2010. október 7., csütörtök

A hely, ahol élek

     
        
    A hely, ahol élek, napközben csendes és nyugodt. Reggel kiürülnek a parkolók, és a családfenntartók elmennek dolgozni, sokszor 10-12 órát naponta. Sárga különbuszok sorjáznak a lakótelep feljáróján, és óvodába, iskolába viszik a kisebb gyerekeket. A nagyobbak már önjáróak, kötelező egyenruhában mennek a suliba. Az anyukák otthon maradnak az aprónéppel, bár bölcsőde is van a telepen. Az idősebb generáció tagjai kivonulnak a szabadba, és a tömbök közötti elkerített, aprócska földjeiket művelgetik. Most érik a méregerős koreai paprika, a kocsu, szedni lehet már a hagymát, salátát, padlizsánt, tököt. A halványzöld, selyemhernyóhoz hasonlatos szezám növény is érik, aminek leveleibe burkolva eszik a sülteket, magvait pedig sok ételhez felhasználják a konyhában. Az idős nénik felmennek a panelházak tetejére, és ott rendezgetik a szárított zöldségeiket, vagy szójaszószt érlelnek nagy kőhordókban. Olykor lemennek, és kiteszik a fűszergyökereket szikkadni a játszóterek közötti fedett, négyzet alakú pergolákba, ahová nem lehet cipővel belépni.

        Kora délután a környező közértek, hangosbemondóikon keresztül, egymást túlharsogva ajánlják akciós termékeiket. A sült mandu vagy udong árusok kirakják portékájukat a gyorsétkezdék pultjaira. A kifutófiúk a kisteherautók platójára teszik a kartondobozokba összepakolt árut, – szabadon vannak, mégsem jut eszébe senkinek ellopni azokat – és ingyen hazaszállítják a vásárlóknak. A telepre újraszállingóznak az iskolabuszok, és meghozzák a siserehadat. Megint más sárga buszok viszik bele a késő délutánba a külön foglalkozásra járókat. Saját busza van az angol nyelviskolának, a zenetanodának, a tae kwon do edzésnek. Nem kell a családoknak gondolni a gyerekek transzportálásával, akik estig a játszótéren játszanak. /Akár szülői felügyelet nélkül, mert a játszótér be van kamerázva, és a szülő fentről a lakásból is nézheti a tévén a gyerekét, ha ráhangolja a helyi csatornára./ A telep amúgy is körbe van kerítve, hogy ne császkáljanak el a kölkök.

       A helyen, ahol élek, még javában tombol az indiánnyár, és eltart még sokáig. Meleg szellőben hullámoznak a sárga rizsföldek, hamarosan itt az aratás ideje. Kora este lemegy az utcára a felnőtt nép is, és igénybe veszik a szabadtéri kondicionáló gépeket. Sokan csak sétálnak, karjukat előre-hátra lóbálva, - ez olyan intenzív ’nordic walking’ féle séta, csak bot nélkül. Senki nem nevet ki senkit, itt nem szégyen a mozgás, az egészséges életmód. Egyáltalán – még soha nem hallottam senkit nyilvánosan gúnyolódni, szidni a másikat, veszekedni vagy akár beszólni bármiért is. Ennél sokkal jobban tisztelik egymást, az embert.

       Ezért - is - szeretek itt élni. Biztonságos, rendes környék, normális emberekkel. Pozitív kisugárzással, nyugalommal és harmóniával.
video

3 megjegyzés:

  1. Micsoda nyugodt elet... ez a delutani buszoztatas itt is kellene.. a felnöttek legnagyobb problemaja errefele hogy nincs ideje semmit sem csinalni mivel a gyerköcöket kell ide oda autoztatni (judo/tanc/hockey/foci vagy amit epp a gyerek csinal)
    Mosolyogtam a "nordic walk"-on :)
    Hat igen, ugy olvasom lenne epp mit tanulni ..
    (holnap megyek közös baratnenkhoz:) )
    puszi

    VálaszTörlés
  2. Izus, pedig Svédország az egyik 'legjólétibb' állam. Úgy hiszem, csak szervezés kérdése lenne a gyerekszállítás. Itt óriási terhet vesz le a szülők válláról, és mindenki él is vele, illetve maga a rendszer is működőképes. Nagyon irigyellek, hogy Ancsával találkozhatsz, adj neki a nevemben egy nagyon szoros és szeretetteli ölelést, az esős-ködös Albionban. :) Puszillak!

    VálaszTörlés
  3. igerem atadom az ölelest:) es elvileg napos, 18-20 fok köruli idönk lesz :) ha minden igaz:) (es a meteorologusok igazat mondanak!)

    VálaszTörlés