A minap azt gyakoroltuk a koreai diákokkal, hogy miféle dolgokat lehet vásárolni különféle helyeken, például egy élelmiszerboltban. Sorolják, noszogatom Őket, - na még egyet! – erre rávágják: „Szörpöt!” Meglepődöm, és örülök egyben, hogy ilyen archaikus, nem mindennapi, ízes magyar szót honnan tudnak. De a kétely is munkálkodik, így rákérdezek: Mi az, hogy szörp? Valaki magyarázza el nekem. Elbizonytalanodnak, aztán határozottan kijelentik: „Szörp is syrup. Syrup!” Ez volt az egyik magyar tankönyv gyakorló dialógusában. Na ja, mosolyodtam el magamban. Szirup, igen, de nem az, amire Ők gondolnak. (Ti: Koreában a kávézókban és a boltokban is különféle flakonos cukorszirupot adnak kristálycukor helyett, ezzel édesítenek mindent. Na persze szirup a miénk is, a Szobi például, de a diákoknak valószínűleg fogalmuk sincs róla, hogy nálunk ez hogy működik; persze el lehet magyarázni angolul, hogy „szirup, jesz, bat nat dö szém, szám kájd of frúitszirup, plusz minerálvóter, end disz iz dö hungarian szirup.” Csak hogy legyen fogalmuk róla, és ha netán valamelyikük eljut Magyarországra, hát értsék meg, mi fán terem – mondjuk – egy tisztességes bodza vagy meggyszörp. Mert ezek igen jó dolgok tudnak lenni, valljuk be.)
Szóval megcselekedtem verbálisan, amit megkövetelt a haza, és ez némi örömféleérzettel töltött el. Csak akkor kámpicsorodtam el egy kicsit, amikor azon agyaltam, hogy egyéb fontos ’rusztikus ennivaló hungarikumokat’ miként tudnék Nekik elmagyarázni. Úgy mint mákos guba, tökös-mákos rétes, töki pompos (avagy langalló, kenyérlángos, kinek melyik tájegység ugrik be...) A kürtős kalácsról meg inkább ne is beszéljünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése