Álom a valóságban – Konjiam

Elmentünk a hegyeinket éjjelente glóriába vonó fény forrásához, a Konjiam síparadicsomba. Láttam megint a Jólétet. Minden igényt ellátó szolgáltatások, modern fényűzés, elegáns luxus. Három hatalmas sípálya ér össze egy mesterségesen kialakított kis völgyben. Balról jobbra egyre nehezebb terep, mindegyikhez külön lanovka. A koreaiak ezt is nagyon komolyan gondolják, komoly felszerelésekkel vannak ellátva, csak úgy mint a sportszerűen űzött kirándulásnál és a golfozásnál.

   

Kicsit rossz érzés volt annak tudatában sétálgatni, hogy valószínűleg soha nem leszek az élet ezen nívós részének részese. A pályák köré komplex infrastruktúrát építettek, az egész olyan, mint egy „síváros”. Van gigászi méretű, színvonalas melegedő, ahol a kandallókban igazi tűz ég. Van rengeteg apartman, ahol megszállhatnak a vendégek. Vannak éttermek és shopok, egyéb sportolási lehetőség. Aki unja már a havon siklást, levezethet biliárddal, pingponggal vagy lövészettel. Van spa részleg, gomolygó hőfelhőt árasztó kinti forróvizes medencével. A koreaiak abnormálisan sokat hajtanak, de tudnak élni is.

   

A pályák nonstop nyitva állnak. A szünetekben remek kis lánctalpas hókotrók (snow bank) tisztogatják a felületet. A széleken kicsi hóágyúk állnak, melyek a csúcsokig szegélyezik a terepet. Alkonyatkor bekapcsolták a gigászi halogén lámpákat, melyek nappali világosságba vonták a síelőket. Most már közelről láttam a monumentális elektronikát, ami látszik a lakás ablakából is.

 
 

Csak ámultunk a Kedvesemmel. Ittunk egy forró csokit a kioszkban, és csendben nyugtatgattunk magunkat, hogy a műtött térdünk miatt úgysem síelnénk soha. Bár a Férjem valóban ki nem állhatja a hideget, a telet, ezáltal a téli sportokat sem, és nem volt nagyon motivált. Én viszont elgondolkodtam, hogy milyen rövid az emberöltő, hogy milyen kevés idő áll rendelkezésre minél több érdekes dolog kipróbálásához, minél több csodálatos élmény átéléséhez. Vajon egy idösödő, három térdműtétet átélő, siralmas fizikai állapotban lévő nőnek van esélye valaha száguldozni a fekete pályákon? :-)