2010. október 29., péntek

A Myeong-Dong crescendo-ja

Péntek, estébe hajló késő délután. A főváros legfelkapottab szórakozó és vásárló negyede, a  Myeong-Dong sóhajt egy nagyot, és rákészül a hosszú éjszakára.
FORMÁK: Süldő iskolás lányok rajzanak az utcára, ahogy elnézem miniszoknyás egyenruhájukat, kiráz a hideg és eltűnődöm: hallottak ezek a felfázásról? Lakli kamaszok imbolyognak és teszik a lányoknak a szépet, szintén az iskolájuk uniformisában. Kiszabadulnak a kölykök a heti robotból, irány a kávézó meg a mozi. Pom-pom sapkás fiatalok idétlenkednek a szalon előtt, ahol olyan fényképeket lehet csinálni, amiből egyből matrica lesz. Ez még mindig menő itt Koreában. Fekete öltönyös üzletemberek verődnek csapatokba, egy jó kis sütögetős vacsora után irány az éjszaka. Akik korábban letették a lantot, súlyos szodzsu szagot húznak maguk után. Shoppingoló nők egyensúlyoznak a tűsarkaikon, meglepő biztonsággal.

HANGOK: egy újkeletű keresztény szekta szószólója kibújuk a nylonfólia sátra alól, és fennhangon prédikálni kezd. A lábszárvédős, mikrofonos hostess lányok egymást túlordítva fejhangon visítják az aktuális „egyet fizet, kettőt kap” kozmetikai termékek akcióját. Egy cipőárus erős tapssal próbálja meg felhívni a figyelmet a portékájára, miközben egy kínai étteremből az aktuális koreai slágerlista number one-ja harsogja a „Sarang!”-ot. Az egész hangzavar egy kakofón szimfóniába csak át, és még mielőtt kellemetlen lenne, konstans tompa zsivajjá csendesül, mert hozzászoktam már.

ILLATOK: bódító kókusz és vanília, a szépségszalonok előtt elhaladva. Émelyítő sült polip és ínycsiklandó éde burgonya, a sütögetős bódék mellett. A jól ismert hof és szodzsu, a vendéglőkből kitolulva. Markáns bőr és árulkodó műbőr szag a cipős sorok mentén. Karamellás latte illat lengedez az elvitelre szánt papírpoharakból, ahogy gazdáik villámgyorsan kerülgetnek a tömegben, hogy elérjék az aktuális hétvégi bulit.

FÉNYEK: a Namsan torony opálos fénye a távolban, ahogy a kerületre magasodik a hegyről. A beauty shopok neonvillanásai. A kínai negyek vörös lampionjai. A multiplex mozi rikító UV színei. A karaoke bár hívogató fényreklámjai. A thai masszázs megnyugtató halványzöld reklámtáblája. A bankomatok feltűnő fehér fényei. Az emberek kezében apró lámpásokként világítanak a mobiltelefonok.

       Szédülök. Minden érzékszervem ellen összehangolt és komplex támadás indul. Lüktet a fejem a fényektől, zajoktól, szagoktól. A koordinációs képességem elveszett, csak sodródom az emberek masszájában. A Myeong-Dongban hajnalig nincs nyugovás. A Myeong-Dong ilyenkor mutatja az egyik – igazi – arcát Koreának.

video






1 megjegyzés:

  1. Nagyon jóóóó írás!Tetszik!:)Magam előtt látom az egészet,hallom a hangokat, érzem az illatokat...
    A videó...micsoda hangzavar és tömeg, bár gondolom te ezt már megszoktad!Ez a város sohasem alszik?Hova megy az ember ha csendre és nyugalomra vágyik?:)

    VálaszTörlés