Tudom, hogy megígértem, hogy nem rakom fel. És nem is azért. És a legcsekélyebb rosszindulat nélkül. Mert egyszerűen imádom őket, ahogy próbálkoznak ezzel a fránya nehéz magyar nyelvvel, az egyedülállóan infantilis „gyö” meg „nyö” betűvel, nyomorult „ö” –vel és „ü”-vel, mássalhangzó torlódásokkal, hasonulásokkal és alanyi/tárgyas ragozással...
Komolyan mondom, le a kalappal előttük. Valamivel több mint fél éve tanulnak. Az én – mondjuk ez enyhén szólva is fellengzősen hangzik :) - koreaim meg sem közelítené ezt a szintet fél év tanulás után. Ezek a példák tehát csak mintegy tanulságként kerültek ide, hogy látható legyen, milyen problémát okoz a mi magyar anyanyelvünk hallás utáni megértése, grammatikája és fogalmazása.
A diákok számára horrornak számító egy hetes midterm vizsga időszak szerencsésen lezárult. A dolgozatok kijavítása, a tipikus hibák átbeszélése után pedig csak egyet tudok mondani a diákjaimról: végtelenül büszke vagyok rájuk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése