Egy egyszerű, tartalmas, boldog hétköznap

Bementünk az egyetemre, mert bár téli szünet van, Kedvesem a Samsung kurzuson oktatja a Magyarországra kerülőket. Csendes és kihalt ilyenkor a campus egyéb szekciója. Egyébként gyönyörű az egész egyetemi város. Egy hegyekkel körülölelt hosszúkás völgyben húzódik meg. A hó még nem olvadt el sehol, formára vágott örökzöldek tarkítják a fehéret. A kis tó valószínűleg befagyott, két oldalt a patakok felett jégcsapok csüngenek.

Először a menzán ebédeltünk. Jómagam európai jellegű szendvicset, a család egyéb tagjai a fűszeres koreai menüt. Aztán amíg folyt a délutáni oktatás, mi a tanáriban vártuk a férjemet. Bia tanulta az otthonról küldött anyagokat, én a soha el nem készülő magyar szakdolgozatomra készültem. Tanítás után átsétáltunk a másik épületbe. Bia és sk. lezavartak egy gyors hógolyózást, aztán lementünk az egyetem konditermébe, edzeni egy kicsit, - vagy legalábbis azzal áltatni magunkat, hogy leadunk a karácsonykor felszedett zsírpárnákból. (bár nem futottam, de egy órát „gyorsgyalogoltam” a futópadon, 6,4 km per órás sebességgel, 6,3 kilométeren át, 240 kalóriát égetve. Direkt megjegyeztem az adatokat! Egy ilyen punnyadt felnőttől, mint én, ez szép teljesítmény! :-) )

Lányom-férjem biliárdozott egy kicsit, talán pingpongoztak is. Esteledett, amikor haza indultunk. Ide is elért a sípálya fénye, megvilágította a havat a hegy mögül. Vacsorára sült csirkét rendeltünk, és magunkra szedtük újra a leadott dekákat. A nap befejezéseként a nappaliban dvd-ztünk, jó sok nasival körbebástyázva. A leterített takaró alól éreztem a jóleső meleget a padlófűtés miatt. Már nem is emlékszem a filmre, amit néztünk. Csak arra, ahogy hevertünk egymás mellett, gyertyát gyújtottunk és ilang-ilang illatú párologtatót... a karácsonyfa színes lámpácskái bevilágítottak a nappali sötétségébe, és meleg volt, nyugalom, harmónia, békesség – és nagyon boldog voltam.