítják. Nincs kapacitásuk ilyen mértékű havazásra, hókaparókat nem látni, így csak hagyják-várják, hogy elolvadjon a fehér takaró. (elég reménytelen vállalkozás, mivel tartósan mínusz 7-10 fokot jósolnak nappalra, éjszakára meg mínusz 10-17 fokot.)

Az autóvezetők elveszettségét nehéz leírni. A férjem nagyon empatikus és megértő velük, mert szerinte ők lehetnek első generációs sofőrök is. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb felnőtt ember szülei nem vezettek még autót, vagy azt, hogy sokan 30-40 évesen kapták meg a jogosítványukat. Ez a kicsi ország olyan intenzív és hirtelen gazdasági és technikai fejlődésen zuhant át, hogy hamarabb lett mindenki kezében volánkerék, semmint hogy igazán megtanulhattak volna vezetni. Vonatkozik ez a buszvezetőkre is. A mediterrán országok sofőrjei és vezetési stílusa legendásan katasztrofális, de Korea még őket is übereli. Gonosz módon lesem néha őket az ablakból, ahogy próbálnak kiállni a havas-jeges parkolóból, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

   

   

Csak ömlik Oroszországból a szibériai fagy, akadály nélkül, masszívan. Az embernek tényleg nincs kedve kimozdulni sem. Valahogy naiv módon azt gondoltam, hogy itt enyhébbek lesznek a telek, mint Magyarországon. Globális felmelegedés mellett most a globális lehűléstől is félnünk kell?

2 megjegyzés:

  1. Nos a Sziberiai fagy hozzank is eljutott (persze gondolom mindenki azt hiszi hogy itt allandoan hideg es tel van.. nos nem..) Nalam csak -21 fok volt eddig a leghidegebb, de hat en varosközelben lakom ugye....:)
    Tegnap mondtak a radioban hogy DelKoreaban (epp gondoltam akkor ratok) mennyi ho lett igy hirtelen.. meg hogy milyen hidegek vannak!!

    Remelem hogy lassan kifagytok ti is.. (meg mi is itt eszakon:) )
    ilyenkor annyira szeretem a meleg lakasbol nezni a hoesest es inni a finom teamat :) es gyertyakat gyujtani? :)
    Puszi a jelenleg napos, gyönyöru kek eg es csak -7 fok hidegböl :)

    VálaszTörlés
  2. Most éppen megint hull a hó. Azt hiszem, újra szobafogságra kényszerülünk, pedig olyan sok helyre szerettem volna még eljutni, amíg itt vagyok...:(
    Azt hiszem, próbálkozom az Általad említettekkel. Van még egy kis otthonról küldött karácsonyi tea, illatos mécses helyett csak sima. Alkonyatkor bekapcsolom a karácsonyfa színes izzóit, és az Avatar zenéjét hallgatom majd. Hát így telik majd ez a mai havas, zimankós téli nap.

    VálaszTörlés